Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

414 Dobos István, Fábián Ignác, Nagy Bernát és Csépke Péter. IV. Iskolaügy és tanitók. A menynyiben 1559. püspök, 1595., 1605. és 1670. esperesek s időközileg aszszeszszor papok laktak Csengerben és maga az egyház is népes és tekintélyes volt, nem lehet feltenni, hogy a két hivatal — papi és tanitói — kezdettől fogva el ne lett volna benne különítve, noha az egyházmegyei jegyzőkönyvekben róluk egész 1690-ig nincs semmi említés. Ennek dacára nemcsak átalában véve iskolája volt, a csengeri egyháznak, hanem az a régibb idők szokása szerint, részben egy kis gymnázium mintája szerint volt vezetve. Ez iskolát előbb csak egy tanitó vezette, ki mind a fiúk, mind a lányokat tanitotta; 1777-ben azonban leány-tanitóság állíttatott fel; 1797. pedig a fiiskola osztatott ketté s a kisebb finövendékek tanításával egy kisebb fitanitó — köznyelven preceptor — bizatott meg. A mi a tananyagot s tantervet illeti: az több kisebb eltéréssel épen az volt, mit a tiszántúli egyházkerület, illetőleg a szatmári ref. egyházmegye időnkint megállapitott. a) Rektorok s illetőleg nagyobb fitanitók: 1) 1562. Ilosvai Péter, ki ezen év július 22. öngyilkos lett. (Batizi Miklós naplója, Fraknói: Hazai és külföldi iskolázás 184. lapján.) 2) 1696. Csekei Mihály. (Tarcaliféle e.-m. jegyzőkönyv 305. lap.) 3) 1705. Veszprémi István. 4) 1708. Zilahi András. 5) 1710. Báthori István. 6) 1712. Mezei István. 7) 1719—23. Szatmári K. Sámuel, ki később bagosi pap lett. 1723—30-ig a vizitáció naplójában nincs kitéve a rektor neve s hogy 8) 1726. Nyíregyházi Mihály volt a csengeri rektor, a Tarcali-féle jegyzőkönyvből tudjuk. 1726. fizetésbeli hanyagsággal vádolja a vizitáció a csengeri egyházat s 1727. az iskolát dicséri. 9) 1730. Mihályfalvi János rektor nevével találkozunk, azután a nevek ismét kimaradnak 1735-ig. Ekkor dicsérik 10) Garbóczy Andrást, ki 1739-ben azért nem maradt meg, mert köteles volt pappá lenni. 11) 1739— 43. Somodi Ferenc, kinek tanítványai a pestisben mind kihaltak; sőt ő maga is beteg volt, de az egyház azt igérte, hogy ha meggyógyul megmarasztják. 12) 1743. (ha nem előbb) Dési István, kit noha jó ember volt, nem