Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

I. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye általános története. - FÜGGELÉK. - I. Esperesek

310 hagyatik. (Acta testamentorum 166. volumen 125.) 1662-ben neve az Uray Zsigmond végrendeletében emlittetik, melyet pap társával ő hallgatott ki. Emlittetik neve Miké Tamás csengeri lakos végrendeletében is 1669-ben, ki neki, s Várallyai Lőrinc társának ha temetésére kimennek, egyegy aranyat hagyott. Tarczali Bogdány Péter igen fontos szolgálatot tett az utókornak, amenynyiben ő volt most már legrégibb egyházmegyei jegyzőkönyv szerkesztője 1670-ben, a mely nevéről „Vetus Tarczalianum Protocollum "-nak neveztetik. A pozsonyi delegatum judicium elé ő is idézve volt; de meg nem jelent. 13) SzepsiKorócz András. (1675—1684.) 1650-ben első és 1655-ben másod izben szatmári tanár volt. 1655. márc. 20. nőül vette Eszéki István testvérét, Eszéki Annát, kivel együtt ajándékozott a géberjéni egyháznak egy ezüst poharat, mely még most is használtatik az úrasztalán. Ugyanezen év tavaszán Viskre ment lakni. 1663-ban németi lelkész volt. 1671-ben Várallyai Lőrinc helyébe szatmári pap lett, s itt lakott 1674-ben is, midőn Gyulai Boldizsárné neki és paptársának Váradi Mihálynük egyegy aranyos ezüst kanalat, s egy-egy aranyat hagyott; emlékezet van róla 1675-ben is, midőn egy végrendelkező bizonyos tárgyban a szatmári tanácshoz ellenmondását nyujtá be, ki javainak nagyrészét a város két ref. papjának hagyta. Esperessé 1675. ápril 1. tétetett. (Lampe p. 615. ad 617.) Meghalt hirtelen keresztül utaztában N.-Bányán, nov. 24. 1684-ben. Végrendeletében a szatmári nagyobb tanulóknak 20 frtot hagyott. (B. Sz. N. tört. 123. lap.) 14) P. Váradi Mihály. (1684—1689.) Szatmárra Pályi Mihály helyére hozatott papul 1672-ben s ott S. Korócz András halála után esperessé is elválasztatott 1684. nov. 24-ikén. A papságról — de nem az esperességről — lemondott 1685-ben. Meghalt saját lakhelyén Szatmárt