Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény
100 EVES A MUZEUM Szabados János és Horváth János a Somogyi Képtárban, 1980-as évek eleje Géger Melinda és Szabados János a Somogyi Képtárban, 1980-as évek Pogány Gábor, Vecsey Csaba és Kovács Péter Kokas Ignác: Látó világ, 1970 grafika ajándékként a képcsarnoki anyagból. Ezek közül a legértékesebbek Barcsay Jenő, Gross Arnold, Hincz Gyula, Kondor Béla és Szász Endre alkotásai. Egy második leosztás nyomán 1973-ban - szintén a Nemzeti Galéria duplumokból - további 88 db mű érkezett Farkasházy Miklós. Lajos Ferenc és Pekáry István művekkel. E két csoport alapozta meg a múzeum kortárs grafikai gyűjteménycsoportját. A kapott művek kvalitását tekintve sok középszerű mű került be: a Művészeti Alap részéről 1974-ben átadottak közül Kokas Ignác táji látomása a legjelentősebb. Bár a Rippl-Rónai Múzeum prioritásnak tekintette a klasszikus anyagrészek gazdagítását, és a kortárs műtárgyak gyűjtésére kevesebb hangsúly esett, e művek gyűjtése a 60-as évek végére megkezdődött. Az aktuális vásárlásokhoz a megfelelő alkalmat a korábban említett és folyamatosan megrendezett somogyi kiállítások adták. Helyi kortárs művészektől történő vásárlásra nem gyűjteménygyarapítási szándékból került sor. A helyi tanácsok az államilag szétosztott központi források felhasználásával művészetpolitikai meggondolásokból szerzett be műalkotásokat - először a 60-as évek során. E megyetanácsi beszerzésekből szivárgott át egy-egy somogyi művészeket reprezentáló műtárgycsoport a 70-es évek elején a megyei múzeum gyűjteményébe. A vásárlás és kiválasztás jogát a tanács hosszú időn keresztül fenntartotta magának, és az általuk megszerzett művek - a múzeumtól függetlenül - gyakorta irodai dekorációkként funkcionáltak a tanácsi irodákban. A szakmailag igen vegyes helyi kiállításokról kerültek a Rippl-Rónai Múzeumba pl. Csiszár Elek, L Tóth Judit, Honty Márta, Ungvári Károly, Molnár József és Kovács Jenő József alkotásai, de mellettük hangsúllyal szerepeltek az anyagban a Somogyból elszármazottak is: Büky Béla, Diskay Lenke Varga Hajdú István művei is. Ez utóbbiak nyilvánvaló művészetpolitikai meggondolásból kerültek a gyűjteménybe. Az így összeálló anyag első darabjai annak a somogyi festőket reprezentáló gyűjteménycsoportnak, melyből Lóránt János korábban említett Gyárudvar ill. Ipari tanulók című alkotásai a legkiemelkedőbb darabok. Bors István és Valkó László Az emlékmúzeumok alapításának korszaka A megszokottá váló Őszi majd Tavaszi Tárlatok mellett azért az említett „rázós" kiállításokra is akadt példa Somogybán. A 70-es évek elején nagy lehetőséget szalasztott el a múzeumi vezetés a kortárs gyűjtemény fejlesztésére. 1971-ben Takáts Gyula múzeumigazgató nyugdíjba ment, és az őt követő megbízott vezető Draveczky Balázs régész lett, akinek rövid igazgatása idején Balatonbogláron már elindult a magyar kortárs neoavantgarde képzőművészet fontos eseménysorozata. E kiállítások a 60-as évek második felétől aktivizálódó neoavantgárd, és a hatósugarába tartozó progresz- szív művészeti törekvések gyűjtőeseményei lettek. A bogiári kápolna az irodalom, képzőművészet és a zene határvidékén mozgó, experimentális műfajoknak adott helyet. Az absztrakt expresszionista festészet, a popart, a happening, a hiperrealizmus, a minimal art, a kinetikus művészet, az alternatív színház, az új zene, a land art, a kísérleti film, a kapcsolatművészet, a koncept art vagy a vizuális költészet kapcsán olyan művészeti megnyilvánulások kerültek bemutatásra, amelyeka 70-es évek legjelentősebb
