Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)
Imrő Judit: Húsvéti népszokások és hímes tojások Somogyban - Easter folk customs and painted Easter eggs in Somogy
HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOK ÉS HÍMES TOJÁSOK SOMOGYBAN 43 „Г. Hogy tsak Húsvétkor tselekszik. 2'. Nagy örömmel viszik véghez. 3'. Hogy adják a gyermekeknek, szomszédoknak, s kivált a kereszt Atyák, Anyák, a magok keresztfioknak, leányoknak. 4'. Hogy akkor sokkal inkább eszik, mint másszor, melyet bizonyít a sok tojás-haj, melly mindenfelé hever." 1 s Az említett szerző kora óta eltelt közel két és fél évszázad elmúltával is megmaradt a szokás elsődleges szerepe, a húsvéti ajándék. A szokások történetével foglalkozó kutatók megállapították, hogy a húsvéti tojásból szerelmi ajándék, a locsolásért adott jutalom csak későbbiekben lett, hiszen a locsolkodás Magyarországon csak az 1930-as években vált általánossá. Györgyi Erzsébet véleménye szerint is legrégebbi funkciójának a keresztgyermekek megajándékozása tekinthető. Gönczi Ferenc az 1920-30-as években Somogy számos települését bejárta, és ő is tapasztalta, hogy „a nép gyermekei között az ún. húsvéti öntözés egyáltalán nincs meg. A húsvéti ünnep a hímes tojással nyújtja a legjellemzőbb s legtöbb szokást." 16 Az ország területén négy hagyományos technika fordul elő leggyakrabban, írott, karcolt, levélrátétes díszítés és savval maratott díszítés, valamint ezek kombinációi. Ezek közül Somogyban a viaszírásos és a karcolt eljárás fordul elő leginkább. 1. Viaszírásos díszítés: A tojásdíszítési eljárások közül paraszti környezetben a legáltalánosabbnak és legarchaikusabbnak az írott technika tekinthető (c. ábra). Somogyban is ez volt a legszélesebb körben ismert tojásdíszítő mód. A legrégiesebbnek tekinthető, geometrikus mintakincs legnagyobb része is ezzel az eljárással készül. Györgyi Erzsébet véleménye szerint az írókás kerámiadíszítéssel mutat hasonlóságot. Ehhez az írókára, „gicára" volt szükség. A gica egy kis kézbeillő fabotocska, általában mogyorófa ágból készítették. A botocska hasítékába egy kis csövet szereltek piparézből, vagy vékony bádogból, esetleg cipőfűző végéből. Az írott hímes tojás a következőképpen készül. (A módszer egyébként egy textildíszítő eljáráshoz, a batikoláshoz hasonlít.) A langyos tojásokra a meleg méhviaszba mártott gicával „megírják" a mintát. „Gica is kell, afféle kis írószerszám, tojáscifrázó. Ami szintén odahaza készül meg, hajlékony pipa rézből, vagy gyönge bádogból, hogy össze lehessen sodorni olyanra, mint a szalmaszál, jó a cipőzsinőr reze is, mert az is olyan kis cső. Szalma: rézből. Ezt a rézszalmácskát beleszorítjuk valami hasított ágacskába, cérnával odahurkoljuk, hogy ne mozogjon, s meg van, kész a gica! Van több, mert az egyik vastagabban csurrant, a másik vékonyabban, egyik jobban kézre áll, mint a másik. A szalmaszál nem lenne alkalmas, mert abban megfagy a viasz, a réz azonban melegen tart." Az előre megfőzött és lehűtött festőlébe - ami többnyire vöröshagymahéj főzete volt - fél napra, egy napra állni hagyják a tojásokat, majd felfőzik a levével együtt. Forralásra azért van szükség, hogy „hogy a szín jobban megfogja a héjját, de azért is, hogy a belseje jól megfőjön, s megehesse a gyerek." 17 A viaszmaradványokat kiszedés után langyos állapotban letörlik puha ruhával vagy kenderkóccal. A viaszminták helye halványsárga marad. A kihűlt tojásokat zsírral vagy szalonna bőrkével fényesítették ki. Ez a tojásdíszítési mód Somogyban, a zselici falvakban kizárólagosnak tekinthető. Néha előfordult, hogy egy-két darabon nem sikerült az írás. „Megesik, hogy a viasz itt-ott „megenyhül" és alája szivárog a festék. Az ilyen foltos tojást nem eresztjük szem elé, nem kedveskedünk véle senkinek, megeszi az ember is itthon, jó öntött salátával." 18 A selejt protestánsoknál hozzátartozott a nagypénteki, nagyszombati étkezéshez. A katolikusok a böjt elmúltával fogyasztották el. 15 Dömötör 1979. 98. 16 Gönczi 1937.253. 17 Malonyay 1911. 254. 18 Malonyay 1911.255.