Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

HORVÁTH TÜNDE: „Spulni": egy ismeretlen funkciójú tárgytípus a Badeni kultúrában (Variációk egy témára)

is előkerült. A csiszolólap mindkét oldalát használták munkafelületként (helyenként simára kopott foltok lát­hatók mindkét oldalán). Az egyik oldalon egy kis mé­retű, bemélyülő üreg található, amelyet mozsártörő üregként azonosítunk. Az üreg átmérője és a rétegben feltárt „spulni" átmérője megegyező, a tárgy az üregbe illeszkedik. (2. ábra) A 2667. gödör, amelyben „spulnit" tártunk fel, szintén a 1390. bolerázi kultúrréteg alatt található. Ez, és a lelőhelyen található valamennyi csiszoló­lapként leírt homokkőlap sokféle anyag porítására volt alkalmas, a só őrlése/porítása csak egy lehetőség a sok között. Ezeken a felszereléseken puhább (pl. festék-) anyagok őrlését végezhették, mivel a kövek szemcse­mérete finom, és a felső ütőkő szerepét puha, agyagból kiégetett eszközök látják el. A 2606. gödörben pl. a „spulni" csiszolt okkerrög tár­saságában került elő. A mellette levő 2607. gödörben piros festéknyomokat őrző kvarcit kavicsból készült marokkő volt. Valószínűleg ugyanazon munkafolyamat résztvevőiként azonosíthatók. (3. ábra) A 2653. gödör („spulnikkal") a 2595. gödör mellett feküdt, amelyben - többek közt - píros festéknyomos pecsétlő került elő. (3. ábra) E funkcióra alkalmasnak elsősorban azokat a le­leteket képzeljük el, amelyek durvább kialakításúak, nagyobb méretűek, végződésük ütésnyomokat, kenés­nyomokat mutat: kiüregesedett, vagy ferdére kopott fe­lülettel. További lehetőségek régészeti megfigyelések alapján: 3. Főzés, kerámia-égetés során alkalmazott segéd­eszköz. E minőségében igen közel áll az 1. pontban, a só­párologtatás eszközei között bemutatott lehetőséghez. A kora bronzkori harangedényes kultúra olaszországi települését a Vezúv vulkánkitörése pusztította el. A Nola mellett, a Vezúv lábánál fekvő, a vulkáni hamuban kon­zerválódott településen olyan részletek maradtak fenn a település életéből, amelyeket a hagyományos körül­mények között elbomló település-feltárásokon teljes­séggel nélkülözünk (pl. a házak tető-szerkezete, ételek az edényekben, az emberi testek, stb.). Az egyik ház mellett álló kemencében a kitörés pillanatában éppen ételt készítettek. Az egyik edény „spulnihoz" hasonló emelvényen áll. 7 (4. ábra) Hasonló tárgyakat használtak a római kori sigillata­készítés közben: az edények közé helyezték, hogy ne érjenek egymáshoz az égetés során. 8 4. Szövés-fonás eszköze. Ezerovo II. (Bulgária, Várna tó mellett, Bronze Ancien): a homokóra alakú, középen teljes hosszában átfúrt (sic!) „spulnik" a textilművesség leletei között szerepel­nek (bobine). A 21. számú lelet köré gyapjúfonal elsze­nesedett szálai tekeredtek. 9 7 Vecchio et al. 8 Kellner 1973, Abb. 36, alul. 9 Tonceva 1981, 57, Fig. 24. 19-21. Valószínű, hogy a déli, balkáni leletek szolgáltak elő­képpel a közép-európai leletek névadásánál és funkci­ójuk meghatározásánál. Ezen a területen kétségtele­nül ebben a szerepkörben tűnnek fel leggyakrabban. A badeni kultúra leleteivel összehasonlítva azonban na­gyon fontos különbségként jelentkezik a „spulnik" testé­nek hosszanti átfúrása, amely a badeni leletek zöménél nem figyelhető meg. 10 Ettől függetlenül nem zárjuk ki egyes badeni tárgyak ilyen irányú felhasználását. Sok esetben ugyanis orsógombok társaságában kerültek elő a balatonőszödi településen (1594, 2298, 2606, 2684. gödör, 925. kultúrréteg). (5. ábra) 5. Hajfonat-rögzítő. Az analógia alapjául egy Ráucesti (Ro) nevű lelőhe­lyen előkerült, a Cucuteni kultúra B fázisába sorolható idol-töredék szolgált. 11 Az idol felső torzója nőt ábrázol, feje sematikus, csak a szemek üregei és az orr vona­la jelenik meg elnagyoltan, plasztikusan. A fej hátsó részén, a két szélén egymás alatt 2-2 lyuk mélyül be. A tarkórész közepéről hosszú vonalak indulnak a há­ton a vállközép-lapocka vonaláig - amely az egy copfba fogott hajat ábrázolja - végén függőleges állású „spulni" lóg. 12 (6. ábra) E funkcióra azokat a leleteket tartjuk alkalmasnak, amelyek kis méretűek, finom megmunkálásúak. Előtér­be kerülnek - mágikus-vallási és egyéni tulajdonjoguk alapján - a díszített példányok. 13 További, kulturális antropológiai terepmunkán megfi­gyelt analógiák: 6. Fejtámasz / ülőtámasz. Marcel Mauss 1934-ben tartott előadást a test techni­káiról. 14 Tudattalan és tudatos eljárások sorát ismertet­te, amelyek földrajzi régiónként/kultúránként változnak. A testi viselkedésnek megvannak minden társadalom­ban a rá jellemző sajátos szokásai. Ezek a szokások (Mauss szerint: habitus) a neveléssel, a közmegegye­zéssel, a divattal, és a tekintéllyel vannak szoros ösz­szefüggésben, utánzás és oktatás révén sajátíthatók el. Mivel a test az ember legelső és legtermészetesebben használt „szerszáma", a test technikái az élet hétköz­napi és rituális aspektusában is ugyanolyan mértékben jelentkeznek. 10 Egy esetben találtunk középen átfúrt példányt: Nitriánsky Hrádok­Vysoky breh, Nemejcová-Pavúková 1964, Obr. 25/5, blok 21/54. 11 ACucuteni-Tripolje kultúra és a Baden kultúra szinkronizációjához és kulturális kapcsolataihoz Id. Videiko 2004; Mantu 1998. 12 Cucos 1999, Fig. 66.4. 13 Ezeket a rézkori leleteket a publikációk legtöbbször pecsétlőként vagy idolként írják le. Dzhanfezova 2003, Group II.: two bases stamp seals: Kapitän Dimitrievo, Slatina; Kuncheva-Russeva 2003: Sudievo, Karanovo VI, Stoil Vojvoda, Bikovo, Drama lelőhelyek. Érdekesség, hogy a Sudievo-i telién talált masszív, kerámiából készült antropo­morf figura lábán látható, tetoválási motívumnak tartott ábra hasonló ornamentikát mutat, mint az ugyanitt előkerült „pecsétlő" mintája. 14 Előadásának, és később ez alapján született tanulmányának szövege csak 2004-ben vált elérhetővé magyar nyelven: Mauss 2004, VI. rész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom