Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)

Kapitány Orsolya: Tárgyak között

100 ÉVES A MÚZEUM

Karikásostor. Kálmán István 1930 körül készítette Kopárpusztán

Gyűjteni nem nagyon lehetett, írta Gönczi, mert „a nagy áruhiány a népet tartózkodóvá tette. Egyes esetekben olyan elnyűtt tárgyakért, melyeket máskor készségesen ajándékoztak a múzeumnak, most megfizethetetlen árat kértek." „Annyit gyűjtöttem amennyit lehetett, s azt gyűjtöttem, ami kínálkozott."

1945 szeptemberében tartott közgyűlésre készített jelentésében Gönczi Ferenc részletesen beszámolt az egyesület 1944. évi munkájáról és arról, hogy szorgalmazták a múzeum megyei kezelésbe adását, mert az egyesület anyagi ereje már meghaladta a működtetését. Emellett részletesen szólt a háború okozta károkról, az orosz katonák fosztogatásáról, romboló tevékenységéről is. „Múzeumunkat feltörték, halászati termünk tárgyait összehányták, a használható tárgyakat (csizmákat, bocskorokat) elvitték. Az Orgel-féle Fekete majorbeli tárgyaink, melyeket a múlt héten hozattunk haza, szintén meg vannak dézsmálva, de csak kis mértékben. Apróbb dísztárgyakat (csontlánczokat, szivarszipókákat stb.) vittek el."

Gönczi Ferenc 1946. április 6-án előre haladott kora miatt a múzeumigazgatói tisztségéről lemondott, de tovább vitte az ügyeket, mert nem volt olyan személy, aki átvette volna tőle a munkát. Még a háborús károkat is megpróbálta felmérni, amit az Ethnographia LVI. évfolyama 50 %-os veszteségként közölt.

Gönczi Ferenc amikor Zala megyéből Somogyba került (1912), már jelentős kutató és feldolgozó múlttal rendelkezett. Kaposváron Dr. Sebestyén Gyula ajánlásával került az egyesülettel kapcsolatba, majd, mint a néprajzi gyűjtés elkötelezettje előbb alelnöke, majd ügyvezető elnöke, illetve ügyvezető igazgatója lett. 1940-től igazgatóként folytatta a munkáját.

Múzeumszervező tevékenységével elérte, hogy az ügy iránt elkötelezett támogatók segítségével lerakta a múzeum alapjait, a néprajztudomány megszállottjaként pedig olyan gyűjteményt hozott létre, melyre a későbbi utódok építeni tudtak.

Gönczi kapcsolatot ápolt a Néprajzi Múzeum munkatársaival, más megyék múzeumvezetőivel és bátran állíthatjuk, hogy muzeológiai tevékenysége a kor szakmai színvonalán állt.

Somogy népi kultúrájáról gyűjtött adatait (gyermekélet, gyermekjátékok, betyárélet, kézművesség, szokások, építkezés stb.) cikkekben, tanulmányokban folyamatosan publikálta, illetve önálló kötetekben összegezte. Máig kiemelkedő jelentőségű a gyermekéletről írt monográfiája, ami 1937-ben Kaposváron jelent meg „Somogyi gyermek"címmel és az 1944-ben közzétett „A somogyi betyárvilág" című összefoglalója. írt tanulmányt a somogyi egykézés káros következményeiről és javaslatokat is tett ennek elkerülése érdekében. A somogyi gyermekjátékokról szóló munkája a Dunántúli Tudományos Intézet Kiadványai című sorozatban halálát követően 1949-ben jelent meg.

Kürt. Ifi. Kapoli Antal 1930 körül készítette Somogyhárságyon

106