Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)
II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.
458 la.lt: kérik tehát ennek is megbüntetését. Ugyanekkor 89 ref. vallású magyar családfő nevét terjesztik fel egy mellékleten. A helytartótanács erre 1768. juni. 13. információt kér e tárgyban Szatmárvármegyétől s az iratokat is leküldi; egyszersmind a pápista papot a vallászavarástól eltiltani rendeli. Mivel pedig a megye az információval késett: 1768. júli. 4-én azt ismét megsürgeti. Szabó Márton uradalmi ügyvéd erre tagadja, hogy a régi templomot a reformátusok épitették volna, — mit a reformátusok állítottak, — se szerint alioz joguk sincs ; egyszersmind azt állítja, hogy ezek az új templom építésére már nem is gondolnak; mert mindöszsze 16 ref. magyar család kommorál ott még, kiknek nevét közli; ezek is a földesúr által beszállított 50 német családnak minden kényszerítés nélkül (?!!) eladták házaikat s most már szabadságukban áll a szomszéd református és magyar községekbe elszéledniük , a hol szabadvallásgyakorlatukban háborgattatni nem fognak. Az uradalmi ügyvéd ezen állításait Szatmármegye is megerősité a sz.-németi gyűléséből a helytartótanácshoz intézett jelentésében, 1768. juli. 31-én. Ezen állítás pedig aligha lehetett igaz; sőt ágy látszik, hogy az erdődi reform, jobbágyok még ezután is folyamodtak a helytartótanácshoz, megcáfolván a róluk felterjesztett valótlan állitásokat s talán épen ennek következtében erőszakkal verette ki őket az uradalom Erdődről; mert az erdődi kriminális székről jelentés tétetik a helytartótanácshoz 1768. októb. 5-ikéről, hogy a reformált jobbágyok innen Dobrára és Gréresre költöztek el s a prédikátor és a mester telkeit a svábok már üresen találták. Ugyanez év októb. 18-áról örömét fejezi ki gf. Eszterházy Károly egri püspök Szatmárvármegyének, hogy a reformált vallásgyakorlat Erdődön megszűnt. (Szatmárvármegyei levéltár. Fascic. 45. Nro. 240., 241., 242., 349., 1768.) Hogy menynyiben lehet alapos az erőszakos kiűzetést illető vélelmünk, igazolja egy egykorú irat, mely előttünk fel volt ugyan olvasva, de melyet fájdalom! felhasználás végett kérésünk dacára sem kaptunk meg, mely szerint a gróf (talán Károlyi Antal) kocsijával megállván a ref. parókhia előtt, inasát a templom kulcsáért beküldötte; a pap azonban maga át nem adta, hanem azt mondotta:
