Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

BAUER NORBERT & MÁRKUS ANDRÁS: A Törökkoppányi erdők és a Koppány-menti rétek Natura 2000 területek botanikai értékei

alábbis jelentősebb elegyarányával) jellemezhető típus (3. ábra) őrzi a legtöbb természetszerű erdőkre jellemző vonást: idős fák, elegyes kor- és fafaj-összetétel, lábon száradt és kidőlt holtfa, természetes lék, spontán újulat stb. E mély völgyekben felismerhető, K4b néven elkülönített erdőfoltokat gyertyános-tölgyesek közt tárgyaljuk, de cönológia helyzetük több állomány alapos vizsgálatával tisztázandó lenne, talán a dél-dunántúli dombvidéki szurdokerdő (Polysticho setiferi-Aceretum Kevey 1996) marginális állományainak is felfoghatók (a karakterfajok nagy része azonban itt hiányzik). Különösen e bükkös jellegű foltokon észleltük a Carex pilosa, Carex digitata, Polygonatum multiflorum, Athyrium filix-femina, Polystichum aculeatum, Dryopteris carthusiana, Actaea spicata, Galeobdolon montanum, Sanicula europea, Euphorbia amygdaloides, Asarum europaeum, Hepatica nobilis előfordulásait, lokálisan - a törökkoppányi Mészáros-domb alatti völgyben - a Sciila vindobonensis is előkerült. E völgytapi üde erdők valamennyi foltja teljes kíméletet érdemelne, a jelenleg folytatott erdőgazdálkodás mellett néhány évtizeden belül az utolsó - jelenleg is aggasztóan kis kiterjedésű - természetszerű foltok is eltűnnek térség növénytakarójából. 2. ábra: Középkorú gyertyános-tölgyes (Nagykónyi: Szakcsi-erdő /keleti tömb/} 3. ábra: Bükkben gazdag természetszerű erdőfolt (Szorosad: Vaskapu-erdő)