Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

FAZEKAS IMRE: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, VII. Faunisztikai-és taxonómiai adatok Somogy megyéből (1.) (Lepidoptera)

Pandemis heparana ([Denis & Schiffermüller], 1775) Siófok, 1985.05.25-30. leg. Ábrahám L. Pandemis dumetana (Treitschke, 1835) Hosszúvíz, 1990.06.17. fénycsapda; Kaposfő, 1985.04.04. (2 ex.) fénycsapda; Marcali, 1985.05.29. leg. Ábrahám L. Pseudeulia asinana (Hübner, 1799) Böhönye, 1986.04.28. leg. Ábrahám L. Somogyból eddig nem került elő, új faj a megyében. A Dél-Dunántúlon is csak szórványosan fogták: Bisse, Komló, Magyarürög, Pécs (FAZEKAS 2002). Japántól Kínán, Kis-Ázsián ás a Balkánon át Közép-Európáig elterjedt. A hernyók Pyrus és Lauras fajokon (pl. Mediterráneum) élnek. Az imágók április-május hónapokban tölgyesek irtásrétjein, fás legelőkön, bokorerdőkben, elhagyott sző­lőkben repülnek. A szárny rajzolata variabilis, időnként a hasonló Cnephasia fajokkal könnyen összetéveszthető, ivarszervi vizsgálata indokolt (6. ábra: a, b). Syndemis musculana (Hübner, 1799) Zselic TVK., Dennai-erdő, 1986.05.04. leg. Ábrahám L; Kaposfő, 1985.05.12. fénycsapda; Siófok, 1985.05.25-30. leg. Ábrahám L. Aphelia viburnana ([Denis & Schiffermüller], 1775) Kaposfő, 1985.09.03. fénycsapda. Adoxophyes orana (Fischer von Röslerstamm, 1834) Siófok, 1985.05.19-20. leg. Ábrahám L. Hedya salicella (Linnaeus, 1758) Kaposfő, 1985.09.21. fénycsapda. Hedya nubiferana (Haworth, 1811) Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L; Marcali, 1985.05.24. leg. Ábrahám L. Celypha striana ([Denis & Schiffermüller], 1775) Kaposfő, 1985.09.03., 1985.09.20,09., 22., 1986.04.07. fénycsapda; Marcali, 1985.06.08. leg. Ábrahám L; Siófok, 1985.05.19-20. leg. Ábrahám L. (5 ex). Celypha rivulana (Scopoli, 1763) Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L; Kaposfő, 1985.09.03. (2 ex) 09.04. fénycsapda. Celypha lacunana ([Denis & Schiffermüller], 1775) Böhönye, 1986.04.07. leg. Ábrahám L. (4 ex); Kaposfő, 1985.06.08., 1985.07.18. fénycsapda; Marcali, 1985.05.29., 1985.06.05. leg. Ábrahám L. (2 ex); Siófok, 1985.05.25-30. leg. Ábrahám L. Ancylis unculana (Haworth, 1811) Siófok, 1985.05.19-20. leg. Ábrahám L. Ancylis apicella ([Denis & Schiffermüller], 1775) Siófok, 1985.05.25-30. leg. Ábrahám L. Eucosma hohenwartiana ([Denis & Schiffermüller], 1775) (= ? Semasia jaceana Herrich-Schäffer, 1851) Kaposfő, 1986.04.07. fénycsapda. AGASSIZ & LANGMAID (2004) szerint „...the E. hohenwartiana group of species three taxa whose status has long been in question: hohenwartiana - fulvana - parvulana. „Eucosma" jaceana was treated by HANNEMANN (1961) as distinct species, after AGASSIZ & LANGMAID (2004) gave it as a synonym of E. hohenwartiana." A szerzők a fajcsoport nőstényeinek összehasonlító ivarszervei vizsgálata során megállapí­tották, hogy az önálló fajnak tartott (vö. RAZOWSKI 2003) E. scutana (Constant, 1893) az E. parvulna (Wilkinson, 1859) szinonimája. A taxonómiai, chorológiai kérdé­sek világos áttekintését nehezíti, hogy a szerzők több­sége az új vizsgálatok előtt az E. parvulna-t és az E. fulvana-t az E. hohenwartiana szinonimájának tekintet­ték. PASTORALIS (2007) csak részben vette figyelembe AGASSIZ & LANGMAID (2004) taxonómiai vizsgálatait, s az E. fulvana-t továbbra is az E. hohenwartiana szino­nimájaként közölte. Összességében megállapítható, hogy az eddig „hohenwartiana"-nak tartott név alatt valójában három faj van elrejtve, s a teljes fajkomplex Magyarországon revízióra szorul, amelyre egy későbbi önálló tanulmányomban fogok visszatérni. Itt kell meg­jegyeznem, hogy AGASSIZ & LANGMAID (2004) a differenci­ális bélyegeknél mellőzték a hím ivarszervek összeha­sonlítását, s ez különösen megnehezíti az idenfikációt, ugyanakkor több taxonómai kérdést is nyitva hagyva még mindig bizonytalan az általuk „jó fajoknak" tartott taxonok elkülönítése. Eucosma metzneriana (Treitschke, 1830) Kaposfő, 1985.07.02.,07.18. fénycsapda. Epiblema scutulanum ([Denis & Schiffermüller], 1775) Marcali, 1985.06.01. leg. Ábrahám L. Polifág, Kelet-Ázsiától Kazahsztánon át Nyugat-Eu­rópáig elterjedt faj. Az imágók április közepétől augusz­tusig két nemzedékben repülnek. A Dél-Dunántúlon rit­ka és lokális: Mecsek, Villányi-hegység (FAZEKAS 2002). Epiblema foenella (Linnaeus, 1758) Marcali, 1985.06.06. fénycsapda. Hazánkban főleg a dombvidékeken és a középhegy­ségekben elterjedt. Notocelia cynosbatella (Linnaeus, 1758) Kaposfő, 1986.05.06. leg. Ábrahám L. Notocelia uddmaniana (Linnaeus, 1758) Kaposfő, 1985.09.15. fénycsapda; Marcali, 1985.06.01. leg. Áb­rahám L. Notocelia incarnatana (Hübner, 1800) Marcali, 1985.06.06. fénycsapda. Cydia milleniana (Adamczewski, 1967) SZABÓKY (2001) „Cydia zebeana (Ratzenburg, 1840)" néven közölte Zselickislakról. Tanulmányához egy habi­tusrajzot is készített, a rajz azonban nem a zebeana-X, hanem a milleniana-t ábrázolja (vö. RAZOWSKI 2003: Plate XIV, 404, 4004a, 405). így feltételezhető, hogy a szerző a két fajt felcserélte (6. ábra: d, ezen, f, g). Ezen a véleményen van PASTORALIS Gábor (2007) is, amikor így ír: „...Téves határozás, valójában C. milleniana pél­dányok". Itt kell megjegyezni, hogy Ratzenburg nem leírója a zebeana fajnak. A faj és az auctor neve he­lyesen: Cydia zebeana (Saxesen, 1840). A C. zebeana (6. ábra: g) jelenleg nem bizonyított Magyarországról, a hernyó Larix polonica-n él (RAZOWSKI 2003). A mor­fológiai igen változékony C. milleniana (6. ábra: f) az Amur-vidéktől Észak-Kínán át Európa montán térsé­geiig diszjuktan elterjedt. A hernyó hazánkban vörösfe­nyőn (Larix decidua) él, amely Magyarországon csak a Vend-vidéken és az Őrségben őshonos, másutt - főleg a hegyvidékeken - ültetik (vö. SIMON 1992). SIMON Tibor­ral ellentétben SZABÓKY (2001) a következőket jegyez­te meg: „Mivel a vörösfenyő nem őshonos hazánkban, újabban a természetvédelem ültetését nem engedélye­zi, így lehetséges, hogy a kiöregedő fenyőkkel együtt a C. zebeana (sic!) eltűnik a faunánkból." BARTHA és MÁTYÁS (1995) megkérdőjelezik a vörösfenyő nyugat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom