Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)
CSAPÓ JÁNOS, ALBERT CSILLA, SALAMON SZIDÓNIA, DARVAS LÓRÁNT, KOVÁCS JÁNOS, SALAMON ROZÁLIA, ALBERT BEÁTA & CSAPÓNÉ KISS ZSUZSANNA: AZ aminosavak racemizációján alapuló korbecslés alkalmazása egy magyarországi és egy erdélyi mamutcsont és -agyar korának meghatározására
A táblázat adataiból látható, hogy az Asp az 500035.000 év, a D-allo-izoleucin pedig a 30.000 év feletti minták korának meghatározására alkalmazható. A táblázat adataiból szerkesztett kalibrációs görbéket szemlélve megállapítható, hogy mindegyik görbe gyakorlatilag lineárisnak tekinthető a 0,1-0,5 D/L arány között, és ez a szakasz adja a legpontosabb eredményt a kormeghatározásra, hisz itt a D-aminosav megfelelő, jól mérhető koncentrációban van jelen. A hitelesítő görbe 0,5 után kezd el görbülni, és ez a görbület 0,6 D/L arány fölött már bizonytalanná teszi a meghatározást. Miután megismertük a különböző korú csontminták D/L-aminosav arányának időfüggését, a módszer alkalmassá vált a hitelesítő görbét alkotó mintákhoz hasonló körülmények közül származó ismeretlen korú csontminta korának meghatározására. A hitelesítő görbe D/L aminosav arányát hasonlítva az ismeretlen minta D/L aminosav arányához, a minta kora a hitelesítő görbéről leolvasható. Egy ismeretlen minta esetében 2-3 aminosavat használunk fel a kormeghatározásra, majd végül a különböző aminosavak alapján kapott korokat átlagolva kapjuk meg az ismeretlen minta korát. Mindegyik mintára meg lehet azonban találni azt az optimális D/L arányt, amely a legjobb eredményt adja a korra. A többi aminosav segítségével meghatározott kor az optimális D/L arányból számolt eredményeket megerősítheti, vagy esetleg megkérdőjelezheti. Elvégezve a kapott adatok statisztikai analízisét a csontminta ismert korát (Y) a D/L arányra (X,) ill. az ln[(1+D/L)/(1-D/L)] (X 2 )-re vonatkoztatva olyan egyenleteket kaptunk (Y = a + bX), melyekkel a korbecslés elvégezhető. Módszerünket sikerrel alkalmaztuk Magyarországról származó csontminták esetén. A radiokarbon módszerrel és a kalibrációs görbéinkkel meghatározott korok közti különbség elhanyagolható volt. Minden esetben nagyon óvatosan jártunk el mind a minta előkészítésnél, mind a hitelesítő görbe alkalmazásánál; ügyeltünk arra, hogy az ismeretlen minta eredete hasonló legyen ahhoz, mint amikből a hitelesítő görbét megszerkesztettük, valamint vigyáztunk arra, hogy az előkészítés lépései is teljesen hasonlóak legyenek. Tisztában vagyunk a módszer gyenge pontjaival, és azzal, hogy a módszer terhelt a radiokarbon módszer hibájával. Eredményeink mégis bizonyítják a módszer használhatóságát, megbízhatóságát. Módszerünket csak nagyon óvatosan és fenntartással javasoljuk alkalmazni más környezeti körülmények között (hőmérséklet, pH, talajösszetétel), hisz ott mások a racemizációs viszonyok. Javasoljuk azonban, hogy eredményeinkre alapozva dolgozzon ki mindenki a saját környezetének megfelelő kalibrációs görbéket, ha az aminosav racemizáción alapuló kormeghatározást egyrészt alkalmazni akarja, másrészt pontosabbá akarja tenni. Amennyiben azonban megelégszünk a közelítő korral, vagy mindenképpen szükségünk van valamiféle, ha nem is túl pontos, de közelítő eredményre, az általunk kapott hitelesítő görbéket, a vázolt kompromisszumok szerint, másra, pl. mamutmaradványra is lehet alkalmazni. A makro- és mikroelem-tartalom meghatározása A makro- és mikroelemeket SOLAAR M6 típusú atomabszorpciós spektrofotométerrel határoztuk meg. A talajminták esetében a talajból kioldódott makro- és mikroelemeket analizáltuk. Az agyar és a csontminták esetében a 450 °C-on 8 órán keresztül izzított minta hamujának salétromsavas oldatából végeztük az analízist. A talajnál azért nem végeztünk izzítást, mert valójában nem a talaj makro- és mikroelemeire voltunk kíváncsiak, hanem arra, hogy a talajból a csapadékvíz milyen makro- és mikroelemeket tudott a vizsgálati mintákhoz eljuttatni. Eredmények és értékelés Az agyarak, a csont és a környező talaj pH-ja, valamint makro- és mikroelem-tartalma Az aminosav racemizáción (AAR) alapuló kormeghatározást jelentős mértékben befolyásolja a minta előélete, elsősorban a talaj pH-ja, valamint mikroelemkoncentrációja. Amennyiben a környezet pH-ja lúgos, az aminosav racemizáción alapuló kormeghatározást nem lehet alkalmazni, mert a lúgos környezet meggyorsítja az aminosavak racemizációját, és a vizsgált mintát idősebbnek mutatja koránál. A kormeghatározás szempontjából előnyös a semleges vagy gyengén savanyú pH. 9,0 feletti pH esetében az AAR-módszert kormeghatározásra, illetve korbecslésre nem lehet alkalmazni, a túlzottan alacsony pH pedig a csont állagának a romlásához vezet, melynek következtében a talajból sok szennyező anyag juthat be a csont mátrixába, ami a meghatározás eredményeit meghamisíthatja. Fentiek miatt először a mamutagyar, illetve csont körüli talajt analizáltuk nézve azt, hogy a minta előélete megfelel-e az előbb leírt követelményeknek. Megállapítottuk, hogy a talaj pH-ja 7,14 (Csíkszereda), illetve 7,77 (Pécs), ami még éppen megfelel a kívánalmaknak. A vizsgált minták állaga jó megtartású volt, ezért bízhatunk abban is, hogy a talajból az eredményeket meghamisító szenynyeződések nem mosódtak be abba. A makro- és mikroelemek közül elsősorban a réz, cink, mangán és a vas, ami befolyással lehet az aminosavak racemizációjára. E négy mikroelemen túl még vizsgáltuk a talaj kalcium-, magnézium-, foszfor-, nátrium- és káliumtartalmát is. Megállapítottuk, hogy sem a csíkszeredai sem a pécsi talajban nem található foszfor, vagy mennyisége oly kicsi, hogy az nem lehet hatással a racemizációra. A csíkszeredai talajminta Ca-tartalmát 287,5, a pécsi talajét 179,0 mg/kg-nak, Mg-tartalmát 6,7, illetve 40,5 mg/kg-nak, K-tartalmát 10,1 illetve 2,6 mg/kg-nak, Na-tartalmát pedig 9,7, illetve 112,5 mg/kgnak mértük. A csíkszeredai talaj Mn-tartalmát 0,04, a pécsi talajét 0,02 mg/kg-nak, Cu-tartalmát 0,06, illetve 0,06 mg/kg-nak, Zn-tartalmát 0,04 mg/kg-nak, illetve a pécsi talajban nem volt kimutatható mennyiségben, Fetartalmát pedig 1,1, illetve 2,3 mg/kg-nak mértük. A talajoldat analízise után leszűrhetjük azt a következtetést, hogy a makro- és mikroelem-tartalom egyik minta esetében sem befolyásolta lényegesen a
