Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KEVEY BALÁZS & CSETE SÁNDOR: A horvátországi Drávaköz gyertyános-tölgyesei (Circaeo-Carpinetum BORHIDI 2003 em. KEVEY 2006b)

Növényföldrajzi és termőhelyi viszonyok BORHIDI (1961) klímazonális térképe szerint a Dráva balparti síkság baranyai szakasza túlnyomórészt a zárt tölgyes zónába sorolható, keleti része azonban átnyúlik az erdőssztyep zónába. Ennek oka elsősorban a nyugatról kelet felé csökkenő csapadék-mennyiséggel és a komplex formában jelentkező kontinentalitás növekedésével hozható összefüggésbe. Bár az Ormánság még a zárt tölgyes zónába sorolható, a viszonylag magas talajvízszint miatt a száraz tölgyesek e tájon mégis hiányoznak. Kelet felé a Harkány-Nagynyárádi-síkon azonban a száraz tölgyesek már szórványosan megjelennek, s mindez a fenti éghajlati változással magyarázható. KEVEY (2002) szerint a Dráva-sík flórája a BoRHiDi-féle (1961) zárt tölgyes és erdőssztyep zóna határának közelében mutat lényegesebb változást, s a szerző ezen az alapon választotta le a Déli-Alföld flórajárásáról {Titelicum) a Dráva-mellék flórajárását (Dravense), amely a Harkány térségétől nyugatra eső baranyai és somogyi Drávasíkot foglalja magába. Az erdőssztyep zónába tartozó síkvidék Horvátország keleti részén is folytatódik, így a Drávaközben és a Száva síkjának keleti részén. Ezt támasztják alá RAUS (1975), valamint RAUS et al. (1985) klímadiagramjai (Dakovo, Vinkovci, Spacva), amelyek a nyári időszakban határozott félszáraz periódust mutatnak. Mindezek mellett jellemző a szubmediterrán klímára utaló kétcsúcsú csapadékmaximum is (vő. RAUS 1975, RAUS et al. 1985). Elsősorban ennek köszönhető, hogy a kutatott erdőkben több szubmediterrán flóraelem is megjelenik (pl. Asperula taurina, Carex strigosa, Carpesium abrotanoides, Helleborus odorus, Lonicera caprifolium, Ruscus aculeatus, Scutellaria altissima, Tamus communis, Tilia tomentosa). A vizsgált állományok kb. 90-95 m tengerszint feletti magasság mellett találhatók. Tökéletes síkság lévén az égtáji kitettség és a lejtőszög e társulás kialakulásában nem játszik szerepet. Az alapkőzetet löszös és agyagos fiatal öntésföld képezi, amelynek felső rétege barna erdőtalajjá fejlődött. E gyertyános-tölgyesek talajai a félnedves és az üde vízgazdálkodási fokozatba sorolhatók. Eredmények Pélmonostor (Beli Manastir) és Keskend (Kozarac) erdejéből 2007. nyár elején és 2008. tavaszán 20 felvételt készítettünk (1. táblázat). Alább e felvételi anyag elemzésének eredményeit mutatjuk be. Fiziognómia A vizsgált gyertyános-tölgyesek az állomány korától függően 25-32 m magasak, felső lombkoronaszintjük közepesen, vagy jól záródó (70-85 %). A Quercus robur és a Carpinus betulus képezhet konszociációt, de néhol az Tilia tomentosa is előfordulhat nagyobb tömegben. Az alsó lombkoronaszint változóan fejlett. Magassága 18-22 m, borítása pedig 20-60 %. Főleg alászorult fák alkotják, amelyek között tömeges lehet a Carpinus betulus, de néhol jelentősebb szerephez juthat az Acer campestre és a Hedera helix is. A cserjeszint szintén változóan fejlett, amely elsősorban erdészeti beavatkozásokkal hozható összefüggésbe. Magassága 1,5-5 m, borítása pedig 20-70 %. Nagyrészt a lombkoronaszint fáinak cserjetermetű egyedei alkotják (Acer campestre, Carpinus betulus, Tilia tomentosa). A valódi cserjék közül csak a Cornus sanguinea szokott nagyobb mennyiségben előfordulni. Az alsó cserjeszint (újulat) borítása 3-70 %. Benne a Hedera helix gyakran fáciesképző is lehet. Mellette a lombkoronaszint egyes fáinak csíranövényei is elérhetnek nagyobb borítási értéket: Acer campestre, Carpinus betulus, Quercus robur, Tilia tomentosa. Közülük kölönösen a Quercus robur helyenkénti tömeges újulata feltűnő, amely a kitűnő makktermésre és a magoncok életképességére utal. A gyepszint tavaszi borítása viszonylag szélsőséges értékeket mutat (30-95 %), nyáron gyérebb (5-90%). Tavasszal a Corydalis cava, a Dentaria bulbifera és a Ficaria verna, nyáron pedig a Carex pilosa, a Galium odoratum és a Vinca minor játszik fáciesképző szerepet. Fajkombináció Az 20 cönológiai felvétel (1. táblázat) alapján a társulásban 27 konstans és 8 szubkonstans faj szerepel az alábbiak szerint: K V: Acer campestre, Ajuga reptans, Arum orientale, Brachypodium sylvaticum, Carex sylvatica, Carpinus betulus, Cerasus avium, Circaea lutetiana, Cornus sanguinea, Corydalis cava, Crataegus monogyna, Dentaria bulbifera, Euonymus europaea, Ficaria verna, Galium aparine, G. odoratum, Geum urbanum, Hedera helix, Ligustrum vulgare, Pulmonaria officinalis, Quercus robur, Sanicula europaea, Stachys sylvatica, Tilia tomentosa, Ulmus minor, Veronica hederifolia, Viola sylvestris. - K IV: Alliaria petiolata, Dactylis polygama, Geranium robertianum, Glechoma hederacea, Lamium maculatum, Lonicera caprifolium, Rumex sanguineus, Viola alba. A karakterfajok csoportrészesedését (2. táblázat) és csoporttömegét (3. táblázat) tekintve e gyertyános-tölgyesek felépítésében az alábbi fontosabb karakterfajok játszanak meghatározó szerepet: A Drávaköz gyertyános-tölgyesei sok Fagetalia elem (csoportrészesedés: 29,4%, csoporttömeg: 39,5%) számára nyújtanak menedéket. Fontosabbak a következők: Acer platanoides, Anemone ranunculoides, Arum orientale, Athyrium filix-femina, Cardamine impatiens, Carex pilosa, C. sylvatica, Carpinus betulus, Cerasus avium, Corydalis cava, Dentaria bulbifera, Dryopteris filix-mas, Euphorbia amygdaloides, Fagus sylvatica, Gagea lutea, Galium odoratum, Hedera helix, Milium effusum, Moehringia trinervia, Primula vulgaris, Pulmonaria officinalis, Rubus hirtus, Salvia glutinosa, Sanicula europaea, Scilla vindobonensis, Stachys sylvatica, Tilia platyphyllos, Ulmus glabra, Veronica montana, Vinca minor, Viola sylvestris.