Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

524 tos, mely 1698-ban öntetett. A másikat a rajta lévő irás szerint „a Hérmánszegi Ekkla a maga költségén öntette 1812."; de a mely elhasadván, újra öntötte Csepelyi Antal, Mándon 1870-ben. Az úrasztali készletek 1835. jan. 13-ikán a paplakon az egyház ládájában megégtek ; egyedül csak a sz. poharat lelték meg a hamuban ; azt is kilyukadva, de a melyet Dányádi László hérmánszegi lakos beöntött. Az eként kárt vallott egyházat a következők látták el újabb úrasztali eszközökkel, u. m. a simái ref. egyház adott egy ón-kannát és két cin-tányért; a Korda kisaszszonyok Simából egy sáhos abroszt és egy fehér kendőt; a dányádi egyház egy nagy zöld selyemkendőt; Bérezik Lászlóné a. egy sáhos abroszt; helyből Jakab Tamásné egy sáhos abroszt, Dányádi Györgyné 2 kendőt. Jelenben az úrasztali eszközök ezek: 2 ezüst pohár; egyiket „Michael Ajtay cum consorte sua Elisabetha Lónyay offert, in usum sacrae coenae dominicae 1709. Hérmánszeg Ecclesiae" ; a másikat Persenszky Bálint lelkész ajándékozta 1860-ban; értéke 31 frt. 50 kr.; 1 cin-kanna; 1 cintányér; 10 asztalterítő. Ingatlan egyházi javak: A mintegy 600 • öl területű' papi telket gf. Szirmay földesúr ajándékozta; a pap már 1753-ban e helyen lakott. 1780-ban újra építtették a paplakot, mely egyszersmind iskolául is szolgált s 1835. jan. 13-ikán leégett. Helyette építettek egy másikat, fából mint az előbbi volt. A 60-as években a lelkész saját lakába költözvén, a paplakot a segédtanitó lakásaul és iskolául engedte; de a mely 1874-ben már igen rozzant állapotban volt. Az egyházi fekvőség öszszesen: 1 h. 1400 • öl rét; papi állomány: 500 • öl lelkészi udvar és kert, 6 h. szántóföld; a tanitói állomány: 750 • öl udvar és kert. (1600 • ölével számítva.) Ingóságok. Régibb anya- és jegyzőkönyvei az 1835-iki tűzben elégvén, csak 1836. s 1839-ben kezdett anyakönyvei, 1848-, 1871-ben kezdett egyháztanácsi s körleveles jegyzőkönyvei vannak; alamizsnás diáruma pedig 1872 óta. A parókhiális pecsét 1833-ból való. (1875. jan. 19. öszszeirás.)