Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)
Winkler Ferenc: Az európai szabadtéri néprajzi gyűjtemények megvalósításának módszere - Realizing Methods Of European Open Air Museums
14 WINKLER FERENC Számos példát ismerünk arra, hogy valamely a szabadtéri gyűjtemény területén vagy annak közvetlen környékén lévő régészeti lelőhelyet, objektumot hozzákapcsolnak a bemutatóhoz. 21 Hanem, másfajta rekonstrukcióval is élünk gyűjteménytípusainkban. Singletonban egy XIII. századi paraszti hajlék rekonstrukcióját is elkészítették. Az ilyesfajta jelenségekkel kapcsolatban ugyanaz az álláspontunk, mint a régészetiek vonatkozásában kifejtettük. Lényegesen elgondolkodtatóbb az a módszer, amikor vadonatúj anyagból egész épületegyütteseket építenek újjá a szabadtéri gyűjteményben. Különösen olyan esetben vált ki e módszer egyelőre merev szakmai ellenkezést manapság is, amikor olyan építmény rekonstrukcióját építik meg a gyűjteményben, amely valahol még eredetiben is áll. Az ICOM deklaráció 1957. évi megfogalmazása is csak abban az esetben ismeri el e módszer - az ilyen másolás - létjogosultságát, ha a bemutatni kívánt épület eredetije már nem létezik, vagy ha a másolat(ok) a legszigorúbban ellenőrzött szakmai-tudományos követelmények betartásával készültek. Lengyelország több szabadtéri néprajzi múzeumában - Ciechanowiec, Torun, stb. - személyesen tapasztaltam, hogy bizony előszeretettel alkalmazzák, hogy a hiteles dokumentációval rendelkező építményeket - kivált, ha azok épületanyaga több száz esztendős, rendkívül rossz állapotú, - nem telepítik át, hanem megfelelően képzett mesterekkel, akik az építmény eredeti összerovási technikáját jól ismerik, hagyományos szerszám- és eszközkészlet alkalmazásával s azonos minőségű, de friss, új anyagból gyakorlatilag újra elkészítik azt. Ennek a kérdésnek a tárgyalása itt túlságosan messzire kanyarítana bennünket Annyit jegyzünk meg, hogy magunk e módszert még abban az esetben sem ítéljük el, ha az építmény eredetije minden további nélkül áttelepíthető lenne. Biörnstad szerint azért visszük az építményeket szabadtéri gyűjteményekbe, hogy ott - legalább is elméletileg - örökké megmaradjanak. Igen ám, csakhogy egyetlen lakóházat, gazdasági épületet se építettek eredendően az örökkévalóságnak. 22 Elvileg ugyan nem lehetetlen bármilyen korú, állapotú építmény megőrzése, ám ez rendszeres szakértői beavatkozást igényel, ami bizony egyre költségesebb. Már Skansennek is akadak nehézségei, hogy megfelelő szakértőket kapjon egyegy speciális munkafolyamat végrehajtásához, hiszen a hagyományos kézi szerszámokhoz egyre kevesebben értenek, nem tudják és nem is akarják használni azokat, sem a technológiát; a nyersanyag(ok) tulajdonságait a gyakorlatból egyre kevesebben ismerik. így az eredeti épületek eredeti állapotban tartása egyre nehezebbé válik, míg a rekonstrukciókat - az ICOM hivatkozott deklarációja értelmében - csak kivételes esetben fogadhatnánk el hitelesnek. A téma bizony az előszóhoz kanyarodik vissza. Vagy mégsem? Zippeliusnak, az ICOM deklaráció szellemében az az álláspontja, hogy a másolatok alkalmazásának gyakorivá válásával megnő a Disneyland-dé, iparkiállítási környezetté degradálódás veszélye a szabadtéri gyűjteményben. 23 Ugyanakkor elismeri, hogy a sajátos, egyedi múzeumi dokumentáció és a „műanyag" bármilyen formája között alapvető különbség mutatkozik. Csakhogy, mit tekintsünk - s miféle módon - dokumentumnak a szabadtéri néprajzi gyűjteményekben? Csak e kérdések maradéktalan megválaszolása mellett lehetséges a szabadtéri gyűjtemények jövőjét illetően megnyugtató feleletet kapni. 24 Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a skandináv vidékek múlt század végi szabadtéri úttörői rendkívül szerencsés helyzetben voltak, hiszen arrafelé sok évszázados hagyománynak megfelelően döntően boronaépítkezést találtak. Köztudomású, hogy a boronaépületek áttelepítése műszaki-technikai értelemben a legegyszerűbb, legkönnyebben kivitelezhető feladat. Ám a síkvidéki, középső európai tájak irányába haladva - társadalmilag is egyre 21 Legkézenfekvőbb példaként a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumra hivatkozunk. 22 BJÖRNSTAD,A. 1976. 23 ZIPPELIUS.A. 1971. 151-155 skk. 24 Külön dolgozat témája lenne a szabadtéri néprajzi múzeumok, gyűjtemények dokumentációjának kérdése, amit pedig az egyedüli hiteles forrásként értelmezhetünk e gyűjteményfajtákkal összefüggésben. Ahol ez nem áll rendelkezésre, ott kulisszával van dolgunk.
