Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - I. Fonások a szatmári ref. egyházmegye történetéhez

15 cum nocente semel in gratiam redierit, hie enim ipsa ratio dictat, innocentem viderei juri suo renunciasse. — V. Si formicatio fuerit sine crimine

, ut si mulier vim passa fuerit aut ex ignorantia cum eo rem habuerit

, quem virum suum esse credebat cum tarnen esset alienus. Vide Inst. Theol. seu Loci Comm. Christi. Relig, Loc. XIII. Quoest. XVI. pag. mihi 133". — 3) „Statutum Sanctäe Partialis in Ecclae Jánk celebratae Anno 1670. die 5. juli. etc. etc.". — 4) Solymosi Nagy Mihály esperes halálával, 1729. febr. 13-kán, utódául választott Hamvai Igó György nevének bejegyeztetése. 160-ik lapon találhatók: Igó utóda R. Vitéz István esperes megválasztatásának bejegyzése 1735. dec. 11.; továbbá az ezt követő Jeremiás Istvánnak 1737. szept. 22-ki egyhangú megválasztatásának, és végre: 1762. febr. 10. a sz. újlaki gyűlésben közfelkiáltással megválasztott Fáji József esperessé tételének beirása. 161. lapon: Anno 1765. die 19. Maji Kispeleskén celebrált gyűlésben a mándi eklának beadott obligacioja a prédikátor miként leendő fizetése iránt, minthogy Borzova elvált stb. 163. lap: „Anno 1677. die 6. Decembris. Az innep (Vasárnap) rontók, káromkodóknak, szitkozódók, nős és nőtelen paráznák ellen Szatmár vármegyének tetsző egyezéséből minden renden, karban és állapotban levőknek kiadatott Szententia. Látván s vévén eszekben minden jólelkű istenes emberek, hogy a nagy szorongató inség és közöttünk közönségesen megfeneklett Istennek számtalan büntetési egyedül csak bűneinkért nyomnak el bennünket ; méltó, hogy gonoszságinkért reánk megharagudt Istenünknek orcáját, magunknak igen megalázásával, bűneinknek siratásával és elhagyásával engeszteljük. — Többi között a szombatnak megrontása az Űrnapjának meg nem ülése, szentelése halálos vétek volt a Mózes