Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

BAUER NORBERT & MÁRKUS ANDRÁS: A Törökkoppányi erdők és a Koppány-menti rétek Natura 2000 területek botanikai értékei

[Hepatica nobilis], Carex pendula, Equisetum maximum [E. telmateia], Fraxinus ornus, Galium lucidum, Genista ovata v. nervata, Knautia drymeia, Lychnis coronaria, Primula vulgaris, Tamus communis. VÖRÖSS (1963) néhány gyomflorisztikai adatot publikál Tamási környékéről. Az elsősorban az erdei vegetáció kutatásával foglalkozó Kevey Balázs több dolgozatában (KEVEY 1978, 1980, 1983, 1987, 1989, 1993, 1995 KEVEY - HORVÁT 1986) is előkerül néhány érdekesebb külső-somogyi florisztikai adat (pl. Dryopteris carthusiana, Helleborus odorus, Cephalaria pilosa, Inula helenium, Monotropa hypopitys, Bupleurum affine, Veratrum nigrum, Muscari botryoides, Scilla bifolia). LEHMANN (1981) - korábbi eredményekre hivatkozva - közli a Dunántúli-dombság potenciális vegetációtérképét. A Törökkoppány környéki erdőterületre vonatkozóan térképe pannóniai gyertyános-tölgyeseket (Querco petraeae-Carpinetum) és pannóniai ezüsthársas cseres-tölgyeseket (7/7/0 argenteaeQuercetum petraeae-cerris) jelöl. A Koppány-patak árterén keményfaligeteket, kőris-szil-ligeterdőket (AlnoPadion) ábrázol. Külső-Somogy flórájának és növényföldrajzának feltárása az elmúlt néhány évben ismét felélénkült. Az új dolgozatok értékes, részben új adatok sorát közlik (KIRÁLY 1998, 2007, LÁJER 2003, PINKE et al. 2006, SZABÓ et al. 2007). Két dolgozatban néhány, a szűkebb területről (Törökkoppány, Koppányszántó, Igal, Somogyacsa, Somogydöröcske településhatárokból) származó adatot is találunk: PINKE et al. (2006) főleg szántóföldi gyomflórához (Anthemis austriaca, Crépis pulchra, Agrostemma githago, Lathyrus hirsutus), KIRÁLY (2007) az erdei- és mocsári növényzet ismeretéhez (pl. Populus tremula, Catabrosa aquatica, Seíinum carvifolia) járul hozzá értékes megfigyelésekkel. Terület és módszer A közleményben a terület növényzetének bemutatásakor a Törökkoppány, Szakcs, Nagykónyi, Somogyszil, Szorosad, Somogyacsa településhatárokhoz tartozó Natura 2000 erdőterületeket „Törökkoppányi erdők" néven egységesen tárgyaljuk, a Koppány-patak (-csatorna) Koppányszántó, Szakcs, Nagykónyi, Értény községhatárokhoz tartozó, védett, (egykori) „ártéri" területeit, „Koppány-menti rétek", „Koppány ártér" néven említjük. Konkrét lokalitásokat csak néhány érdekesebb jelenség kapcsán, ill. a védett és figyelmet érdemlő növényfajok felsorolásakor adunk meg. A földrajzi nevek a területről rendelkezésre álló M 1:10.000 EOV térképek, az erdészeti üzemtervi térképek és Magyarország Földrajzinévtára somogy megyei kötetét követik (FÖLDI 1978). A megnevezett lokalitásokat követően szerepeltetjük a CEU flóratérképezési kvadrátok kódszámait. Az érdekesebb florisztikai adatok egy részéről herbáriumi dokumentációt készítettünk, ezeket az MTM Növénytár Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjteményen helyeztük el. Az élőhelytérkép terepi munkálatai során a természetvédelmi szempontból fontosabb növény-előfordulások földrajzi koordinátáit rögzítettük, az adatokat a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság részére adtuk át. A növényfajok nevezéktana SIMON (2000), az aszszociációk elnevezése BORHIDI (2003), az élőhelykódok FEKETE et. al. (1997) munkáit követik (utóbbit kiegészített kódlistával). Eredmények A Törökkoppányi erdő NATURA 2000 terület aktuális vegetációja A Törökkoppány környéki erdőterület zonális erdőtársulása a platókon, gerinceken, lankás délies lejtőkön, jellemző cseres-tölgyes (L2). A természetes vegetációban a cseres tölgyesek egykori területe jelentősen meghaladta a gyertyános-tölgyesek kiterjedését (LEHMANN 1981 ). Termőhelyeik geomorfológiai és klimatikus adottságai miatt - száraz, szelídebb lejtők - mezőgazdasági művelésre alkalmasak voltak, így állományaik jelentős része mára eltűnt. A jelenlegi erdőterület uralkodó természetközeli élőhelytípusa a dél-dunántúli ezüsthársas gyertyánostölgyes (K4). Az állományok extrazonálisak, leginkább völgyekben, északias lejtőkön jellemzőek, de sokszor a gerincig, tetőperemekig felhúzódnak. Az erdőgazdálkodás nyilvánvaló hatásai miatt a térképezés során a gyepszint fajösszetételét nagyobb súllyal vettük számításba az erdőtársulások elválasztása során. A bejárt terület erdeiben az erdőgazdálkodás ill. korábbi erdőhasználatok nyomai nyilvánvalóak, természetszerűnek nevezhető, értékesebb foltokat csak középkorúnál idősebb állományok közt találunk, de ezek nagy részére is jellemző az egykorúság, ill. a szelektált, homogenizált fafaj-összetétel. (Néhány kivétel azért kisebb-nagyobb foltokon még előfordul.) Az elmúlt néhány évtizedben, évben letermelt erdők helyén a kialakított/ ill. jelenleg kialakítandó állományok aktuálisan természetközeli kategóriákként - L2, K4 - nem minősíthetők, de ez középkorú és idősebb tölgyesek egy részére is igaz. Szerkezeti és fajösszetételi vonásaik alapján, e jelenleg nagy területeket borító állományokat az Á-NÉR szerint „erdőfelújításkor jelentősen jellegtelenített erdők"-nek (R4) kell tekinteni (egykorúság, kevés fafaj /pl. homogén gyertyános, ezüsthársascseres, gyertyános-cseres stb./). Egyes állományokban a tájidegen fafajok aránya is magasabb, ezeket hibridkategóriákként értékelhetjük: R4*S4 - fenyőelegyes gyertyános-, ritkábban cseres-tölgyes; R4*S1 - akácelegyes, vagy foltokban akácossal mozaikos állományok; - R4xS3*S1 akáccal, vörös tölggyel, v. más tájidegen fafajjal elegyes állományok stb. Komoly természetvédelmi problémát jelentenek a tájidegen fafajok állományai. Ezekkel az állományokkal részleteiben nem foglalkozunk, csak jellemzőbb típusokat vázoljuk fel. A vizsgált terület értékes erdőállományaiban évtizedek óta jellemző tarvágások (P8) (ill. ökológiai szempontból ezzel azonos véghasználatok), továbbá a tájidegen fafajok telepítése és az özönnövények terjedése miatt mára a természetszerűnek nevezhető erdőállományok erősen visszaszorultak, természetes, természetközeli állapot felé történő regenerációjuk is kérdésessé vált. A Törökkoppányi erdők területén cseres-, a gyertyános-