Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KÖLTŐ LÁSZLÓ & BAJZIK ANNAMÁRIA: Kora Árpád-kori temetőrészlet egy kaposvári lakóparkban

let nélküli, a viszonylag gazdag leletanyagot általában a szokványos S végű fülbevalók, fonott ezüst gyűrűk, üveggyöngyök, balták és rombusz alakú nyílhegyek jelentik. A különböző leletek temetőbeli eloszlását az 5. ábra szemlélteti. Somogy megyében összesen 17 honfoglalás kori és 31 Árpád-kori temetőt ismerünk (6. ábra). Ebből Kaposvár közigazgatási területére esik 2 honfoglalás kori, és 16 az Árpád-korból (7. ábra)

2

. Legutóbb Kaposvár határában hasonló korú nagyobb temetőt Bárdos Edith tárt fel a 61-es út építése során 1977-ben (BÁRDOS 1978b, 1987.). Dolgozatunkban a feltárt temetőrészlet alapján kísérlünk meg néhány általános következtetést levonni, illetve az általánostól eltérő jelenségekre kívánjuk ráirányítani a figyelmet. Temetkezési szokások, a sírgödrök alakja, mélysége A sírok jelentős része annyira sekély volt, hogy a korábbi mezőgazdasági müvelés (főként a facsemeték ültetése, nevelése) következtében és a beruházás előkészítése során annyira megbolygatták a talajt, hogy sok esetben sírfolt jelentkezése nélkül találtuk meg a csontvázakat, illetve a sírfolt jelentkezésével egy időben a csontvázrészek is felszínre bukkantak. Több esetben viszont a már megtalált sírok közötti árkolással kellett megkeresnünk a mélyebben fekvő sírokat. Ebből következően a sírok alakja is csak néhány esetben volt egyértelműen megállapítható, többségükben csak következtetni lehetett a sírformára. Ahol meg lehetett állapítani a sírgödör formáját, ott általában téglalap alakú, néhány esetben lekerekített sarkú téglalap alakú volt. Halotti obulus adás szokását öt esetben figyelhettük meg (68, 83, 162, 184, 190. sírok), ezen kívül egy sírban találtunk római kori érmét

3 (13. ábra). Az öt Árpád-kori érme közül 4 Béla herceg, 1 pedig Péter vereté (8-12. ábra). A pénzérmék sírbeli helyzete változó, a klasszikusnak tekinthető szájbahelyezésen kívül (68

4

, 182. sír), jobb lapocka

5 és a has tájékán is előfordult. Mindegyik pénzmellékletes sír a temető DK-i területén került elő. Eltemetés módja Koporsó nyomát egyetlen esetben sem sikerült megfigyelnünk, a csontvázak helyzetéből több esetben valószínűsíthettük azonban, hogy az elhunytat valamibe - valószínűleg textilbe - csavarva temethették el. 2 Összeállítás a SMMI Régészeti Adattára, a KÖH lelőhely-nyilvántartása és BAKAY 1975 alapján. 3 A 205. sir a rendellenes (É-D) tájolású 226. sír fölött helyezkedett el. Elképzelhető, hogy II. Constantius bronza ennek a sírnak a betöltéséből kerülhetett a temetkezési rendhez igazodó későbbi sírba. Az érme pontos meghatározásáért Torbágyi Melindának tartozunk köszönettel. 4 Béla hg. dénárja a koponya mosásakor került elő. 5 A 83. sírban a koponyát a jobb oldalára fordulva találtuk meg, így elképzelhető, hogy a pénzt eredetileg ebben az esetben is szájban helyezhették el. A vázak általánosságban - kis eltéréssel - Ny-K-i tájolásúak, az elhunytat háton fekvő, nyújtott helyzetben temették el. A kartartások besorolását Kiss Attila összefoglaló táblázata (14. ábra) alapján (Kiss 1983. 71. á.) készítettük el. Leggyakoribb esetben a karokat a testtel párhuzamosan helyezték el (1. táblázat). Két eltérő tájolású (egy esetben D-É, egy esetben É-D) - 42. és 226. sír, és egy rendellenes testhelyzetű vázat (58. sír) találtunk. A 40-44 éves férfit ellentétes tájolással (K-Ny) és hasra fektetve, gúzsba kötve temették el (20. ábra). Ékszerek, viseleti tárgyak A viselet tárgyai, illetve ékszerek közül leggyakoribbak az S végű karikák. Ez a lelettípus összesen 42 sírban fordult elő. Egyszerű, sima, bronzból készült változatuktól a ritkán és sűrűen bordázott, ezüstből készült példányokig találtunk (16. ábra). Sima S végű karika 67 db volt, ebből 53 db ezüst, 14 db bronz. A 13 bordázott S végű karikából 10 volt ezüst, 3 pedig bronz. Leginkább párban, a koponya két oldalán, a csecsnyúlvány mellett kerültek elő, ami az eddigi ásatási tapasztalataink alapján azt bizonyítja, hogy ezeket az ékszereket a korábbi szakirodalomban leírtak (SZÖKE-VÁNDOR, 1987. 58.) ellenére, illetve azzal párhuzamosan, nem csak a haj díszítésére, hanem valóban fülbevalóként is használták, mint ahogy azt Szőke Béla is valószínűsítette (SZŰKE 1962. 89.). Főként gyermek sírokban gyűrűként is előfordul (SZŐKE 1962. 89.). Erre példa a kaposvári temetőben feltárt 220. sír. A nyak ékszerei közül szinte csak gyöngyök kerültek elő (15. ábra), nyakperec az eddig feltárt sírok egyikében sem volt. A gyöngysorok között vegyes tipusú gyöngyöket találtunk. A hordó alakú, ezüstfóliás gyöngyök mellett dinnyemag alakú gyöngy is előfordult (pl. 26. sír). Két sírban találtunk a nyaklánc gyöngyei között bronzból készült csörgőt. A korábbi megfigyeléseknek megfelelően (SZŐKE 1962) gyermek sírban találtuk az egyiket (220. sír, 17-18. ábra). A másik csörgő felnőtt sírjában, a bal felkarcsont belső oldalán került elő (85. sír), ami szintén nem zárja ki, hogy a nyakláncban viselték. Mindkét sírban hordó alakú, ezüstfóliás gyönggyel együtt fordult elő. Nyakláncba fűzve került elő egy kauri csiga is, szintén a 220. sz. 1,5-2 éves gyermeksírjából. A gyűrűk jelentős része a fonott, ezüst gyűrűk közül került ki (az összesen 19 db-ból, 8 db). Mellettük a kora Árpád-kor szokásos, egyéb gyűrűformáit is megtaláltuk (19. ábra). Karperec igazolhatóan egyetlen sírból sem került elő. Tisztázatlan a 172. sír fölött talált hurkos-kampós záródású karperecnek a temető sírjaihoz való tartozása. (A sodrott, bronzdrótból készült karperecet a sír fölött kb. 20-25 cm-rel találtuk a humuszolás során). Két sírban találtunk római fibulát. Az 58. sz. sírban rendellenes testhelyzetben eltemetett személynél megközelítőleg viseleti helyzetben egy csatfibula (20. ábra), a 97. sírban a halott gyermek mellé „ajándékként" helyezett egyéb tárgyakkal együtt egy „T" fibula került elő