Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KEVEY BALÁZS: A Zákányi-dombok bükkösei (Doronico austriaci-Fagetum BORHIDI & KEVEY 1996)

A ZÁKÁNYI-DOMBOK BÜKKÖSEI 19 Mercurialis perennis, Oxalis acetosella, Viola sylvestris. - K II: Arum maculatum, Corydalis cava, Gagea lutea, Galanthus nivalis, Galium sylvaticum, Luzula pilosa, Majanthemum bifolium, Milium effusum, Moehringia trinervia, Paris quadrifolia, Primula vulgaris, Rubus hirtus, Scilla drunensis, Tilia platyphyllos, Ulmus glabra. -KY. Actaea spicata,Allium ursinum, Anemone nemorosa, Astrantia major, Carex digitata, Cephalanthera rubra, Epilobium montanum, Epipactis helleborine agg., Euphorbia amygdaloides, Euphorbia dulcis, Lathraea squamaria, Salvia glutinosa, Senecio nemorensis ssp. nemorensis, Stachys sylvatica, Vinca minor. A felsorolt fajok közül mindössze az Actaea spicata, az Astrantia majorés a Fagus sylvatica rendelkezik némi Fagionjelleggel, ezért ezen erdőtársulás csak a szubmontán bükkösök közé sorolható. A Fagetalia fajok - mintegy 37% csoportrészesedéssel - jelentős szerepet játszanak a társulás felépítésében (2. táblázat). A viszonylag csapadékos klíma miatt a száraz tölgyesek növényei (Quercetea pubescentis-petraeae) igen ritkák (9,4% csoportrészesedés). Csupán néhány akcidens (K I) elemük van képviselve: Festuca heterophylla, Lathyrus niger, Solidago virga-aurea, Sorbus torminalis. Az igen változatos mikrodomborzati viszonyok mellett a völgyek oldalain gyakran vízszivárgások is megfigyelhetők. Ebben szerepet játszik az alapkőzet ugyancsak változatos felépítése is, ugyanis helyenként nem sokkal a felszín alatt kavicstakaró helyezkedik el, amelyet többfelé lösz, másutt löszös homok takar. E vízszivárgásokkal magyarázható, hogy a Zákányídombok bükköseiben szórványosan több Alnion incanae jellegű elem is megjelenik: K III: Doronicum austriacum, Dryopteris carthusiana. - K II: Dryopteris dilatata, Equisetum telmateia, Padus avium, Viburnum opulus. -KI: Carex brizoides, Carex pendula, Carex remota, Carex strigosa, Chrysosplenium alternifolium, Festuca gigantea, Impatiens noli-tangere, Ribes rubrum, Rumex sanguineus, Ulmus laevis. E növények 7,3% csoportrészesedést mutatnak. Ugyancsak a fenti viszonyokkal hozható öszszefüggésbe az, hogy a völgyek alján és meredekebb oldalain levő bükkösökben néhány szurdokerdei növényfaj (Tilio-Acerenion jelleg) is megjelenik: K V: Acer pseudo-platanus. - K IV: Aruncus sylvestris. - K II: Polystichum setiferum, Ulmus glabra. - KI: Actaea spicata, Chrysosplenium alternifolium, Fraxinus excelsior, Polypodium vulgare, Staphylea pinnata. A Zákányi-dombok bükköseinek sajátos arculatát - a Doronicum austriacum mellett - egyes szubmediterrán és illír jellegű fajok adják, amelyeket az Aremonio-Fagion csoportba szoktunk sorolni (némelyikük Quercion farnetto jelleget is mutat): K V: Anemone trifolia. - K III: Castanea sativa, Tamus communis. - K II: Lamium orvala, Polystichum setiferum. - KI: Carex strigosa, Dentaria trifolia, Vicia oroboides. E növények közül az Anemone trifolia, a Dentaria trifolia és a Lamium orvala Magyarországán ma már csak itt található. Megvitatás A Zákányi-dombok bükkösei - sajátos faji összetételüknél fogva - a Doronico austriaci-Fagetum nevet kapták (vö. BORHIDI - KEVEY 1996). A szomszédos Zalaidombság Vicio oroboidi-Fagetum-áva\ való kapcsolatát bináris cluster-analízissel vizsgáltam meg (1. ábra). A dendrogramon a két asszociáció felvételei két külön csoportot alkotnak. A Zákonyi-dombok néhány felvétele azonban viszonylag közel áll a dél-zalai állományokhoz. Ennek okát abban látom, hogy az amúgy is fragmentális zákányi bükkösök egyes állományai leszegényedettek, kissé degradáltak. A Doronico austriaci-Fagetum differenciális fajai a következők: Anemone trifolia, Dentaria trifolia, Doronicum austriacum, Lamium orvala. Ezzel szemben a Vicio oroboidi-Fagetum differenciális fajai az alábbiak: Cyclamen purpurascens, Daphne mezereum, Dentaria enneaphyllos, Vicia oroboides. A Zákányi-dombok bükköseinek helye a növénytársulások rendszerében az alábbi módon vázolható: Divisio: QUERCO-FAGEA Jakucs 1967 Classis: QUERCO-FAGETEA Br.-Bl. et Vlieger in Vlieger 1937 em. Borhidi in Borhidi et Kevey 1996 Ordo: FAGETALIA SYLVATICAE Pawtowski in Pawtowski et al. 1928 Alliance: Aremonio-Fagion (I. Horvát 1938) Borhidi in Török et al. 1989 Suballiance: Primulo vulgahs-Fagenion Borhidi 1963a em. 1996 Associatio: Doronico austriaci-Fagetum Borhidi et Kevey 1996 Természetvédelmi vonatkozások A Zákányi-dombok növényvilága Magyarországon egyedülálló. Illír-szubmediterrán jellegénél fogva sorolta a térséget KÁROLYI és Pócs (1968) a nyugat-balkáni flóratartományhoz. A zákányi bükkösök legértékesebb védett növénye a csak itt található Anemone trifolia, Dentaria trifolia és a Lamium orvala. Akadnak olyan szubmediterrán jellegű védett fajok is, amelyek nálunk elsősorban a Dél-Dunántúl erdeiben fordulnak elő: Carex strigosa, Polystichum setiferum, Primula vulgaris, Tamus communis, Vicia oroboides. Egyéb védett fajok a következők: Aconitum vulparia, Aruncus sylvestris, Astrantia major, Cephalanthera rubra, Dryopteris carthusiana, Dryopteris dilatata, Epipactis helleborine, Galanthus nivalis, Lilium martagon, Neottia nidus-avis, Ornithogalum sphaerocarpum, Scilla drunensis. A legfőbb értéket azonban a Zákányi-dombok völgyeiben fennmaradt - illír-szubmediterrán fajkombinációjú és lokális földrajzi elterjedést mutató - bükkösei képezik.