Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Varga Éva: A tegnap világa
JUBILEUMI KÖTET A tegnap világa Az újkortörténeti muzeológia Somogybán I. Múzeum és a szaktudományok Az újkortörténeti muzeológia több szempontból is különleges helyet foglal el a muzeológiai szakmák sorában. Fél évszázada ott tartunk, s ez nem pusztán somogyi jelenség, hogy sokan a szakma elnevezését sem értik, vagy félreértik. De olyanok is akadnak szép számmal, akik úgy vélik, hogy ehhez a múzeumi szakterülethez bárki ért, és ilyen alapon bele is kotyoghatnak az ember dolgába ócska lim-lomnak, kacatnak minősítve az újkori tömegtermelésből kikerülő történeti forrásokat. Mi a foglalkozása? - kérdezi az űrlapot kitöltő adminisztrátor. Történész-muzeológus vagyok. - felelem. Persze, régész. - mondja boldog felismeréssel az arcán. Ráhagyom, gondolván nem ez a megfelelő alkalom a népművelésre. A kacatológia fogalmát pedig csak„magunk közt" helyén való, tréfás frazeológiának tartom. Ezek a hétköznapi történetek is jelzik, szakmám puszta elnevezése is nehezen érthető az átlag olvasó számára. Miből adódhat a félreértés? Lássuk tehát mindenképp, mielőtt a szakterület múltjának bemutatásába belefognék: mi is az a történeti muzeológia. A félreértés szemantikai természetű magyarázata a legkézenfekvőbb. Iskolai tanulmányai során mindenki hall arról, hogy a múzeum általában történeti forrásfeltáró, forrásőrző tevékenységet folytat. Leginkább tárgyi történeti emlékanyaggal foglalkozik a levéltárhoz, könyvtárhoz képest, ahol viszont az írásos anyag található. Ebben a tág értelmezésben minden muzeológiai szaktudomány történeti muzeológiának tekinthető annyiban, amennyiben mindegyikük - még a természettudományi is - adott történeti pillanatban keletkezett és a keletkezés korának jegyeit magán viselő emlékanyaggal dolgozik. Csakhogy a múzeumokban a tudományos kutató- és feldolgozómunkát különböző szakmuzeológiák végzik, amelyek szaktudományokhoz kötődnek. A történettudományhoz kötődők egyike a történeti, pontosabban szólva az újkortörténeti muzeológia. Az újkortörténeti muzeológia a történettudomány speciális ága. A történeti tárgyak gyűjtését, feldolgozását, közkinccsé tételét időben ott folytatja, ahol a régészet abbahagyja. A XVIII. századtól napjainkig fellelhető (főleg tárgyi) emlékekből rekonstruálja a társadalom történetének jelenségeit, a történettudomány módszerével tárja fel az összefüggéseket. Bemutatja a hagyományozott emlékek, mint történeti források születési körülményeinek, funkciójának, fennmaradása történetének egészét. A viszonylag fiatal szakág számos válságot élt át országosan és Somogybán egyaránt. Míg az ún. klasszikus múzeumi szakmák - a régészet, néprajz, művészettörténet - szinte egyidősek a múzeummal, közel évszázados múltra tekintenek vissza, addig a történeti muzeológia mindössze fél évszázadnyival büszkélkedhet. Kezdetei Somogybán 1960-ra nyúlnak vissza, ám az azóta eltelt 49 évből valójában három-négy évtizednyi volt termékeny. Megszűnések, újrakezdések, gyarapodások és fogyatkozások jellemzik a jelenig vezető utat a mindenkori fenntartók, vezetők éppen aktuális elképzelései szerint. Mindezek ellenére azzal dicsekedhetünk, hogy gyűjteményi anyagunk jelentős, összetétele, volumene immár a specializációnak nemcsak hogy a lehetőségét, de annak szükségszerűségét is felveti. A szakterület Somogybán is kinőtte rég az egymuzeológusos ellátottságának korszakát. A tudományok történetében természetes jelenség, hogy az egyes szaktudományok differenciálódásának előrehaladása során először maga a tudományos tevékenység gyakorlata alakul ki. Létrejönnek művelésének intézményes keretei, tisztázódnak, megfogalmazódnak metodológiai és metodikai specifikumai. A történeti muzeológia erre a szintre az 1970-es években ért el, akkor, amikoris az egyetemi stúdiummá való kodifikálásának igényével lépett elő.
