Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Németh Péter Gergely - Honti Szilvia - Költő László - Magyar Kálmán - M. Aradi Csilla - Molnár István: Mit rejt Somogyország földje?
JUBILEUMI KÖTET Az első ásatások Somogy megyében A régészeti leletek gyűjtésének elsődleges, komplex formája az ásatás. A leletösszefüggések, rétegtani elhelyezkedések vizsgálata fontos információkat ad és ebben az esetben a régészeti tárgyak a saját értékükön, szépségükön túl történelmi értékkel is rendelkeznek. Az első régészeti kutatásra az 1820-as években került sor Somogyváron. A Somogy Megyei Régészeti és Történeti Társulat Somogyjádon, Marcaliban és Somogyszentpálon végzett kisebb feltárást. A Somogymegyei Múzeum Egyesület 1928-ban, immár szakember közreműködésével, Somogyacsán végzett feltárást. Az avar temető leletmentése tekinthető az első Somogy megyei, hivatalos feltárásnak. A leletanyag, néhány tárgy kivételével, a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Szintén ebben az évben, kisebb (2 napos) ásatás volt Ordacsehiben. Ugyancsak 1928-ban kezdődtek meg a feltárások Laczkó Dezső vezetésével Ságváron, a Likas-dombon. Az előkerült, különleges leletek indokolták azt, hogy később több ízben, újabb feltárások történtek itt. Az őskőkori, Gravetti kultúrába sorolt telep 17-18 ezer éve létesült és az egykori rénszarvasvadászok két kunyhója is előkerült. A kör alakú. 3 méter átmérőjű építményekhez sekély gödröt mélyítettek a talajba, a tetőzetet cölöpök tartották, és vélhetően állatbőrökkel fedték le. Az állatcsontok egy részéből eszközöket is készítettek. A korábban főnöki jelvénynek (ún. kommandóbot) tartott hosszú, átfúrt agancsszárat ma már szintén az eszközök körébe sorolják. A ságvári darab feszítőeszköz lehetett. Kőszerszámok (vakarok, véső, tompított hátú hegyek) is előkerültek. A kisméretű eszközök különlegessége az, hogy kavicsból készültek, ezeket ságvári típusnak keresztelték el a későbbi kutatók. A Likas-dombi ásatások leletanyagának kis része került Kaposvárra. Pattintott kőeszköz és az eszközgyártás maradéka a ságvári őskőkori telepről Üvegkancsó és üvegpalack a ságvári római temetőből Ságvár nemcsak az őskőkori leletekről lett ismert, hanem a falu alatt lévő római kori erődítményről és a Jaba-patak túloldalán létesült, nagy kiterjedésű temetőről is. Ezeket az ásatásokat is a Somogymegyei Múzeum Egyesület kezdeményezte és akárcsak Likas-dombi feltárások esetében, itt is hosszú kutatások indultak. Ságvár (római nevén Tricciana) erődje trapéz alakú, a legnagyobb fal hossza csaknem 300 méter hosszú. A több mint 2 méter vastag falakat kerek tornyok is erősítették. Két kapuval rendelkezett, a déli a több helyen megfigyelt Triccina-Sopianae (a mai Pécs) út kezdetét jelentette. Az északkeleti sarokban palota-szerű, mozaikkal és falfestéssel dísztett épület volt.Több nagyméretű tároló építmény (horreum) is előkerült. A ságvári katonai objektum, akárcsak a keszthelyi, a környei és a Dombóvár- alsóhetényi, a belső erődökhöz tartozott és az utánpótlás biztosítására szolgált. Az estleges támadás időben történő észlelésére őrtornyot emeltek a közeli Tömlöc- hegyen. Ugyanitt találjuk az egyik leggazdagabb késő császárkori temetőt is. Ösz- szesen 342 sír került elő, ezzel a legnagyobb pannoniai temető lett. A földbe ásott lllatszertartó üvegedény A késő római katonai viselet fontos darabja a hagymafejes fibula 17
