Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Varga Éva: Múzeumteremtés Somogyban
100 ÉVES A MÚZEUM A Somogymegyei Régészeti és Történelmi Társulat évkönyve Melhard Gyula hittanár, társulati titkár irattára, valamint egyetlen megjelentetett évkönyve áll rendelkezésünkre. Ez utóbbi is csak az 1879-81-es időszakra enged bepillantást. Az utódszervezet lelkes titkárának kutatásai szerint a további időszak meddőnek bizonyult. Alapszabályában megjelölt céljait -„felkutatni a vármegye területére, múltjára vonatkozó régészeti és történelmi adatokat, tárgyakat, s azokat adományozás vagy vétel útján megkeresvén egy Kaposváron létesítendő, a vármegye elidegeníthetetlen tulajdonát képező, állandó régiség-tárban összpontosítani és közhasználatba bocsátani." - megfelelő szakemberek és pénzügyi, valamint egyéb segédeszközök híján nem valósíthatta meg. Az első tisztikar is csakhamar lemondott. A legtöbb eredményt az új titkár, Melhárd Gyula hittanár érte el. Ásatásokat végeztetett, felolvasásokat is rendezett a tudós pap. Gönczi Ferenc az egyesületi munka elhalását Melhárd Kaposvárról Mernyére költözésével magyarázza, valamint azzal, hogy plébánosi teendői nem tették lehetővé, hogy a múzeumi munkának szentelje magát. A hivatalos megszűnés lehetősége már 1886-ban felmerült. A tagok erre a kérdésre ekkor még nemleges választ adtak. Az 1891-ben egybehívott feloszlatási közgyűlésen azonban már senki sem jelent meg, hivatalosan a társulat 1894-ben oszlott fel. A meddővé vált egyesület mintegy 1500 régészeti tárgyat hagyott hátra, melyek a XX. század elejére - gazdájuk nem lévén - nagyrészt tönkrementek, a megyeháza egyik földszinti nyirkos helyiségében málladoztak. Innen 1902-ben a kaposvári Főgimnáziumba kerültek, ám leltár hiányában hosszú évek elteltével senki sem tudta megmondani, honnan kerültek elő. Ráadásul a tárgyak annyira tönkrementek, hogy „érintésre is szétmállottak". A múzeum ügyének ébren tartására a megye legkiválóbb értelmisége vállalkozott. Bizonyság erre az 1902-ben létesült kaposvári szabadkőműves páholy 1903-ban megjelent munkaterve. A vármegye és Kaposvár elmaradott társadalmi viszonyairól és közéletéről szóló elemzésükben az egyik legnagyobb problémát a megyeszékhely késői - s főleg pusztán külsőségekben megjelenő - polgárosodásában látták. Igazuk volt, hiszen a megye egyetlen városa, Kaposvár sem rendelkezett civis hagyományokkal, hiszen csak 1873-ban, a főváros egyesítésének idején nyert rendezett tanácsú városi rangot. A szabadkőművesek programja nem csoda hát, ha az emberek tudatának átformálására helyezte a hangsúlyt. A bajok orvoslásában programjukban első helyre a kulturális teendők kerültek. A civil kezdeményezések fontosságát hangsúlyozták s egyebek között a múzeumegyesület feltámasztását is szorgalmazták. A múzeumegyesület alakítását a jó lelkiismereten kívül több tényező is sürgette. Hozzájárult az 1903-ban rendezett kaposvári iparművészeti kiállítás sikere is, melynek anyagát az Országos Iparművészeti Társulat kaposvári bizottsága hajlandónak mutatkozott átengedni a múzeumnak, mihelyst létesül. Serkentőleg hatott továbbá, hogy a szomszédos vármegyékben már több helyen (Veszprém, Sümeg, Szek- szárd, Keszthely) működtek múzeumok, s ezekbe igen sok somogyi „lelet" került. Ezen kívül az akkori szervezőkben (vármegyei tisztviselőkben, lokálpatriótákban) feltámadt a becsvágy, hogy az idelátogató turistáknak is bemutathassanak valamit a vármegye múltjából. 1908 telén az alispán felhívásával megkezdődött a tagtoborzás. 1909-ben, a megalakuláskor, dr. Fekete Gyula titkár jelentése szerint 254 volt a taglétszám. Az egyesület elnöke ekkor gr. Somssich Géza földbirtokos, alelnökei Kacskovics Lajos alispán és Solymási Ágoston, titkára pedig dr. Fekete Gyula ügyvéd lett. A választmányi tagok között pedig ott találjuk a város tisztviselőit, tanárait, a módosabb kereskedőket. Helyet foglalt köztük Somogy két neves festőművésze, Kunffy Lajos és Rippl-Rónai József. A Somogyvármegyei Régészeti Társulat megmaradt tárgyait a megyeháza második emeletének három kisebb szobájában helyezték el. Öt gyűjteményi egység kialakítását tervezték: 1. Régészeti és történeti 2. Numizmatikai 3. Bibliográfiai 4. Néprajzi és népművészeti 5. Természetrajzi Már a megalakuláskor felmerült, hogy a vármegyeházán biztosított hely nem sokáig lesz elegendő a muzeális tárgyak várható gyors gyarapodása miatt. Az elnökség már ekkor egy kultúrpalota építésének eszméjét vetette fel, s többen javasolták, hogy más kulturális egyesületekkel szövetkezve (Szabad Lyceum, Építész- és
