Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

MÉSZÁROS ÁDÁM & RÓZSÁS MÁRTON: „Rablókkali találkozás" - Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, a nevezetes somogyi rablóról

Somogyi Múzeumok Közleményei 18: 251-260 Kaposvár, 2008 „Rablókkali találkozás" - Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, a nevezetes somogyi rablóról 1 MÉSZÁROS ÁDÁM & 2 RÓZSÁS MÁRTON 1,2 Dráva Múzeum H-7570 Barcs, Széchenyi u. 22., Hungary, e-mail: drava.barcs@museum.hu MÉSZÁROS, Á. & RÓZSÁS, M.: „Encounters with plunderers." - Notes by Mihály Juhász, vicar of Német, about Józsi Gelencsér the famous marauder of the Somogy region. Abstract: The paper eleborates on a manuscript dating back to the 1870s, providing valuable additional information about one of the most infamous outlaws („betyár") of Somogy. The authors introduce the historic background and typical features of outlaw life in the 19

th century, and confront the heroic and romantic outlaw figure in Hungarian folk with historic factual data. At the end of the paper the original manuscript is presented as well. Keywords: outlaws, folklore on outlaws, publication of source material, Somogy and Baranya counties „Habent sua fata libelli" - a könyveknek is meg van a maguk sorsa. Juhász Mihály plébános, a németi katolikus egyházközség kiérdemesült lelkipásztora 1870. október 31-én, 15 évi szakadatlan szolgálat után nyugalomba vonult. Azaz, mégsem teljes nyugalomba, hiszen ekkor kezdte meg régóta tervezett, 1875-ig tartó, számos európai országot érintő körutazását. Egy nemrég előkerült, naplószerűen vezetett vaskos kéziratos kötet őrzi ennek az utazásnak az emlékét, mely napló utolsó sorait 1875. szeptember 30-án vetette papírra Budapesten. A barna papírkötésű könyv a használtcikk piacon bukkant fel, és onnét került magántulajdonba.

1 A korabeli európai nagyvárosokat egy vidéki pap szemszögéből bemutató érdekes beszámolók mellett, a kötet végén, a 345-384. oldalakon számunkra rendkívüli értékkel bíró feljegyzéseket találhatunk. A szerző, Juhász Mihály 1855-ig a Baranya megyei Bogdása, majd 1855-1870 között az ugyancsak Baranya megyei Németi (ma Szalánta része) község plébánosa volt. Életében valószínűleg igen mély nyomot hagyott az akkori idők egyik legrettegettebb somogyi rablóvezérével, Gelencsér Jóskával és bandájával történt találkozása. Oly annyira, hogy a leírtakat - az első oldalon található bejegyzés szerint - vélhetőleg csak legbensőbb barátai ismerhették meg, sőt, a naplóban nem is találhatunk utalást a szerző személyére!

2 Környékünket illetően a néprajzkutatás eddig igen kevés figyelmet szentelt a rablók - betyárok - szegénylegények körül kialakult, számos legenda forrásává vált történetek és események összegyűjtésének, valósághű A kötet 389 számozott, beírt oldalt tartalmaz, a merített papírlapok mérete 22. 5x14. 3 cm. 2 A szerző személyének kiderítéséhez Zagorácz István, szalántai esperes úr nyújtott értékes segítséget, melyet ezúton is köszönünk. feldolgozásának.

3 A betyárok alakját és tetteit sokszor csak a folklór „görbe tükrén" keresztül - a nép ajkán elterjedt eufemizáló, romantizáló költeményekből és elbeszélésekből - ismerjük. A paupers celeratus, azaz a híres szegény lator, mint társadalmi igazságszolgáltató ideológiája egészen Robin Hood-'\g visszavezethető, akinek ponyvája a 16. században lett népszerű Európában.

4 A középkori latorköltészet még félnivaló, veszedelmes alakként ábrázolta a szökött katonákat, bujdosó, fosztogató rablókat. A nemzeti nyelvű irodalmak kibontakozásának valamint a rokokó, a szentimentalizmus és a hősköltészet térnyerésének köszönhetően a latrok, betyárok alakja egyre inkább zsánerfigura lesz, akikről a folklór romantikus, heroizáló hangon szól. Magyarországon a török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc után nőtt meg nagyon a betyárrá lett szegénylegények száma. A korábban fegyverforgatásból élt, földet sohasem művelő, nincstelenné, földönfutóvá lett vitézek közül sokan adták fejüket erre az életformára. A szökött katonák és a kicsapott pásztorok számára pedig nem is volt más lehetőség, mint hogy bandákba verődve, fosztogató bűnözők módjára éljenek. A nép természetesen továbbra is félt ezektől az emberektől, s az első kézből való, helyi történetek bizony elítélő hangon szólnak a betyárok tetteiről. A szájról szájra terjedő, nem első kézből való betyárhistóriák azonban, melyek távolabbi eseményről tudósítanak, már népi hősként és igazságosztóként beszélnek a betyárról, aki csak a gazdagot bünteti meg, és a szegények igazáért harcol. Az emberek bámulják, idealizálják a betyárt, aki nagy tetteket visz véghez, és nem talál legyőzőre, csupán árulás útján tudják - ha tudják - elfogni. Több történet szól a megyehatáron épült csárdákról, s az ott mulató betyárról, akit a megyebéli pandúrok nem foghatnak el, mert az ő asztala már a másik megyébe esik. Csárdásokról, orgazdákról, betyárokról és pandúrokról szól jelen közlésünk is, ragaszkodva a tényekhez, a puszta igazsághoz. Ha a betyárokkal kapcsolatosan nyomozunk, és a szóbeszédet, romantizáló szépítgetést, heroizáló túlzást el akarjuk választani a valós tényektől, erősen nehezíti munkánkat, hogy a korabeli sajtó pontatlan 3 Máig alapmű e témában: GÖNCZI 1944. Újabban igen részletesen ugyanerről: Berta 2002. 4 A 13. században élt angol hős története csak mintegy 300 éwel később, a romantikus ponyvairodalom hatására lett Európa-szerte ismert és kedvelt történet.