Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)

Winkler Ferenc: Az európai szabadtéri néprajzi gyűjtemények megvalósításának módszere - Realizing Methods Of European Open Air Museums

AZ EURÓPAI SZABADTÉRI NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYEK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI 19 A szabadtéri néprajzi gyűjtemények, múzeumok utolsó klasszifikációs szempontja azok témája, tartalma, azaz a bennük egybehordott (mű)emlékek jellege, karaktere. Márpedig, e tekintetben beszélhetünk alapvetően falusi és városi életteret, környezetet bemutatókról. Az európai gyűjtemények túlnyomó többsége a faluról szól, ami persze nem azonos teljes egészében a paraszti kultúrával. Egyházi és világi építményekkel, közösségi használatúakkal és egyéni ötletek nyomán építettekkel egészülnek ki a gyűjtemények, ezzel is modellálván az egykori vidéki mindennapi társadalmi és építészeti környezetet. E tekintetben Európa szabadtéri néprajzi gyűjteményeinek oly egységes a szemlélete és a gyakorlata, hogy a kiemelés lehetőségével itt nem is illik élnünk. A gyűjtemények többségében ugyancsak megjelenik a falusi-vidéki iparosság, méghozzá többnyire lakásviszonyai bemutatásával egyetemben. Skansen a tekintetben is példát adott - méghozzá ragadósat, - hogy mára urasági-uradalmi építmények sokasága található az európai gyűjteményekben, mint az erre épülő Alt-Schwerinben, vagy a finnországi Luhankában. Jól tudjuk, hogy a hazai szakemberek legnagyobb része nem tekinti szabadtéri néprajzi gyűjteménybe illőnek sem a cselédházakat, sem a majorsági épületeket; a kastélyokról pedig - műemlékvédelmünk erősen hagyományőrző felfogása miatt - ilyen összefüggésben egyenesen szentségtörésnek számíthat beszélni. Magunk mégis úgy véljük, hogy éppen az életforma szerves összefüggéseiből építkező egység szellemében és gyakorlatában bizony a hazeliusi alapeszme ebben a tekintetben se hibás! A Skogaholms herrgírdnak bizony valamennyi kontinentális „kollégájával" (majorságok, udvarházak, kúriák, kiskastélyok, stb.) együtt a szabadtéri néprajzi gyűjteményekben a helye, hiszen a társadalmi berendezkedés, az esztétikai környezet, az életforma különbségeire, sajátos eltéréseire irányítják a figyelmet - a didaktika, az ismeretelmélet, az esztétika és még sok más szempontból egyaránt. Ez pedig - nem eltúlozva az arányokat - kizárólag szélesítheti a szabadtéri néprajzi gyűjtemények mondanivalóját mind néprajzi, mind műveltségtörténeti tekintetben és összefüggésrendben. Szóltunk már azokról a gyűjteményekről, amelyek a hajdani vidéki életforma valamely speciális területét ölelik föl (Golesti, Radom, stb.), s ei is mondtuk ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Valójában technikatörténeti szabadtéri kiállításnak keli tekinteni valamennyit. A szabadtéri gyűjtemények másik alapvető témakörét a városi építészet és lakásviszonyok megjelenítése adja; ezek voltaképpen polgárház gyűjtemények, vagy múzeumok. Az első ebben a sorban a dánok Den garnie By-je, amely a XVi-XIX. századi városi polgári életforma és kultúra bemutatásának legnagyobb léptékű európai vállalkozása. Ezt a példát Dániában Haderslev követte, létrehozván egy kisebb városi-polgári együttest. Norvégiában Bergen, Finnországban Turku - amely egyébiránt az egyik legszebb példája e gyűjtemény típusnak, -valamint Jyväskylä, Svédországban Örebro, Eskilstuna, Rademachers-medjorna és Linköping, Bulgáriában Etir. Hollandiában a vegyes típusú, vagyis részben falusi építményeket is megmutató városi gyűjteményeik sorában találjuk Zaandamot és a legalaposabban átgondolt koncepcióval rendelkező enkhuizeni Zuiderseemuseumot, amely Vroom irányítása mellett készül. Közép-európai szemmel bizonyára furcsának tűnik, hogy a halászat mellett a hajóépítő mesterséget is bemutatják itt, persze azok mindenkori életformájának felvillantásával együtt. Alkalmazott formájában Enkhuizen egyértelműen szabadtéri néprajzi gyűjtemény, míg pl. a bremenhaveni flottát - amit pedig Zippelius a Német Szövetségi Köztársaság szabadtéri múzeumainak atlaszába is fölvett - egyáltalában nem tekintjük annak! Összefoglalóan, az európai szabadtéri néprajzi múzeumok és gyűjtemények megvalósítási módszereiről az alábbiakat mondhatjuk el. Gyűjtőkörzetük szerint beszélünk országos vagy nemzeti, regionális, valamint helyi-lokális gyűjteményekről. Az utóbbi nem igazán számottevő csoport, miközben a regionális csoportba sorolásnak számos nehézségére hivatkoztunk. Láthattuk, hogy elnevezésükben ugyan országos jelzőre, s gyűjtőkörükben is országos felségterületre tartanak igényt a különböző technika- vagy műveléstörténeti gyűjtemények (Golesti, Radom), de mi ezeket csak adott feltételek