Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

MÉSZÁROS ÁDÁM & RÓZSÁS MÁRTON: „Rablókkali találkozás" - Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, a nevezetes somogyi rablóról

segítség! Zsiványok vannak nálam - a házamnál! az őr ráfogván fegyverét, őt ágyékon lőtte, s midőn e lövésre nem csak a rablók, hanem a' házbeliek is előrohantak a Plébánost már az utsza közepén fekve, a' vérében fetrengve találták. Maguk a' rablók is segítséget nyújtottak a sebesültnek bevitelére, s' mintegy mentegetőzve a megsebesítettnek azon szemrehányást tették, hogy miért csapott lármát, ha halgang marad, semmi bántódása sem lett volna. A szegény pap másnapra szörnyű kínok közt kiadá lelkét. Még irtózatosabb kegyetlenséget követtek ezen rablók Bogdásán, Baranya Megyében, hol magam is 1855 -ik év végéig mint Plébános laktam. Ezen helységben, két községbeli lakost, öreg Papp Jánost és ennek fiát, szinte Jánost, keresték fel a' zsiványok egy nyári alkonyatkor leginkább azon szándékból, ezek árulása folytán lettek a' zsiványok néhány nappal azelőtt ugyan azon helybeli Rector házánál a' pandúrok által meglepetve, és eggyik közülük agyon lőve, míg a' többi szerencsésen elmenekült. A Rablók az említett két Papp Jánosnak előbb kéz ujjaikat hasogatták fel, azután kivezetvén őket az útszára, ott mindkettőt agyon lőtték. Minek teljesítése után a' helységen végig vonultak - fegyvereiket ki sütögetvén, és a' lakósoknak hangos kiáltással meghagyván, hogy senki se merészelje háza küszöbét átlépni, mert rögtön agyonfog lövetni: Természetes, hogy az emberek, csak ablakaikon keresztül, és a' kapuhasadékókón át nézték a rablók elvonulását. Hasonlóan cselekedtek a' rablók egy Görösgali /;Somogy Megyei:/ polgár emberrel, ezt is azon feltevésből, hogy az őket elakarja árulni, saját házában agyon lőtték. Mind ezen, és más, általam most fel nem sorolható események, bennem legalább, azon eszmét érlelnék meg, hogy ezen gonosztevők elől nincs menekvés, és hogy azt, akire ezen rablók rátörnek, vagy csak rátörni magukban elhatározzák, semmi nemű hatalom és semmi nemű Hatóság sem képes ezen veszélytől megóvni, és megmenteni. Minél fogva, az elválló pillanatban, midőn engem is ezen veszély megközelített, teljesen megfeledkeztem arról, hogy az említett Hatóságok közbenjárását hívjam fel segítségemül, hanem inkább ön magamból iparkodtam kimeríteni azon módokat és eszközöket, mellyekkel a' bajt magamról elhárítandó voltam. Az eddig felsoroltakat, ámbár semmi nemű közvetlen viszonyban nincsenek, s nem voltak az én alább megírandó esetemmel, még is szükségesnek tartottam felhozni, hogy ez által saját kalandomat nagyobb világosságba helyezzem. Még egyszer Patkó magaviseletéről. Ugyan ezen idő tájban Sumonyban, Baranya megyében az uradalmi Ispány nagyobb szerű vadászatot akarván adni, a' többi meghitt vendégei között volt Két Úr, a' kik éppen azon községben laktak, amelyben én is hivataloskodtam. Bálovits Ignácz eszterághi Ispány - és Zombory Pál szalántai Jegyző. Ezen urak vadászat után este az ispányi lakban lefekvés előtt még egy kis ferbli pártit rendeztek, és midőn szép csendesen - amúgy kicsinyben, mint mondani szokták, jádszanak, egyszerre csak közibük esik, mint a farkas a' mesében, Patkó - tetőtől talpig felfegyverkezve. Hogy a' hattalmas Nimródoknak a vadászat, és éveik által felhevült vérük azonpercben jéghideggé vált, azt ők maguk is bevallották, de fegyver után nyúlni, pedig ott volt mind a' falhoz támogatva, egyiknek sem jutott eszébe. Patkó azonban a legilledelmesebben viselte magát, az első szó, amellyet kiejtett volt, a' házi gazda után tudakozódni, 's midőn az Ispány előállott, kérem, úgymond szíveskedjék kocsiját és lovait, kocsisával együtt egy kis időre rendelkezésünk alá bocsátani, s legyen megnyugodva, mert nem sokára mind sértetlenül fog visszaérkezni. Ezután különféle dolgokrul beszélgettek - a többi közt Patkó neheztelésképen felemlíté, hogy ötet olly tüzesen üldözik, hiszen úgymond, ezzel azért czélt nem fognak érni, mert ha engem el is tesznek a' láb alul, csak hamar fog találkozni más, a' ki helyemet elfoglalandja, mert, úgymond terem az ember mindenre, mint a' fűszál. És erre teljes Hiedelemmel bucsut vett mindnyájától, és ó csoda, a pénzt mellyet a'jádszók ijedtükben az asztalon szétszórva hagytak, még csak figyelmére sem méltatta. Ebből látszott, hogy neki is voltak bizonyos emberei, kiket áldozatául kiszemelt, a többit békében hagyta. De valamint mindennek a' világon, ugy Patkó János garázdálkodási szereplésének egyszer vége lett, de hol, és mikor veszett el, soha sem jött köztudomásra, annyi mindenesetre gyaníttatott, hogy egyikben az összeütközések között megsebesíttetvén valamellyik czinkos társánál titokban ápolást nyert, a' ki által azután, midőn meghalt, szinte olly titokban elis temettetett. Azonban Patkónak letűnésével a' rablások még sem szűntek meg, mert éppen ugy, mint Patkó maga megjósolta, találkozott ismét ember, ki a' vezérséget magához ragadva, alárendelt társaival a gonosz játékot tovább is folytatta - és ez így tartott folyvást egész 1864-ik évig, midőn a' rabló bandának feje valami Gelencsér Jósi Somogy megyei fiatal legény lett, ki negyed magával azon vidéket is meglátogatta, a' mellyben és laktam, és a kivel azután, mint alább elbeszélem, nekem is volt találkozásom. 1864-dik év április 14-én csötörtöki napon negyed nyolcz óra tájban bementem a tőlem csak másfél órai távolságban fekvő Pécs városába. Végezvén dolgomat délután két órakor ismét vissza haza tértem. Midőn az udvarban megállapodtam, láttam cselédemet a' kocsi felé közeledni, de olly feldúlt arczvonásokkal, hogy magam is megrémülve felkiáltok - az Istenért, csak nem ért valami nagy baj benneteket azóta, hogy oda jártam? De ő szólni sem mervén, csak arra kért, hogy mennék be a házba, és ott fog felelni. Felelt is azonnal, a' mind bementünk, és elmondá: miszerint mindjárt reggeli eltávozásom után néhány perezre, hír jött a szomszéd eszterághi pusztáról, hogy az annyira elhíresülett rabló banda oda megérkezett, és hogy ezen emberek azt izenték volna, hogy este felé engem is megfognak látogatni. Az egész előadás olly határozott, és a valószínűség is olly nagy volt, hogy az egész dolgon egy perczig