Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Németh Péter Gergely - Honti Szilvia - Költő László - Magyar Kálmán - M. Aradi Csilla - Molnár István: Mit rejt Somogyország földje?
100 ÉVES A MÚZEUM Zselickislaki nagyszíjvég Medve- és vadkanábrázolásos övdiszek Griffes övveret Kerekiből Állatküzdelmet ábrázoló avar nagyszíjvég je a Zamárdiban előkerült, több ezer síros, összességében a ma ismert legnagyobb sírszámú, avar kori temető, amely leletanyaga és temetkezési szokásai alapján az avar birodalom fennállásának végéig használatban lehetett. A Vili. század folyamán - a korszak jellegzetes motívumáról griffes-indás népességnek nevezett - avarság zöme paraszti életmódot folytatott, ugyanakkor az arisztokrácia és fegyveres kíséretük nomád viseletben járt, keleti divatnak hódolt. A késői Avar Kaganátus hatalmának a Karolingok kelet felé, és a dunai Bolgár Kán- ság észak-nyugati irányban terjeszkedő politikája vetett véget. A frank grófsági szervezet fokozatosan kiterjedt Pannóniára, megkezdődött a keresztény hit terjesztése. A történettudomány erősen vitatott kérdése, hogy mi lett a kárpát-medencei avarság sorsa: kipusztultak-e a frank és bolgár támadások, majd az azokat követő belharcok következtében? A legújabb - többek között éppen Somogy megyében végzett - régészeti kutatások eredményei arra vallanak, hogy az Avar Kaganátus a IX. század elejétől kezdve a politikai önállóságát megőrizni ugyan nem tudta, de a köznép, a lakosság egy jelentős része valószínűleg megélte a magyar honfoglalást, és így egyik lényeges elemét képezi őstörténetünknek. A késői korszak jelentősebb temetői Andocs, Kaposvár, Kereki, Pusztaberény, Siófok és Vörs mellett kerültek elő. A vörsi „Papkert-B"-lelőhelyen több mint 7000 m2 területet tártunk fel. A koraközépkori leletanyag szerint a késő avar korban, a Vili. század legvégén, a Vili—IX. század fordulóján kezdtekel idetemetkezni. A régészeti leletek tanúsága szerint ettől az időtől kezdve legalább két-két és fél évszázadon át folyamatosan temetőnek használhatták a dombhátat, s a kémiai szerológiai vizsgálatok eredménye is egyértelműen erre a folyamatosságra, keveredésre utal. Összesen 716 sírt tártunk fel. A sírok fölé később Árpád-kori falu települt, amelynek legkorábbi periódusa - az 1172-1196 között uralkodó III. Béla király pénzei alapján - a XII. század végére keltezhető. Különleges női csüngő és boglár a Vörs-papkerti temetőből A temető szerkezetére minden korszakban jellemző, hogy a gazdagabb sírok a keleti részen találhatók, míg nyugat felé haladva egyre szegényesebb mellékletű sírokat találunk. így a keleti részen temették el azokat, az aranyozott bronz övdíszeket viselő egyéneket, akiket a túlvilágra díszesen felszerszámozott lovuk is elkísért, középtájon találjuk azokat, akiknek díszes övük volt ugyan, de lovukat már nem temették melléjük, míg a csupán egyszerű testi ékszereiket viselő, néhány eszközzel (többnyire késsel) rendelkezőknek a temető nyugati széle felé jutott hely. A klasszikus honfoglalás kori (a középréteg sírjait rejtő) temetkezések főleg a Balaton partján, illetve attól nem messze kerültek elő (Vörs, Fonyód, Balatonlelle, Balatonszemes, Balatonújlak). Ezek részben még a „kalandozásokban" résztvevő harcosok nyughelyei lehettek, amit a sírjaikban talált nyugati pénzek (Berengar itáliai király majd császár, Lothar és Provance-i Hugo ezüst dénárjai) jeleznek. : : 30
