Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

509 VI. Népesség. 1801: lelkek száma: 314. 1877: lelkek száma 331, újházas 5, szülött 16, konfirmált 11, halott 17. Iskolások. 1848: isk. 22, iskolakerülők 12. 1877: tanköt. 6—12-ig 48 , iskolába jár 37 , részben járt 5, teljesen iskolázatlan 6. 25) Györgytelek. I. A község és egyházról általában. Fekszik a Szamos bal partján, Kocsord és Pusztalak között, a Krasznaközön Szatmárm.-ben, termékeny határral, mely az ecsedi lápra dől. 1333. Chaholyi Sebestyén György fiának adta, hogy abban ártatlanul töltse mezei életét és azt György-telekének nevezte. 1380. Chaholyi György hirta s már ekkor népes helység volt; még jobban megnépesiilt Mácsa elpusztulásával 1399. 1543-ban Peökry Pál; 1659-ben Kapy Klára nyert benne részjószágot. Későbbi birtokosai a Chaholyi örökösök és más nemesek voltak. E század elején s részben most is birják a gf. Károlyiak, Ilosvay-, Irinyi-, Patay , Uray-, Filep-, Radványi-, Kubinyi-, Gerzsenyi-, Dombrády-családok. (Sz. Szatmárvárm. E. II. k. 120. lap.) Viszontagságairól keveset tudunk. Az ecsedi vár tőszomszédsága, ha egyrészt védelmül szolgált is neki, másrészt az azt ostromló hadak megszállása s illetőleg pusztításait ki nem kerülheté. II. Rákóczy György halála után a szatmári német várőrség prédálja fel s teszen benne mintegy 2000 frtnyi kárt; aztán a kurucvilág, az 1709. és 1742-iki pestis, az 1717-iki tatárdúlás teszi csaknem teljesen néptelenné; majd az évenként kiáradó Szamos hordja el, a melytől jelenleg is védekeznie kell. Mint nemesség és jobbágyok által vegyesen lakott hely, kétféle igazgatás alatt állott; amaz a nemesek hadnagyát, ez a birót s mindkét rész saját főnöke esküttársait ismervén elöljáróik gyanánt. A hitjavitást előzőleg róm. kathól. hely volt; a reformáció pedig a Chaholyiak s utódaik pártfogása alatt honosult meg benne. Különben mint reform, egyháznak első századáról alig tudunk valamit. Az 1662-ben tartott