Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

PAPP JENŐ: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae), VIII. 14 alcsalád

Somogyi Múzeumok Közleményei 18:85-100 Kaposvár, 2008 A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae), VIII. 14 alcsalád PAPP JENŐ Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, H-1088 Budapest, Baross utca 13., Hungary PAPP, J.: First outline of the braconid fauna of Southern Transdanubia, Hungary (Hymenoptera, Braconidae), VIII. 14 subfamilies. Abstract: Hundred eighty-nine braconid species are reported from Southern Transdanubia (SW Hungary). The majority of the species are frequent to common ones in Hungary and were collected in the second half of the 20th century. Two species: Phaenocarpa subruficeps Gurasashvili and Phaenocarpa tacita Stelfox proved to be new for the fauna of Hungary. A total of 660 braconid species (belonging to 26 subfamilies) are registered in the fauna of Southern Transdanubia (see also the checklist of the species in the Hungarian text). In the years 1959 - 1993 I have described 12 new braconid species, their type-specimens originated partly or entirely from Southern Transdanubia: nine species remained valid up to the present and three species-names were suppressed in junior synonymies. Keywords: faunistics, enumeration, subfamilies, genera, species, frequent and new species in fauna, checklist. Bevezetés A Dél-Dunántúl gyilkosfürkészeiről (Braconidae) hét tanulmányban értekeztem (PAPP 1982-2004), jelen VIII. rész a befejező közleményem. Kereken húsz alcsalád 189 brakonida faj faunisztikai adatait ismertetem. Az adatok kiegészítik a dél-dunántúli brakonidák faunisztikai / állatföldrajzi viszonyairól kialakult képünket. Ugyanis az itt közölt fajok jó része gyakori ill. közönséges, melyek nemcsak hazánkban, hanem a Kárpát-medencében, továbbá Európában (vagy ennek nagy részében) is sokfelé előfordulnak. Két aliziin faj bizonyult újnak a magyar faunában: Phaenocarpa subruficeps Gurasashvili és Phaenocarpa tacita Stelfox; mindkét faj csak kevés helyen fordul elő Európában. Befejező közleményemben célszerűnek vélem öszszegezni a Dél-Dunántúl gyilkosfürkészeiről való ismereteinket. A nevezett területen 660 gyilkosfürkész faj előkerüléséről szerezhettünk tudomást (2007 december 31-i állapot). Ez a brakonida anyag a Mecsek és környéke természeti képe, a Barcsi-Borókás természetvédelmi terület és a Duna-Dráva Nemzeti Park kutatás keretében gyűlt össze a 20. század második felétől kezdődően. Ezt megelőzően (a 20. század első felében) egy-egy kutató alkalomszerű gyűjtéseiről tudunk jobbára a Mecsek-hegységben. A 660 faj lehetővé teszi, hogy a Dél-Dunántúl gyilkosfürkészeinek a jegyzékét (checklist-jét) összeállítsuk és közzétegyük. További részletek „A Dél-Dunántúlon kimutatott gyilkosfürkészek (Braconidae) jegyzéke" fejezetben olvashatók. Eredmények AGATHIDINAE Agathis Latreille, 1804 Agathis assimilis Kokujev, 1895 - 1/1: 1 Ö": Diósviszló. - VI/1: 1 : Pécs, Dömörkapu. 1 9: Pécs, Jakab-hegy. - W/2: Balatongyörök. - V-VI. Agathis fulmeki Fischer, 1957 - VI/2: 3 Cf: Simonornya, VII. - Ausztriából (Alsó-Ausztria) írták le, jelentették Franciaországból, Spanyolországból, Bulgáriából, Marokkóból (SIMBOLOTTI & ACHTERBERG 1999: 50) és Magyarországról (PAPP 2005a: 141). Hazai lelőhelyei: Budapest („KisSvábhegy"), Diósd, Jósvafő. Jelenlegi ismereteink szerint ritka faj. Agathis fuscipennis (Zetterstedt, 1838) - 1/1: 1 9 + 1 O": Balatonszéplak, Tóközpuszta. 2 9 + 1 Cf : Zamárdi, Töreki-láp. -W/2: 1 9: Csurgó. 1 9: Darány, ősborókás. 1 O": Kisbalaton, Lebujpuszta. 1 O*: Mernye, Szana. 1 9 + 1 O*: Nagybajom, homokpuszta. - IV-IX. Agathis griseifrons Thomson, 1895 -1/1:1 9: Bala-tonszéplak, Töreki-láp, halastavi rét. 1 9+ 1 O": Zamárdi. W/7: 1 O": Komló, Zobák puszta. - W/2: 4 O": Diás (Kisbalaton). 2 9: Somogyfajsz, Pastinaca-ró\ hálózva. - V—VIII. Agathis lugubrís (Förster, 1862) - VI/1: 1 O": Nagyharsány, Szársomlyó. 1 O": Pécs, Szentkút. - W/2: 1 O": Balatonberény, Himelle. - IV és VI. Agathis malvacearum Latreille, 1805 - 1/1: 1 9: Balatonszéplak, Tóközpuszta. 1 9: Siófok. - V/1: 1 Cf: Pécs, Tubes. - W/2: 1 9: Simontornya. - VII—VIII. Agathis melpomene Nixon, 1986 - W/7: 1 9+ 3 O": Nagyharsány, Szársomlyó. 1 9: Pécs, Tubes. A faj holotípusát Magyarországon („Tatatóváros"), paratípusait pedig Bulgáriában gyűjtötték ill. innen írták le (NIXON 1986: 213). A faj előfordulását Törökországból is jelentették (SIMBOLOTTI & ACHTERBERG 1999: 85). Ritka faj. Agathis nigra Nées, 1812 - 1/1: 2 9+ 1 O": Siófok. VI/1: 1 O": Máriagyüd, Csukma. 1 O": Nagyharsány, Fekete-hegy. 1 Cf: Nagyharsány, Szársomlyó. - W/2: 1 O": Fonyód, Kopaszdomb. 1 Cf: Iharosberény. 1 9 + 2 0": Kaposfüred, Deseda. 1 O": Toponár, Deseda-völgy. Agathis rufipalpis Nees, 1812 - W/2: 2 9: Darány, ősborókás. 1 9: Fonyód, Kopaszdomb. — VII—VIII. Agathis tibialis Nees, 1812 - W/2: 1 9: Darány, ősborókás. 1 9: Mernye.-IV és VIII. Agathis varipes Thomson, 1895 -1/1: 2 9 + 1 O": Baja 1976 IX 5, Myopites gubacsból nevelve 1977 VIII 10, leg. et educ. Fekete. 1 9 + 1 O" (det. Nixon 1984): Zamárdi, Balaton-part, Euphorbia-ró\ hálózva. - VI/1 1 O": Komló, Zobák-puszta. 2 Cf : Nagyharsány, Szársomlyó. 1 O*: Pécs, Tubes. 1 O": Pécsbánya. - W/2: 1 9: Darány, ősborókás. 1 O": Zalavár, Diás (Kisbalaton). 2 Cf : Mernye, Heracleum sphondyliumról hálózva. 1 9: Simontornya. - VI—VIII, legtöbbször augusztusban gyűjtötték.