Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

HORVÁTH GYŐZŐ, ORBÁN ESZTER ÉVA, FUTÓ KINGA, SÁRFI NIKOLETTA, KARDOS ROLAND, SOÓS NÁNDOR & SÁRKÁNY HENRIK: Kisemlősök mikro-élőhely asszociáltsága védett zárt erdőben és újraerdősödő élőhelyen

80% « 70% -Q 60% 50% J 40% 30% 20% 10% 0% 0,05 0,5 EL 0,5-1 1-2 2-4 4-6 6< vegetációszintek magassága [ m ] —•— védett zárt erdő újraerdősödő terület 1. ábra: A csapdapontok körüli növényzet átlagos borításának százalékos értéke a védett zárt erdőben és az újraerdősödő területen volt, mint az újraerdősödő területen. A következő szintre jellemző, hogy a két területen közel egyenlő és homogénnek találtuk a borítást. A 0,5-1 m-es szint borítása a nyílt területen jelentősebb, az erdőben inkább csak a szegélyzónákra volt jellemző. Ugyanez mondható el a az 1-2 m-es borítási szint esetében is. Az égerligetben a következő két szint borítása homogén, magas, mintegy 80-100 %. Ezzel ellentétben az újraerdősödő területen a 2-4 m-es szint vegetációja alacsony volt, amit a cserjék és néhány kisebb fa jelenléte határozott meg. A 6 m-nél magasabb szint borítása a zárt erdőben kb. 80-100 % értékűnek becsültük (1. ábra). újraerdősödő terület A két vizsgált területre kapott borítási értékeket egymásra vetítve megállapítottuk, hogy a borításban a legnagyobb különbség a 0,5-2 m-ig terjedő magasságban volt, amely szinteken az újraerdősödött területen volt sűrűbb a vegetáció. Ezzel ellentétben a zárt erdőben a 0,5 m-es, valamint természetesen a cserje és a lombkorona szintben kaptunk magasabb borítási értéket. A borítási szintek közül kiemeltünk három magassági intervallumot, ahol a két vizsgált területen a vegetáció szerkezetében a legmarkánsabb különbséget tapasztaltuk. Ezek alapján még szemléletesebben látszik, hogy az alsó- és felső lombkorona szint meghatározó zárt erdő LU L10 L9 L8 L7 L6 L5 L4 L3 L2 LI Ll L2 L3 L4 L5 L6 L7 L8 L9 L10 Lll csapdasorok 2. ábra: A csapdapontok körüli növényzet borításának százalékos értéke a 6 <m szintben