Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

466 különösen ennek második fele. Az iskolaügyre kiváló gond fordittatik; új tanitói állomások állíttatnak. 1859-ben az egyház kaszárnya útcai telkén egy bérházat épitnek, mely az egybáztagok által teljesített munkákon kivül 800 frtba kerül. 1864-ben új iskola épül; 1867-ben a paplak és templom előtt létező térséget a közbirtokosság 1000 írtért megváltván, a szárazmalom, ócska iskola és egyéb rongyos épületek onnan elhordatnak; ugyan ez évben a paplakkal szemben egy új telek szereztetik; 1868-ban egy új paplak épül; 1869-ben orgona készíttetik, 1877-ben a tanitói parókhián melléképületek épülnek. A presbitérium felállítását előzőleg úgy a nemes, mint a polgári elöljárók alkották a f.-gyarmati egyházi elöljáróságot; ezek jelentek meg a kanonika vizitáción, kivévén azon esetet, midőn esperes volt lelkészök, ki iránt való tiszteletből a f.-gyarmati egyház nem vizitáltatott. A rendes presbitérium felállításának idejét nem tudjuk. Anynyi tény, hogy ez elsőben a polgári elöljárókból alakult s mindig önmaga egészítette ki magát, egész 1860-ig, a midőn népképviseleti alapon szerveztetett. Az egyháznak rendesen két gondnoka van, kik közül az egyik a lelkészszel együtt az egyházi gyűlések elnöke. III. Az egyes lelkészek s hivataloskodás'uk alatti események. A gyarmati ref. lelkészek közül a következők emlékezete maradt fenn : 1569 táján 1) Megygyesi István, 2) Szoboszlai György, 3) Varsányi Nikodém és 4) Nánási Gergely, kik 1569-ben a nagyváradi zsinaton jelen voltak. 5) 1646. Mezőlaki Miklós, a sz.-németi nemzeti zsinat tagja. 6) 1690. Kismarjai Veszelin Pál. (Lásd az esperesek között.) 7) 1717. Baróthi Kelemen. Ennek idejében adta gf. Bethlen Ádám géberjéni vízimalma szabbatháléjának felét a f.-gyarmati papoknak. Ugyanezen gf. gyarmati udvarából járt a papnak 1) 6 köböl búzája; 2) 10 magy. ftja; 1 hordó bora; 1 ölő sertése. 8) 1722. tavaszán, vagy talán előbb is Kállai János, akadémikus pap, e.-m. jegyző. 1724-ben baja volt egyházával s azt az e.-m. tanács dec. 6. eligazítja Szatmárt; mindazáltal 1725-ben elhagyja Gyarmatot s Óváriba megy, a midőn a vizitáció ezeket jegyzi fel Gyarmatról: „Infra pagos etiam minores haec Ecclesia est ingratissima,