Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Marton Klára - Horváth Péter: Akik a gyűjteményi tárgyakat újra életre keltették
LS 1 00 ÉVES A MÚZEUM Vámosi Lajosné, 1985 Marton Klára, 1985 Az 1970-es évek eleje nagy előrelépést jelentett a restaurátor műhely történetében. A Múzeum akkori vezetőjének kitűzött célja volt, hogy minden szakterületre megfelelően képzett szakember kerüljön. A munkatársak rendszeres, egymásra épülő képzési formákban vettek részt. A szintén rendszeressé váló restaurátor konferenciák és különféle továbbképzéseken való részvétel is a szakmai előmenetelt szolgálták. Ekkor kezdődött meg igazán a restaurátor műhelyek szakszerű kiépítése, a megfelelő munkakörülmények és személyi feltételek megteremtése. A munkához ekkor három helyiség állt rendelkezésünkre, kb. 50 m2 alapterületen: egy mosó- és sava- zó helyiség, egy kerámia- és fémkonzerváló műhely és egy szoba, amely textilműhelyként és kézi könyvtárként funkcionált. A Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központtól (MRMK) laboratóriumi elszívófülkét kaptunk. Saját forrásból szárító- szekrényt, desztilláló készüléket, elektrolizáló berendezést, mikroszkópot, fogásza- ti-és kéziszerszámokat valamint a restauráláshoz szükséges egyéb segédanyagokat vásároltunk. A műhely fő tevékenysége a régészeti leletek konzerválása, restaurálása volt. A műtárgyak kezelését dokumentáltuk. Kézi szakkönyvtárat alakítottak ki, ahol összegyűjtötték a konzerválással, restaurálással kapcsolatos könyveket és jegyzeteket. Ekkor a restaurátor műhely elhelyezését és felszereltségét tekintve - országosan más múzeumokhoz viszonyítva - az elsők közé tartozott. Ezzel egyidőben a néprajzi és a régészeti osztály létszáma és feladatköre bővült, emellett új, önálló újkortörténeti-, képző-és iparművészet osztályok alakultak. Az új szakágak beléptével a gyűjtemény gyarapodott, így a restaurátorok feladatköre is megnőtt. Új kiállítások készültek és a megyében új kiállítóhelyek létesültek. A szakfeladatokon kívül a kiállítások és raktárak rendezéséből, és az ásatásokon való munkából is mindenki kivette a részét. 1974-ben külön helyiségben egy asztalos műhely kialakítása történt meg. Itt faipari munkatársak dolgoztak, iparművészeti és néprajzi tárgyak tisztítását, konzerválását és kiegészítését végezték. A kaposvári központi műhely mellett 1974-ben a Marcali Helytörténeti Múzeumban egy kisebb, de szakszerű restaurátor műhelyt alakítottak ki. A megnövekedett restaurátori feladatok megfelelő ellátása érdekében szükségessé vált a műhely létszámának bővítése. B. Perjés Judit 1972-ben a budapesti Központi MúzeumiTechnológiai Csoporttól került a múzeumba, ahol 1977-ig a Restaurátor Műhely vezetője volt. Tevékenységi köre és egyben kutatási területe a régészeti szerves eredetű és vegyes összetételű tárgyak restaurálása és konzerválása volt. 1973-tól újabb két fővel bővült a műhely létszáma: Vámosi Lajosné 1974-ben az MRMK által szervezett Restaurátor-és Konzervátor Alaptanfolyamot, majd 1978-ban a Középfokú Szakosított Fémrestaurátor Tanfolyamot végezte el. 1992-ben pedig Felsőfokú Fém Szakrestaurátor vizsgát tett. Korábbi munkahelyein laboratóriumi analitikával, talajtani vizsgálatokkal, majd galvánfürdők analízisével és fémfelületek kezelésével foglalkozott. Ezeken a területeken szerzett tapasztalatait jól hasznosította munkája során. Az általános restaurátori feladatok mellett főleg a régészeti fémek konzerválása, restaurálása volt a szakterülete. 2008-ban nyugdíjba vonult. Munkája során több új eljárást kísérletezett ki, melyeket szakmailag országos szinten is elfogadtak. Lelkiismeretes munkájának eredménye volt egy addig ismeretlen díszítéstechnikai eljárás felismerése az avar kori szíjvégeken. 1980-ban a Kulturális Miniszter Vámosi Lajosnét Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményben végzett tevékenységéért Nívó-díjjal jutalmazta. Marton Klára 1973-ban gimnáziumi érettségi után kerülta múzeumba. 1975-ben Restaurátor-, és Konzervátor Alaptanfolyamot, majd 1982-ben a Textiirestaurátor- konzervátor szakosított középfokú tanfolyamot végezte el. 1992-ben Felsőfokú Textil Szakrestaurátori vizsgát tett. 1982-1990-ig a Restaurátor-és Technikai Osztály osztályvezető helyettese, majd 1990-től a Restaurátor Csoport vezetője. Az általános restaurátori feladatok mellett főleg textilrestaurálással valamint régészeti kerámiarestaurálással foglalkozik. 256
