Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

516 ván : „keressen kegyelmetek papot magoknak s tartsanak ; mert soha többé kegyelmetekkel nem cimborálunk." Gyü­gye anyaegyházzá tételét sürgeté, melynek senki ellent nem mondván, az 1765. Lázáriban tartott egyházmegyei gyűlés, azon feltét alatt, ha parókhiát készitenek, anyá­sitásába beleegyezett. Ajtay László újlaki egyik földesúr azonban miudent elkövetett a különválás meggátlása vé­gett s igy az még pár évig húzódott, de végre mégis sikerült auyaegyházzá lehetnie. A gyügyeiek elkeseredését jellemzi amaz erős esküvésük, mit a vizitáció (Jeremiás protokolluma 486. lap) feltartott: „Lássa a v. Partialis mi elmegyünk még a gyűlésre instálni a sokszor nekünk deliberatione engedtetett paptarhatásért; ha adnak becsü­lettel tartjuk, ha pedig nem találnak adui, úgy is soha Isten úgy segéljen soha többször ahoz az anyához, a ki minket méltatlan annyit rugdosott és el is rúgott, — sokszor boszszantván lelkünket fenekig sértő beszédével, a mely anya csak a mi szép fizetésünkkel akarván magának papot tartani, mert részéről soha igazán egy esztendőben sem fizetett meg a szegény papnak, — bizony soha viszsza nem megyünk és úgy segéljen, de soha ez életben sz. György napou túl Gy ügy érői Újlakra papbért nem fizetnek. Any­nyival is inkább , hogy Ajtay László úr irtóztató munkáját, (sic!) épített parókhiánk ellenmozditani próbálta méltóságos földesurunk (talán gf. Barkóczy) előtt; de ezt liijába valóvá tette kegyes földesurunk istenes felelete: én bizony nem háborítom, ha akarnak tartani, tartsanak." Végre az e.-m. hatóság a különválást megerősité s 1767 ben külön papjok lett a gyügyeieknek. II. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti események. 1) Debreceni Ferenc 1767. ki a gyermekeket is felette jó előmenetellel tanította. 1776-ban Kérsemlyénbe ment. 2) 1776—78. Petróczi Ferenc. 3) 1778. Fekete Mihály, ki 1784-re Fíilpösre Ígérkezett. 4) 1784—86. Kassai Sámuel Vetésből. 5) 1786—89. Szilágyi Sámuel, jött Sz.-Újlakról; de egy Gerzsenyi nevű ember megvervén, nem maradt. 6) 1789. Bibarczfalvi János. 1791-ben szeme elgyengülvén; nem marasztatott. 7) 1791. Viski György, ki 1795 ben papi hivatalától megfosztatott s ez évet a rápolti pap Lovas Sámuel szolgálta ki. 8)

Next

/
Oldalképek
Tartalom