Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény
JUBILEUMI KÖTET inak műveit is megcélozták, így jutottak a Rippl-Rónai Múzeumba 1973-ban Szekeres Emil, Bors István, Lóránt János, Klimó Károly művei, majd a 80-as években a Dunántúli Tárlat megújítása nyomán 1981-től Bartha László, Valkó László, Újházi Péter, Fehér László, Giczy János, Cziráki Lajos, Gábriel József vagy Kollár György művei. A gyarapodás fő szempontja az utolsóként megrendezett 1990-es kiállításig bezárólag az volt, hogy a díjnyertes alkotások megvásárlásra kerüljenek: ezekből egy összetételében rendkívül differenciált, de színvonalas műtárgycsoport alakult ki. 1984-ben Marcaliban felavatták a Bernáth Aurél Emlékmúzeumot: az új kiállítás művészeti anyaga a kaposvári kollekción alapult: lényegében a kaposvári főépületben korábban kialakított Bernáth Aurél állandó kiállítás került át Marcaliba. A meglévő anyaghoz megyei megyei támogatással a Horváth János különlegesen szép darabokat vásárolt a Fruchter gyűjteményből. A Bernáth kollekció mellett Martyn Ferenc is gazdagította egy 31 darabból álló ajándékkal az intézményt: időben a 1940-es évektől a 80-as évekig festett művei éveken keresztül állandó kiállításon voltak megtekinthetők Részben a dunántúli tárlat festőinek és a Bernáth Aurél művek gyűjtésének összekapcsolásából alakult ki a Bernáth tanítványok és a posztnagybányai festészet vonulatát célzó gyűjtés. Mindez egy összefüggő anyagot képez Kaposváron Mácsai István, Bikácsi Daniella, Duschanek János, Sugár Gyula, Mészáros György, Eigel István, Tenk László képeivel. A Somogyi Képtárban megrendezett helyi vonatkozású kiállítás-sorozat eredményeként jött létre egy további kollekció a Fonyódi Iskola elnevezésű festőcsoport tagjainak műveiből. A Fonyódi iskola Bráda Tibor, Kovács Péter, Leitner Sándor, Szabados János. Tölg-Molnár Zoltán, M. Novák András, Szabados János, Szentgyörgyi József és Topor András festőművészek közössége. A festőcsoport 1976-ban alakult olyan művészekkel, akik a Somogy megyei Tanács fenntartásában működő Fonyódi Alkotóház gyakori vendégei voltak. Laza baráti asztaltársaságon alapuló együttes, tagjai részben a Képzőművészeti Főiskoláról, részben a Fiatal Képzőművészek Stúdiójából ismerték egymást és a nyári fonyódi tartózkodások alkalmával kerülte közel egymáshoz. Első kiállítsuk 1976-ban a kaposvári Somogyi Képtárban került megrendezésre. Valamennyien a természetelvű, plein air festészetet tartották alkotásaik számára kiindulópontnak. A Balaton illetve ahhoz kapcsolható fogalmi képzettársítások a természeti közeget elvontabb tolmácsolásban, egyfajta programképként tolmácsolják. Egyéni és közös kiállításaikról megszerzett műtárgyanyagként minisztériumi vásárlások útján kerültek a gyűjteménybe több jó kvalitású mű Kovács Péter, Tölg-Molnár Zoltán, M. Novák András, Szentgyörgyi József és Bráda Tibor munkásságából. A Fonyódi Iskola a Bernáth-féle lírai expresszív tájélmény tolmácsolását folytatta, így lényegében a fenti műcsoportot egészíti ki. A 80-as években a képzőművészeti mecenatúra központi rendjében bizonyos változtatások történtek. Az eddigi un.„milliós vásárlások" gyakorlatán túl az országos kiállítások új vásárlási fórumot teremtettek, melyet 1981-től a Képzőművészeti Lektorátus koordinált. Ezek voltak az un. lektorátusi vásárlások, ahol a múzeumi kérések, ajánlások alapján a minisztériumhoz kapcsolt szakmai bizottság döntötte el a beszerzéseket és a folyamatot a Lektorátus bonyolította le. Ekkortól kezdve tűnik úgy, hogy a vidéki múzeumok konkrét igényei is megjelentek a központi döntés- hozatal előtt, és azt figyelembe is vették az állami mecenatúra gyakorlása során. Az egyes intézmények annál hatékonyabban tudták befolyásolni a döntéseket, minél jobb kapcsolatot ápoltak a minisztériumi és lektorátusi vezetőkkel. A gyakorlat az volt, hogy a lektorátus időpontokat adott a minisztériumi vásárlásokból való válogatásra a múzeumi intézményeknek. A sor elején a Nemzeti Galéria és a nagy országos múzeumok álltak, majd következtek a befolyásosabb vidéki intézmények. Amelyik múzeum a kijelölt időben elég korán érkezett a lektorátus raktárába, az jobb anyagot tudott kiválasztani a különféle országos tárlatok központilag megvásárolt alkotásaiból. A 80-as évek új szerzeményei között mind létszámban, mind összetételben a legnagyobb csoportot ez a lektorátusi vásárlásos anyag képezi. Soha olyan mennyiségben nem áramlott be a múzeumba kortárs mű, mint ezekben az években: lényegében így alapozódott meg a Rippl-Rónai Múzeum országos kitekintésű kortárs műtárgycsoportja, mely a rendszerváltás előtti magyar képzőművészet hivatalos reprezentációját sokféle áramlattal képviseli. Elsőként 1983-ban vettünk át egy jelentős számú és jó kvalitású, ugyanakkor sokrétű műtárgyanyagot (74 mű, ebből 36 festmény) a Művelődési Minisztériumtól, melyet az évtized folyamán több hullámban követett egy-egy nagyobb menyMácsai István: Kívül, 1981 Tölg-Molnár Zoltán: Fejemet lehajtom, 1987 Mészáros Géza: Rétegek, 1989 187
