Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)

Horváth János: Képek tára Pannóniában

100 ÉVES A MÚZEUM

i -1 ^

" —wH*

n* w‘

a"

Xy

Cu.f„t_v~

V *

€ <"

W7. 4JL

1 A ’• \

tJ

fi

Áj)

9CÍ - *

55 ÍV

0<~'

(W, •;•. ^ "K,

l*' - 0i»\’

„,,í 14. % .«*• („t*

'Í"-U'■•'*

ív ü\ IjjkT

|j V '

H '

,

i, ’ '

. Awr

*n%

n

’ r. ■*' S

' ! f iifN'lj >

M? V

v'A'v ^ Ai- / ■) h ^ / - '

r:

KXIÍ

*

Csont Ferenc képek selejtezését jelző áthúzások a leltárkönyvben- A kiragadott sorokból látható, hogy Rippl Ödön és gyűjteménye „a jó erkölcs" nevében részesült elmarasztalásban. Szerinte Gönczi a hibás, hogy mindent átvett és a képek nagy részét nem dobta ki rögtön a szemétbe. Kovács erkölcsi és nemzeti alapon is tiltakozott Kádár Béla profán szentjeitől, aktos jeleneteitől, Csont Ferenc, Sassy Attila franciásan „fauve-os"- vad, erotikus női aktjaitól. Rippl-Rónai művészetét sem tartotta nagyra. A mai gondolkodás számára már furcsa, hogy a gyűjtemény és Rippl-Rónai József művészete provokált. Fél évszázaddal korábban, az 1870-es években Franciaországban az imresszionista festők képei keltettek hasonló durva indulatokat. A Somogy megyei Múzeum történetének krónikájában, a forradalmi jelentőségű művészet kiváltotta incidensről szólva 1938-at írunk. Kaposváron hosszú volt még az út a modern festészetben jelentkező új értékek felismeréséig. KovácsJ.J. heves támadásától Gönczi igazgató maga is elbizonytalanodott. Lehetségesnek is tartotta, hogy szakalkalmazottjának igaza van. Maga sem emlékezett a képek átvételének 16 évvel korábbi ügymenetére. Nem tudta mit tegyen a súlyos kritikával szemben. Kínos igazoló jelentéseket kellett írnia. Az alispánnak küldött leveleiben szabadkozik, hogy Kovácsot, akinek nem volt semmi állása, humanitásból alkalmazta a több, mint ezer darab kép lerajzolására, miközben a megdöbbentő véleményéről neki nem szólt soha. Gönczi így ír:,.,Nem tette. Ehelyett egy feljelentésnek minősíthető beadvánnyal fordult Méltóságodhoz, persze, hogy nálunk Méltóságod rendet csináljon."

Kovács J. Jenő azt panaszolta, hogy a múzeum több szláv néprajzi anyaggal rendelkezik, mint magyarral..." Könnyelműség továbbá Kovácsnak az az állítása is, hogy szakértők nélkül vette át „merészen" a megye a Rónai gyűjteményt. Aki ilyen lesújtó kritikát merészel egy közgyűjtemények keretébe hivatalosan beillesztett gyűjteményről mondani, annak utána kellett volna néznie, a megye irattárában, hogy miként is történt a gyűjteménynek a vármegye által való tulajdonba vétele. Ezt Kovács nem tette; a helyett vakon hadonásza levegőben...Kovácsra volt bízva teljesen a képtár... Hát ha a Rónai képgyűjtemény oly szégyenletes rossz, miért kér azok leporlásáért és penésztelenítéséért kétezer pengőt!"

Az egy évig húzódó, kellemetlen incidens Kovács elbocsátásával és támadásainak érvénytelenítésével, „leszerelésével" ért véget.

A hagyaték első „kitárolása", azaz a képek és a néprajzi gyűjtemény kiállítása 1933- ban történt. Az Új Somogybán megjelent cikk beszámol róla, hogy „Kunffy Lajos elrendezte a múzeum képtárát. Rippl-Rónai József képei egy teljes szobát megtöltöttek. Rippl-Rónai Ödön gyűjteményéből kiválogatták Rippl-Rónai József 64 db értékes képét." Kunffy akkor a saját műveinek legjavát ajándékozta hozzájuk.

A múzeum a régi megyeháza (ma Megyei Levéltár) második emeletén nyílt meg. Az ünnepi külsőséggel szervezett megnyitóra kilenc szobát rendeztek be, ebből hármat kapott az Ödön-gyűjtemény. Aránytalanul kevés mű szerepelt benne. Bernáth Aurél a Pesti Naplóba írt cikkében elmarasztalta a rendezést. Követelte, hogy nagyobb terjedelemben állítsák ki a gazdag és értékes gyűjteményt. Nehezményezte, hogy a Rippl-Rónai képek a folyosóra kerültek, ízléstelen rendezésben, vízcsapok társaságában. Gönczi válasza nyomán „hírlap párbaj" támadt. Bernáth Aurél felszólalása volt az első az időszakos kiállítások fontosságára nézve.

Tíz év múlt el eseménytelenül úgy, hogy a végrendelkezés szerinti kép gyarapítás nem folytatódott. 1946-ban Z. Soós István festőművészt restaurátorként alkalmazta a múzeum, ő lett a képtár gondozója. Eljött a második világháború, melynek nyomában súlyos képveszteségekről kell beszámolni. A kiállító szobákban tartott javarészt jelentős képeket a bombázások elől kivitték Rippl-Rónai egykori házába, a Róma- villába. Raktár szobákban még sok műalkotás maradt.„A Róma-hegyen lévő anyagot megrabolták, de látszatra nem sok kár keletkezett bennük." - olvasható Varga Éva Vérzivataros esztendők a Somogy Megyei Múzeum Egyesület válságos évtizede (1939-1949) című írásában.

A veszteség 1945-ben következett be amikor orosz katonaság tört rá és betelepült a múzeumba. Draveczky Balázs múzeumtörténeti kötetében így szerepel a '60-as években még szemérmesen kimondhatatlan esemény:,,. ..a megyeház 2. emeletéből, ahol a múzeum volt, négy helyiséget más célokra vettek igénybe, és így a gyűjtemény és a múzeum válságos helyzetbe került." Varga Éva dolgozatában erről bővebb ismeretekhez jutunk. Gönczi Ferenc, az igazgató a múzeumon kívüli nagyon méltatlan hivatalt vállalt a zsidó műtárgyak zárlat alá vételével. A múzeumban dolgozó szemtanú, Z. Soós István szóbeli közlése alapján barbár tettekről tudunk. A oroszok festményre lőttek célba, Rippl-Rónai rajzokon tapostak, s az útjukat zavaró műveket kidobták. A levonulás utáni múzeumot Z. Soós István pénzt, időt, fáradtságot nem sajnálva igyekezett rendet tenni. Restaurál144