Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

MÉSZÁROS ÁDÁM & RÓZSÁS MÁRTON: „Rablókkali találkozás" - Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, a nevezetes somogyi rablóról

„RABLÓKKAL! TALÁLKOZÁS" - JUHÁSZ MIHÁLY NÉMETI PLÉBÁNOS 253 FELJEGYZÉSEI GELENCSÉR JÓZSIRÓL, A NEVEZETES SOMOGYI RABLÓRÓL Az anyakönyvi adatok szerint a kivégzetteket az Ó-Dráva partján jeltelen sírba temették.

13 Szörnyű események következtek ezután. A „rigóci csárda ostroma" néven ismert összecsapás során a pandúrok a banda több tagját lelőtték, a csatának a csárdában tartózkodó számos ártatlan ember is áldozatául esett. Gelencsérnek ekkor még sikerült egérutat nyernie. 1864. október 7-én a besúgással vádolt tamási bírót, Hegyi Jánost otthonában lelőtték. Ekkor már egyre jobban szorult a hurok Gelencsér Jóska és társai körül. Miután a banda maradék tagjait a pandúrok egyenként levadászták, a vezér magára maradt. Bajánál átkelt a Dunán és Halason húzta meg magát, várva a vészterhes idők elmúltát. Ez idő alatt a banda egyik volt tagja, Soromfai József saját bőrét mentve, a hatóságok tudtára adta tartózkodási helyét. 1865. január 14-én a gyanútlan Gelencsér Jóskát búvóhelyén meglepték és elfogták. Előbb Pécsre, innét Szigetvárra, majd Kaposvárra szállították, ahol a katonai bíróság május 27-én felakasztatta. A vele kapcsolatban állók közül még tíz halálos ítéletet hajtottak végre.

14 „Rablókkali találkozás" Nehogy a könyvnek hátra lévő része üresen maradjon, jónak találtam itt folytatólag, életemből egy episodot felhozni, és illetőleg elbeszélni, noha egyébbre nem is lesz jó, legalább mint hézag pótló meg fog felelni czéljainak. Az ezer nyolc száz ötvenes évek vége felé, valami, álnéven Patkó, valóságban pedig, ha jól emlékszem, Kovács János nevü rabló gyilkos, a' kaposvári Somogy megyei - fogházból megszökvén, és a' szabadban néhány hasonszőrű, és és érzelmű egyénnel csatlakozván, az ország déli részén, nevezetesen pedig Baranya, Tolna, Somogy, és Zala megyék lakóit, gonosz, és vakmerő vállalataikkal folytonosan rémülésben - és pedig több évekig tartották. Ezen emberek vakmerősége annyira ment, hogy nem csak éjnek idején, hanem fényes nappal is, a' legnépesebb helységekbe betörtek, és a' kit ők maguknak áldozatul kiszemeltek, azt mindenkor egy krajczárig irgalmatlanul kipusztították. Hogy e mellett a Hatóságok sem maradtak békével, az igen természetes. Volt is üldözés minden oldalról, pandúrok, zsandárok és más, a csend és béke fenntartására szentelt egyének éjjel nappal fáradoztak, sőt utóvégre a' Pécsett tanyázó császári Vadász Zászlóalj is kirendeltetett, kik is hegyen völgyön, erdőségek, és sok mezők közepette utánjárnak, hogy a' gonosztevőket kézre keríthessék. De mindenkinek munkája és törekvése sikertelen volt, történtek ugyan több ízben a' rablók, és üldözőik közt forma szerinti összeütközések, de ilyenkor és mindig ez utolsók húzták a rövidebbet, mert több pandúr és Zsandár esett el a rablóknak jól czélzott fegyvereik által, még ezek mindig kimenekültek, és gaztetteiket azután is folytatták. 13 Róm. Kath. Plébánia Barcs. Halotti anyakönyvek. II. kötet. 1855 1868. 84 - 88. sz. A helyi emlékezet szerint az egyik elítélt félelmében már előző éjjel meghalt. 14 SML. Főispáni iratok 1865. 29/5. sz. Egyébbiránt azon időben általányosan elhírült dolog volt, hogy ezen útonállók rablási vállalataikban általányosan mérsékelt módon, sőt ha szabad magamat így kifejezni, szelíden, és emberségesebben jártak el, és csak ott, és akkor vetemültek nagyobb kegyetlenségekre, a' hol és mikor egyenes ellenszegülést tapasztaltak, vagy ha valakit feladási, és őket elárulási szándékról gyanúsítottak - ilyen esetekben, az igaz, hogy kegyetlenségük határt nem ismert, és ölnek, gyilkolnak irgalmatlanul. Tényleges példáik szolgálnak mind a' kettőnek bebizonyításán. Ugyan is az elsőt illetőleg: Patkó és társai betörtek egy alkonyat táján Bakonyán, Pécs városának ugy szollván tőszomszédságában, a Plébánoshoz, Gundi Mihályhoz, és mint hogy ez lelki éberségét teljesen megtartva, őket egész komoly udvariassággal fogadva, és követeléseiket minden vonakodás nélkül azonnal teljesítette átadván nekik a' mi pénzkészlete volt körül belől tizenkétszáz forintot, ők is a legnyájasabb módon viselték magukat, sőt a' nekik vendégszeretőleg feltálalt vacsorát is jó izüen elköltötték - minek végeztével Patkó még ezen barátságosan tréfás szavakkal vett bucsut vendég szerető gazdájától: " Ne búsuljon semmit a jó tisztelendő úr, hiszen majd ki fogja ezt is heverni." Nem sokára ez után beköszöntöttek a' Bakonyának szomszédságában létező Szent Gyenisi Plébánoshoz Spiltiner /?/ Jánoshoz de ehez már éjnek idején jöttek, s' midőn gyertya világ mellett a szobába betódulván fegyvereiket az ágyban fekvő Plébánosra irányozák, ez félig tréfásan, félig komolyan figyelmezteté őket, hogy tartsák félre azt a piszkafát, ők is azonnal, mint színleg kiengesztelődve higgadt és barátságos beszélgetésbe ereszkedtek, és miután a Plébánosnak öt száz forintját, s' ezzel egész pénzkészletét zsebre tették szinte békével, és minden más kicsapongás elkövetése nélkül odább állottak. Az alább következő esetet annak idejében minden újságlapok is körülményesen leírták. Egy estélyen, melyben Deák Ferenc is részt vett, számos uri vendégek társaságában - rögtön ott termett Patkó is, és milly kedélyesen társalgott valamennyivel, hogy miképp adta vissza Deáknak a' már elkobzott pipáját, midőn ez azt kedves emlék tárgyának lenni kinyilatkoztatá. Sőt mikép adott a' házi asszonynak egy aranyat ajándékba, mint ezt az akkori lapok körülményesen felsorolták. Mind ezekből, és más itt fel nem sorolható esetekből kiviláglik -, hogy a' magyar szegény legények, ott hol barátságosan fogadtatnak, részükről is hasonló nyájas eljárást tanúsítottak. Ellenben ott, ahol erőszakos ellenszegülésre bukkantak, vagy valakit arról gyanúsítottak, hogy őket feladni, vagy elárulni szándokozkodik, ott már és akkor határt nem ismerőleg kegyetlenkedtek. Igy cselekedtek a' szegény Czapt Godfried - Mozsgói Somogy megyei plébánossal. Az alatt, míg az a' helybeli számtartónál látogatóban volt, este 9 óra tájban, a' rablók a' plébániába nyomultak, s' midőn a Plébános mit sem gyanítva haza felé tartván, az ajtón őrt álló rablót megpillantotta, hangosan elkezdte kiáltozni: Emberek,