Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)
VARGA ÉVA: „Vérzivataros esztendők"
VIII. Remény és kétség között... A háború utáni második évben is a múzeumi munka erőtlensége jellemző. „Lehetetlenül vergődünk" - öszszegzi Gönczi. A teendők még mindig csak a tervek szintjén mozognak. S a tervek nem sokat változtak 1945-höz képest. A feladat továbbra is a dúlások helyreállítása, lehetőségekhez mérten az anyag „kitárolása", azaz kiállítása. Újból felmerült a réges-régi terv megvalósítása: a múzeum saját épületének biztosítása, s a gyűjtemény megyei tulajdonba adása. Ez utóbbi cél találkozott az országos politikai szándékkal, s a múzeumigazgató gondosan tanulmányozta a Köznevelés című lapban az erről szóló cikket. „A vidéki múzeumok ügye a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége és a közoktatásügyi minisztérium illetékes főosztályának tervei szerint rendezés alatt van. A vidéki múzeumoknak - egységes igazgatásuk és megfelelő személyzeti ellátásuk céljából - állami kezelésbe vétele halaszthatatlanul szükséges. Csakis így valósítható meg a vidéki múzeumok színvonalának emelése, közművelődési értékük biztosítása és a magyar vidéki múzeumok élő típusának megteremtése." 45 - szólt a hír, amelyben egy központi restaurátor műhely felállításáról, valamint egy múzeumi útmutató kézikönyv kiadásának szándékáról is tájékoztatták az olvasót. Az államosítással, a megyei múzeum jövőjével kapcsolatban 1947. március 11-én a Magyar Nemzeti Múzeum és a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének kiküldöttei 46 , Kaposvár főjegyzője, a megye fő- és alispánjának képviselője 47 , valamint a múzeumigazgató a főispáni hivatalban értekezletet tartott. 48 Az értekezleten elhangzottakat jegyzőkönyv örökítette meg. A minisztérium és a.főfelügyelőség képviselői a múzeumok jövőjével kapcsolatban tájékoztatót tartottak. Elhangzott, hogy az egyesületi rendszerű működés hamarosan meg fog szűnni, a múzeumok személyi kiadásait a kultuszkormány, a dologi kiadásait pedig a város illetve a megye fogja viselni. Az ország múzeumainak egységes leltára és katalógusa lesz. Országosan 1000-1500 szaktisztviselőt fognak alkalmazni. Elképzeléseik alapján Somogy két múzeuma, a szigetvári és a kaposvári egységes vezetés alá kerül, mindkettőt a megyei múzeum igazgatója vezeti majd. Tájékozódásuk alapján megállapították a megyei múzeum személyi (két tisztviselő, egy irodai segédtiszt, egy szakaltiszt) és dologi (évi 30 ezer forint) „szükségletét", a költségeket bizonyos arány szerint a város és a megye között kell elosztani. Megállapították, hogy a múzeumnak még további két helyiséget kellene átadni (amit akkor épp a Köznevelés. 1947. 22. sz. 15. p. A minisztérium képviseletében dr. Pákai Zsolt miniszteri osztálytanácsos, a főfelügyelőség nevében pedig dr. Radnóti Aladár múzeumör, a közgyűjtemények országos főfelügyelőjének helyettese vett részt a tanácskozáson. dr. Hencz Miklós főispáni titkár és dr. Batizfalvy Ödön tb. főjegyző A múzeumegyesület részéről jelen volt még dr. Matolcsy Sándor egyesületi alelnök, valamint Soós István festőművész, akit a február 22-i közgyűlésen a képtár őrévé választottak meg. főlevéltáros használt). Raktárnak ezen kívül használható volna az épület alagsora is. A megye és Kaposvár képviselői kijelentették, hogy a dologi kiadások megosztásában egyezséget fognak kötni, s mindketten feltétlenül beleszólást kívánnak abba, hogy kik legyenek a múzeum tisztviselőivé kinevezve. Ezzel kapcsolatban megnyugtatták őket, hogy bár ezeket a kérdéseket törvény fogja szabályozni, kívánságukat a tisztviselői kinevezésnél figyelembe veszik majd. Közben a Fegyverszüneti Egyezmény 15. pontjának végrehajtásával kapcsolatban zajlik az egyesület felülvizsgálata, Gönczitől a Belügyminisztérium kéri a taglétszám, valamint a tisztikar névjegyzékének bejelentését. A tagok számát Gönczi 200 körülire teszi és bejelenti, hogy tisztultabb helyzet bekövetkeztével az egyesületet újjá kívánják szervezni. Az év folyamán belép ugyan néhány új tag, ám a közgyűléseken gyér (legfeljebb 20 fős) a megjelenés, a tagtoborzási kísérlet erőtlennek bizonyult. Gönczit továbbra is foglalkoztatja visszavonulása. 49 Ami a szakmai munkát illeti 1947 júniusában Gönczi az alispán szorgalmazta „Somogy a demokráciáért" címmel készült vándorkiállításhoz a múzeumból 29 tárgyat (népi textíliákat és faragványokat) kölcsönöz. Tömpe alispán az általa szervezett kampányban való részvételért nem maradt hálátlan: a múzeum kiállítótermei ki lettek festve, tárlói kijavításra kerültek, sőt, újakat is készíttettek. Mindezt cca 6000 forint értékben". 50 November 14-én pedig a Nemzeti Múzeumban rendezésre kerülő '48-as kiállításhoz 14 tárgyat (Sobri Jóska kürtje, céhes anyag) ad kölcsön. Gönczi még 1946-ban megkísérli a háború következtében szabad prédává vált műtárgyakat összegyűjteni. Az alispánhoz írt, november 27-én kelt levelében felhívást tett közzé, miszerint tudomására jutott, hogy „faluhelyeken egyes elhagyott házakból, különösen kastélyokból a lakók számos tárgyat megmentés céljából (sic!) elvittek s jelenleg maguknál tartják." Arra kéri az alispánt, hogy a járási szolgabírák útján (azaz hatóságilag) a szóban forgó tárgyakat gyűjtsék össze, s szolgáltassák be a megyei múzeumba. A felhívás a várakozásához mérten csekély eredménnyel járt. Sikerült viszont behozatnia a somogyvári apátság megmaradt kőfaragványait, Mikén pedig, a Somssich-kastélyban sikerült nyomára bukkanni a megyeházáról elhurcolt szoborpárnak is. 51 A Habsburg uralkodópárt (Ferenc József és Erzsébet) ábrázoló súlyos márványszobrok ekkor nem kerültek a múzeumba, mert úgymond „parasztszekéren behozatni lehetetlennek bizonyult". Elkeseredett bérharcba kezd. 125 forintos havi tiszteletdíja miatt felháborodásának ad hangot: „Különös, hogy az alkalmazott napszámos havonkint 200-280 forintot keres, a múzeum igazgatója pedig havi 125 forintot!" (Gönczi Ferenc levele Tömpe István alispánnak 1947. április 19-én) ő visszavonulása alkalmából háromszázat tartana méltányosnak. (Gönczi Ferenc levele az alispánhoz. 1947. június) E tekintetben sem ért el eredményt. A múzeumegyesület beszámolója az 1947. januártól augusztusig végzett munkáról. 1947. október 13-án kelt összegzés Zala György alkotásai, Ferenc József és Erzsébet királyné márvány portréi hosszú idő elteltével, 2003-ban kerültek a múzeumba. A szobrok kalandos történetét Id.: Takács Zoltán: Szobrok a történelem útvesztőjében. =Somogyi Hírlap. 2003. augusztus 23.
