Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

LANSZKI JÓZSEF: Adalékok Dél-Dunántúli területek kisemlős faunáihoz bagolyköpetek alapján

ADALÉKOK DÉL-DUNÁNTÚLI TERÜLETEK KISEMLŐS FAUNÁIHOZ BAGOLYKÖPETEK ALAPJÁN 2004 téli gyűjtés (n= 7 köpet): Crocidura leucodon (3), Microtus arvalis (4), Apodemus spp. (2), Micromys minutus (1), Passeriformes spp. (1), Insecta spp. (1). Kétújfalu körzetéből öt éves sakál, róka, borz, nyest, nyuszt és vidra táplálkozásvizsgálatoknak, valamint kisemlősök élvefogó csapdázásra alapozott felmérésének köszönhetően (LANSZKI 2002, LANSZKI et al. 2006), bagolyköpetekből nem történt új faj kimutatása. A területről ezen vizsgálatokból ismert további kisemlős fajok: Tá/pa europaea, Crocidura suaveolens, Ondatra zibethicus, Rattus norvegicus, Apodemus sylvaticus, Apodemus flavicollis, Arvicola terrestris, Microtus subterraneus, Lepus europaeus, Mustela nivalis. Kétújfalu körzetében korábban nem zajlott kisemlős vizsgálat, de az YL 09 UTM négyzetből ismert további faj a Neomys anomalus (PURGER 1998). A területről bagolyköpetekből 10, a korábbi vizsgálatokkal együtt összesen 20 kisemlős faj ismert. A korábban nem kutatott Bodrog és Ráksi esetében, a területeken eddig nem vizsgált terresztris kisemlős fajok kimutatása történt a bagolyköpetekből. Az itt kimutatott fajok között nincsenek ritkaságok, de mindkét település közelében bizonyítottan előfordul a védett Microtus agrestis. A más módszerekkel (ragadozók táplálékvizsgálatával, kisemlős csapdázással) részletesen tanulmányozott területeken, így Táska határában kevés új faj, vagy Fonó és Kétújfalu esetében egyetlen új faj kimutatására sem került sor. Ezeken a kiemelten vizsgált területeken nagy fajgazdagságú kisemlős közösségek előfordulása volt bizonyítható a különböző módszerek alkalmazásával (Táska és Kaposvár-Toponár: 17-17, Fonó 26, Kétújfalu körzete: 20 faj). A közvetlen és a közvetett vizsgálati módszerek eredményei tehát jól összekapcsolhatók egymással. Például, a bagolyköpet vizsgálat eredményei - melyek a nem adnak pontos információt az adott kisemlős préda lelőhelyére - felhívhatják a figyelmet egy-egy ritka faj közeli előfordulására, melynek ismeretében a célirányos, de idő- és költségigényesebb elevenfogó csapdázást megtervezhetjük. A jelen vizsgálat módszertani hiányossága, hogy a cickányok faj szintű kimutatására nem volt eléggé érzékeny. A Neomys genus esetén segítséget jelenthet TVRTKOVIC et al. (1980) munkája. A baglyok vadászati szokásaival függ össze, de a köpetvizsgálat további hiányossága, hogy a denevérfaunára, a pelékre, a mókusra csak ritkán, kiszámíthatatlanul hoz adatot. Az eseti bagolyköpet vizsgálatok mellett, a szisztematikus faunisztikai célú felméréseknek (pl. PURGER 2005), vagy a gyöngybagolyköpet vizsgálatra alapozott közösségi szintű kisemlős monitorozásnak a jövőben nagyobb szerepet kellene kapnia. Ez részben a veszélyeztetett bagolyfajok állományalakulásának, táplálkozási szokásainak, az alkalmazkodóképességük jobb megismerése szempontjából lenne fontos. Másrészt az élőhely specialista, ebből adódóan jelző szereppel rendelkező kisemlősök kimutatása, elterjedésének jobb megismerése, a napjainkban rohamosan fogyatkozó értékes élőhelyek, pl. természetközeli erdők, patakkísérő növénytársulások megőrzéséhez adna alapvetően fontos információt. Köszönetnyilvánítás Köszönöm a denevérek határozását Csorba Gábornak, a bagolyköpetgyűjtésben nyújtott segítséget Pintér Andrásnak, Szegvári Zoltánnak és Mikics Norbertnek. A terepmunkát az MTA Bolyai Ösztöndíj Alap támogatta.