Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)
CSEPINSZKY MÁRIA: A szennai szabadtéri néprajzi gyűjteményben felépített somogyszobi lakóház áttelepítésének története
Somogyi Múzeumok Közleményei 18: 313-326 Kaposvár, 2008 A szennai szabadtéri néprajzi gyűjteményben felépített somogyszobi lakóház áttelepítésének története CSEPINSZKY MÁRIA H-8627 Kötcse, Fő u. 10., Hungary CSEPINSZKY, M.: Translocation of the Somogyszob house to the Szenna Outdoor Ethnographic Collection. Abstract: As the first leader of the Szenna Outdoor Ethnographic Collection I had the opportunity not only to watch the creation of the village museum, but also to be involved in its activities. The first house that was opened in 1978 was followed by another four Inner-Somogy houses and the associated outbuildings, and three press-houses were also erected in the neighbourhood of the folk-baroque Reformed church built in the late 18 th century. In the present paper I am giving an account on the story of the house that was translocated from Somogyszob, thus remembering those that participated in the work. Keywords: Inner-Somogy, Outdoor Ethnographic Collection, ethnic architecture Előszó Tíz évig voltam a Szennai Szabadtéri Múzeum gondnoka, a kezdetektől 1987-ig, az első 10 évet töltöttem itt, életemnek legszebb tíz évét. Nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt, rengeteget tanultam tőlük. Az, hogy Szennába kerülhettem, az az előző munkahelyem igazgatójának Szigetvári Györgynek köszönhettem, s hálás vagyok neki ezért a mai napig. A szennai évek alatt részese lehettem a múzeum felépítésének Öt lakóház épült fel melléképületekkel, és három pince. Ezek közül az utoljára felépített és Somogyszobról hozott lakóház történetét beszélem el, evvel emléket állítva az akkor itt dolgozóknak. A szennai szabadtéri néprajzi gyűjteményben felépített somogyszobi lakóház áttelepítésének leírása. Előzmények Somogyszob, Luther utca 9. (régen 7.) szám alatti zsupp-fedésű lakóház, melynek utolsó lakója és tulajdonosa Horváth Lajosné, született András Erzsébet (1900 -1980.) volt. Halála után fia - Horváth József (Budapest, Rákoskeresztúr Cséplő u. 6.) - örökölte, és eladta a múzeumnak lebontásra. 1985-ben a Somogymegyei Múzeumok Igazgatósága engem bízott meg a somogyszobi lakóház berendezésével, ezért még ebben az évben gyűjtésbe kezdtem. Jártam többször Horváth Józsefnél Rákoskeresztúron, és sokszor Somogyszobon, ahol sokakkal beszéltem és több adatközlőtől lejegyeztem a mondottakat. Az alábbiakban az akkor gyűjtött anyagot használtam fel, és a SOMOGYTERV Kaposvár dr. Szabó Tünde építészmérnök által készített „Műszaki Leírás"-t a bontási munkákról, továbbá a szennai gondnokságom alatt a napi eseményekről készített személyes feljegyzéseimet, és naplómat. Somogyszobi gyűjtéseim Horváth József elmondta, hogy édesanyja Fogarason született és élt, onnan jött az ura, Horváth János után - akivel Erdélyben ismerkedett meg - aki ott katonáskodott, s akivel össze is házasodtak. A Somogyszob, Luther utca 9. számú házat Horváth József nagyapja Horváth Sándor vette az 1900-as években. Horváth József úgy hallotta, hogy a ház nagyon régi, s az 1800-as évek elején épült valamikor, és az akkori tulajdonosa Bódis János volt, akit mint „Katona" emlegettek. A Horváth család szegény volt, a nagypapa mint halőr dolgozott, télen kosarat font, földjük kevés volt, mintegy másfél hold, később szereztek hozzá még egy holdat. A földet az asszonyok művelték, kukoricát, krumplit és gabonát vetettek. „Cserélték a vetést felibe" - mondta Horváth József. Kérdésemre megmagyarázza mit jelent a mondása: az egyik évben a föld felébe krumplit és kukoricát a másikba gabonát vetettek, a következő évben fordítva, ahol gabona volt, oda került a krumpli és a kukorica. Horváth József apja, Horváth Lajos, Pestre járt dolgozni, otthon a nagypapa Horváth Sándor dirigált, ő mondta meg: ki mit csináljon. A nagymama főzött. A nagymama meg az édesanyja „örökké veszekedtek", a nagymama nem szívelte az erdélyi menyét. Horváth József úgy tudja, hogy a nagymamája beteg gyerekeket „meg szokott önteni'. Kérdésemre, hogy hogyan? - Horváth József a következőket beszélte el: „Kézzel kivett egy faszénparazsat a tűzből, és azt a vízbe dobta. Külön volt egy bádogtála, amit csak öntésre használt, ebben csinálta meg a szenes vizet. Tett bele egy kis ágból maga-készítette keresztet, meg viaszt, aztán a tálat a beteg fejére tette, háromszor öntött belőle, s közben mondókát mondott. A viaszt, meg a keresztet elégette, ezzel megfüstölte a beteget. Úgy lett vége - (gondolom az öntésnek,) - amíg füstölte, mondta: „boszorkány, kígyó, gyík Isten, imádság..." (többre nem emlékszik). Az imádságot, amit mondott, sose árulta el.
