Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)
GELLÉR KATALIN: A rombolás démonától a „femme fatale"-ig. Zichy Mihály és Félicien Rops
változatait. Kezdetben uralkodói kívánságra készített a 18. századi gáláns és erotikus rajzok modorához közel álló erotikákat. 11 Naplójában 1856-ban említ először erotikus rajzot (mellé írta a vevő nevét is), s később is többször előfordul a „dessin grivois" bejegyzés. 12 Zichy erotikus tartalmú rajzainak inspirálói részben François Boucher (1703-1770), Jean-Honoré Fragonard (1732-1806), Charles Eisen (1720-1778) munkái, a 18. századi francia írók gazdagon illusztrált könyvei, amelyek feltételezhetően megvoltak az orosz arisztokraták könyvtáraiban. Magas rangú pártfogói egy része, így a walesi herceg, a vadászrajzok mellett, erotikus témájú műveket is rendelt tőle. A sandringhami kastély gyűjteményében ma is megtalálható Előtte és utána című rajza, melyen a 17. század óta kedvelt témát dolgozott fel. 13 A Zichy életmű mélyen gyökeredző kettősségeit nem csak a szórakoztató, könnyed hangnemű grafikák és az erkölcsnemesítő, társadalomjavító célokat megfogalmazó művek egymás mellettisége bizonyítja, hanem a kettő keveredése is. Különböző korok kosztümjeibe és különböző történeti helyszínek mögé rejtve, a hivatalos ünnepségek, koronázások, követfogadások, vadászatok és bálok megörökítője a „másik oldalt", a szabados udvari élet kritikáját is megfestette (Florenci tivornya, Orgia vagy Tivornya III. Henrik idejében) és a történeti kép mögé rejtett sikamlós anekdota „műfajában" is otthon volt (Richelieu és kedvese, 1856 és 1873). A korabeli akadémikus festőkhöz hasonlóan az orientalista téma vagy erkölcsi példázat néha csak ürügyként szolgált a szép női testek félig felöltözve vagy aktban való ábrázoláshoz. Ismert történelmi személyek és művészek életét feldolgozó képei között számos erotikával fűszerezett zsáner található (Raffaello és modellje). Az Autodafé című, drámai erejű kompozíciójához készült egyik vázlatán a női test szexuális vonzása a téma ellenére is igen erős. Erotika és és kín de Sade marquisra utaló összekapcsolását később Mednyánszkynál figyelhetjük meg, Zichy inkább a kortárs akadémikusokhoz, példáAz arisztokrácia és a cári család, ahogy a 19. században más nagy uralkodócsaládok, egyre polgáribb életmódot folytatott, a fárasztó reprezentáció után igyekeztek visszavonulni családi körbe, a fővárosi palotákból a kisebb vidéki kastélyokba. De még a példás családi életet élő II. Sándor is megengedett magának kisebb-nagyobb kalandokat. 1866-tól szeretőt tartott, akit felesége halála után elvett. Utóda III. Sándor ezzel szemben szigorú morál szerint élt (Zichy is utalt rá egyik levelében, hogy nem kedvelte az erotikus műveket). Fia, az 1896-ban trónra lépett II. Miklós házassága előtt nyílt viszonyt folytatott Matilda Kzsezsinszkaja balerinával. Bár később visszavonultan élt családjával Cárszkoje Szelóban, erőtlensége miatt a morál teljes felbomlásáról beszéltek. Az udvar szabados életet folytatott, egymást követték a bálok, a házasságtörés mindennapos eseménnyé vált. ld.:Gudrun Ziegler: A Romanovok titka. Az orosz cárok története és végzete. Budapest, 1999, Gabo Kiadó 12 Zichy Mihály naplójegyzetei. OSzK Kézirattár, Oct. Gall 80. 13 Id. Geller Katalin: Zichy Mihály müvei az angol királynő gyűjteményében. Művészettörténeti Értesítő, XLIX. (2000) 1-2. sz. 75-93. ul Jean-Léon Gérôme-hoz (1824-1904) hasonlóan az erotikát, mint a közönséget vonzó elemet használta. Mivel az erotikus téma, az aktábrázolást is erotikusnak számított, ekkoriban egyedül a történeti és antik tárgyú képeken jelenhetett meg, Zichy erotikáinak egy része is „rokokó rajz" vagy mitologikus jelenet. 1850 körül készült Hinta című rajza például megszelídített, biedermeier változata Honoré Fragonard Hintájának. A Fekvő nőalak vagy az Olvasó nő című grafikája francia rokokó festményeket, például François Boucher ágyban fekvő, szerelmet ígérő figuráit idézik emlékezetbe. Ebbe a körbe tartoznak Théophile Gautier novellájához (A marquise kiskutyája) készült illusztrációi is. Történeti zsánerekben is fel-feltűnik a rokokó kor idézése {Egy Suzanne XV. Lajos idejéből, 1874), s a libertinusok erős egyház ellenessége több művében is visszhangra talált. Zichy faunokat megjelenítő festményeire (Nőrabló faun, 1874; Enyelgő faunok, 1878) feltételezhetően hatott Arnold Böcklin (1827-1901) példája, de barátjával, Félicien Rops-szal való rokonsága is bizonyos. A Priaposz szobrának megkoszorúzása, kompozícióját tekintve, szoros hasonlóságot mutat Felicien Rops Joséphin Péladan Curieuse című könyvének (1886) címlapjához készült rajzával. Zichy 1885-ben, külön albumban jelentette meg erotikus művekként számon tartott akt rajzait. 14 A finom rajzú nőalakok, mai szemmel inkább akadémikus stúdiumoknak tűnnek, mint erotikáknak. Zichynek a „szerelem művészetét" bemutató rajzai különböző időben és felfogásban készültek. Bevallása szerint körülbelül 160 darabot készített, de nem szorgalmazta kiadatásukat, hisz félnie kellett a cenzúrától. Visszatérve Oroszországba fényképeket kezdett csináltatni erotikáiról, s újakat is rajzolt. 1895-ben, ötvennyolc illusztrációval jelent meg Breviárium eroticum címen egy később eltűnt kötete, majd csak Zichy halála után 5 évvel, 1911-ben, Lipcsében jelent meg egy új válogatás. 15 Az utóbbi album rajzain a sikamlós anekdotáktól, a néző felé kikacsintó, meglehetősen kétes ízlésről tanúskodó müvektől eljutott az érzéki szenvedély önmagában való ábrázolásához. Néha irónia és szkepticizmus is színezi a megjelenítést. A rajzok többségén pártatlan, már-már hideg szemű megfigyelőként, fiziológiai jelenségként örökítette meg a testi szerelem különböző megjelenési formáit, pózait. ..Impassibilité" jellemzi; nem ítél, csak bemutat. A figuráknak nincs karakterük (a szereplők számos rajzán ugyanazok), csak hordozói az ösztönös erőnek, a „dionüzoszi mámornak", melyet a vonal szenvedélyt és erőt sugalló futásával, érzéki vibrálásával érzékeltet. Vannak a sorozatban ön-ironikus lapok, egy-egy ábrázoláson felismerhetjük Zichy önarcképét, és vannak szatirikus hangvételűek, elsősorban a gyermekkori és serdülőkori szexualitásról, a dajkák és nevelők perverz viselkedéséről. Rajzain a férfi és a nő egyenlő partner, s Zichy: Etudes de Femmes. 12 facsimiles [par le procédé Photohyalotypique] 1885. St. Petersbourg, publié par A. Beggrow). 15 Michael von Zichy: Vierzig Zeichnungen. Privatdruck. Leipzig, 1911, Dr. R. L. előszavával
