Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)

Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény

100 ÉVES A MÚZEUM Lóránt Zsuzsa: Papa, mama táncol, 1985 körül Kéri Ádám: Árammegszakító, 1977 Lugossy Mária: Történelemkönyv Földi Péter: Disznók, 1983 Geller B. István: Szertartások a növekvő városról, 1987 nyiségű, differenciált műfajú műcsoport. A legelső anyagban a Bernáth tanítványok (Eigel István, Mácsai István), a Fonyódi Iskola (Bráda Tibor, Szabados János, Szentgyörgyi József), somogyi elszármazottak (Klimó Károly) is erősen repre­zentálva szerepeltek, és ekkor szereztünk olyan jelentős művészektől, mint Hincz Gyula, Gerzson Pál, Mészáros Géza, Váli Dezső, Bodóczky István további fontos alkotásokat. A grafikai gyűjtemény legszebb darabjai Földi Péter, Somogyi Győ­ző, Rékassy Csaba, Reich Károly, Sulyok Gabriella, Stefanovits Péter, Szabados Árpád alkotásaival ekkor vált számottevővé. 1985-ben további 87 db, 1986-ban 147 db, 1989-ben 31 db mű került a lektorátusi vásárlásokból Kaposvárra: ezek között Váli Dezső, Barabás Márton, Fehér László, Tőig Molnár László és Vojnich Erzsé­bet művei a legkiemelkedőbbek. Ez utóbbi alkalmak során a szerzeményekben na­gyobb arányban szerepeltek plasztikák: Katona Zsuzsa, Kaubek Péter, Berczeller Rudolf, Lóránt Zsuzsa faszobrai megalapozták a képzőművészeti gyűjtemény szobrászati hangsúlyait. E szoborművek egy további, fontos kaposvári gyűjteményegység kiindulópont­jaiként szolgáltak, melyeket a Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep tevékenységéhez kapcsolódva válogattunk ki. Az 1985-től kétévente folyamatosan megrendezésre kerülő Nagyatádi Országos Faszobrász Biennálé vásárlásos anyagából jött össze egy olyan kollekció, amely erőteljes művekkel reprezentálja a magyar faszobrászat legjelentősebb alkotóit. (Tornay Endre András, Berczeller Rezső, Farkas Ádám, Katona Zsuzsa, Lóránt Zsuzsa, Varga Géza Ferenc) Ez a gyűjtési profil a 90-es években is folytatódott, és alapítványi segítséggel a Fás kör tagjaitól szerzett meg további alkotásokat. 1989-ben a bárdibükki Goszthony Mária keramikusművész hagyatékából újabb 110 db mű, zömében festmények és grafikák illetve néhány kerámia és bútor került a gyűjteménybe. Ezekhez később, 1994-ben a művész további festményei és kerámiái, műtermének, műhelyének felszerelése, archív fotódokumentumok, leve­lezések és könyvek is kapcsolódtak, melyet Kádár Ferenctől és örököseitől vásárolt meg a múzeum. A Goszthony gyűjtemény a Rippl-Rónai Múzeum sajátos része, amely egy sokoldalú művész többfélejóformán a teljes életművet bemutató anya­gából áll. A hagyatékban különlegesen értékes az archív adattári fotódokumen­táció, amely a századelő birtokos társadalmi rétegének életmódját tükrözi. A sok­rétű anyag jó része grafika: Goszthony Mária korai, aktivista ihletésű ceruzarajzai, a villachi száműzetés akvarelljei, illetve a késői, Bárdudvarnokon készült akvarell tájképek csoportja. A második anyagrész olajfestményekből áll, és a művész Olasz­országban készített posztimpresszionista tájképeit foglalja magába. Rendszerváltás után: az 1990-es évek Az új korszak a Rippl-Rónai Múzeum kortárs művészeti infrastruktúrája szempont­jából komoly veszteségekkel indult: Kaposvár legnagyobb, reprezentatív kiállító- helye, a Somogyi Képtár funkcióváltozás miatt bezárt: az új megyei önkormányzat forráshiányra hivatkozva eladta az OTP-nek. Az intézmény megfelelő kiállítóépület nélkül maradt. A nagyobb szabású időszakos kiállítások helyszínéül csak a múze­umépület nagyterme maradt meg, ami jellege miatt valójában alkalmatlan volt erre a célra. A Somogyi Képtár nagyméretű installációinak nagyterembe való be­építésével ezt az adottságot az első években valamennyire javítani lehetett, de a terem részleges felújítása után, 1996-tól a lebontott paravánrendszer nem került 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom