Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Németh Péter Gergely - Honti Szilvia - Költő László - Magyar Kálmán - M. Aradi Csilla - Molnár István: Mit rejt Somogyország földje?
JUBILEUMI KÖTET Római halomsírkutatás A halom alá temetkezés a római korban a Kr. u. 1. század 2. fele és a 3. század 1. fele közötti időszakban jellemző. A halomsírok számát és a temetők elterjedését nézve Pannónia és a vele szomszédos Noricum provincia (a mai Ausztria keleti része) a legjelentősebb. A Somogy megyei római halomsírokat Csizmadia Gábor és Németh Péter Gergely kutatták fel. Terepbejárások során öt római halomsíros temetőt lehetett azonosítani Alsóbogáton, Somogyváron, Somogyjádon, Somogyaszalón és Mosdóson. Több esetben meg lehetett határozni a temetőkhöz tartozó telep és villagazdaság helyét is. Mosdóson 12, Alsóbogáton 27, Somogyaszalón 68 és Somogyjádon 176síros temető geodéziai felmérése készült el. Ez tartalmazza a halmok magasságának és átmérőjének pontos mérését, valamint a temetőtérképet. A munka során az őskori halmok regisztrálása is megvalósult, így Balatonszabadi környékén, Zalán, Öreglakon, Sávolyon és Nagyberkiben. Három római kori temetőben folyt szondázó ásatás. Két-két halom feltárására került sor Somogyváron, Somogyjádon és Somogyaszalón. Az utóbbi helyen az átlagosan 10 méter átmérőjű és 60 cm magas halmok közepén található a sírgödör, melyeknél a halott elhamvasztásának maradványait is megtaláltuk. A hamvasztást minden bizonnyal a temető területén lévő hamvasztó helyen végezték el. Az 1. sír mellékleteit edények és állatcsontok jelentették, az edények (fazekak, pohár) töredékesen kerültek elő. A 2. halomból tál, pohár, festett edény és töredékes bronzfibula került elő. Mivel a halomsírok mindig az utak mellett helyezkednek el, ezért Pannónia útviszonyairól is pontosabb képet lehet majd kialakítani. A római kori halomsírok kutatása jelenleg is zajlik, 2008-ban Libickozmán, 2009-ben Somogyszobon sikerült azonosítani újabb temetőket. Németh Péter Gergely Avar és honfoglalás kori temetők A Dunántúlt a történeti források szerint 900-ban vették birtokukba Árpád által vezetett honfoglaló elődeink. Az Árpád fejedelem által 995-96-ban végrehajtott honfoglalás előtt a Kárpát-medencében élt késő avar népesség megérte ezt az időt, s maradékaik beolvadva a honfoglaló magyarságba, alapját képezhették az Árpád kori lakosságnak, s így természetesen a mai magyar népnek. A Somogy megyében található több, mint 90 avar kori lelőhely mellett alig 20 a klasszikus honfoglaláskori lelőhelyek száma, s ez már önmagában magában hordozza a fent említett lehetőséget. Az avarok nagyállattartó népességként költöztek a Kárpát-medencébe, ám fokozatos letelepedésükkel megváltozott gazdálkodásuk, és a földművelés lett megélhetésük legfőbb forrása. 567-ben már birtokba veszik a legyőzött gepidák erdélyi és tiszántúli országát, majd 568 húsvétját követően az egykori Pannónia, a szövetséges langobardok földjének megszállására került sor. Egyetlen, név szerint ismert fejedelmük az égi eredetűként tisztelt, korlátlan hatalmú Baján kagán. Ennek a korai időszaknak az egész Kárpát-medencében is egyik legjelentősebb képviselőKék üvegedény és mázas tál Mosdósról Római halomsír a somogyvári erdőkben Tausírozott -rézzel és ezüsttel berakott - avar kantárdísz a vörsi temetőből 29
