Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)

Gáspár Ferenc: Mesterek kiállítása. Nagyvárad, 1916. február Újabb adatok Rippl-Rónai József és Nagyvárad kapcsolatához - Exhibition of the Masters. Nagyvárad, february 1916. Recent datas to relationship of Rippl-Rónai József and Nagyvárad

MESTEREK KIÁLLÍTÁSA. NAGYVÁRAD, 1916. FEBRUÁR ÚJABB ADATOK RIPPL-RÓNAI JÓZSEF ÉS NAGYVÁRAD KAPCSOLATÁHOZ 133 Ezért most hálás köszönetünket rójuk le. Ha nem éreztük volna, hogy haza jövünk, nem jöttünk volna. Nagy harcunkat már megvívtuk. A fejünk fölött már elmúlt az idő, már régen öntudatosan érezzük és látjuk hivatásunkat és csak azokat szólíthatjuk már meg, akikről tudjuk, hogy van bennük hit. Ezért nagy köszönettel tartozunk a nagyváradi Vörös Kereszt Egyletnek a bátorításért és főleg a hírlapirodalom igen tisztelt képviselőinek, akik szívesek voltak az utat idáig egyengetni. Ők végezték a legnehezebb munkát, az apostolok önzetlenségével és rajongó lelkesedésével, ők voltak a magvetők és nekik köszönhetjük, hogy most itt állhatunk szemben egymással. Ebből kifolyólag nagyon természetes, hogy a közös szép jótékony célt is szem előtt tartva, eljöttünk és elhoztuk azokat a munkáinkat, amelyekben a legjobban ki tudtuk fejezni magunkat, ameiyek a legközvetlenebbül beszélnek helyettünk, a legjobban karakterizálják művészetünket és szociális felfogásunkat - egyéniségünket. Elhoztuk ide termésünk javát, hogy letegyük itt a művészet és a hazafias áldozatkészség oltárára. Hogy a nagyváradiakat, akiket jő ízlésükről, a modern művészettel és irodalommal való megbarátkozásukról és a haladás eszméiért való lelkesedésükről ismerünk, szeretünk és nagyra becsülünk, most művészi meggyőződésünk erejével közel hozzuk magunkhoz, szövetségeseinkké tegyünk. Szükségünk van erre a városra, erre a kultúrától átitatott társadalomra, amely érzéseink és hitünk szerint hivatva van ez ország népe a magyar vidék városai számára megmutatni a magyar művészeti kultúra megértésének az útját. De elhoztuk dolgainkat azért is, hogy így használhassunk annak a mozgalomnak, amely a szegény, szerencsétlenül járt hős katonáink érdekében már eddig is emberfeletti munkát végzett. Tudtuk és előre örvendtünk neki, hogy itt, ebben a városban, a nagyváradiak között igen sok megértőre és megérteni akaróra találunk. Évtizedek nehéz harcaiban, amikor soha meg nem hátráltunk és hála minden erő áldott forrásának, soha meg nem torpantunk, megtanultunk a szemekben meg a szívekben olvasni. Látjuk az írást, ami ott ragyog és tudjuk, hogy milyen soroknak kell most következni, mit adunk mi. Az egyiknek revelációt, a másiknak instrukciót jelent a mi mostani megjelenésünk Ahol annyi szív és lélek van, mint itt, ahol minden segítség megvan, ahol a társadalom tekintélyes rétegei a jó ízlés magas fokán át vannak itatva az európai kultúrától - ott mi jól érezzük magunkat, otthon vagyunk dolgainkkal együtt. De nem ezért a mai ünnepért, nem csak kiállításunk miatt, nem csak a szenvedő katonák érdekében jöttünk. A mi egyedüli, legfőbb óhajtásunk az, hogy a mi látogatásunkból ne csak az emlék maradjon itt, hanem egy eleven, komoly lelki kontaktus maradjon közöttünk, amely elválaszthatatlanul összefűzzön bennünket. A magyarságnak, a szebb jövendőnek, a hazának javára kössük meg és tartsuk meg ezt a szent szövetséget. Mi kitartunk, tartsanak ki önök is. Mi nem elhatározásból, de igaz érzéseink sugallatára megnyilatkoztunk, a szívünkbe zártuk ezt a gyönyörű várost és nem felejtjük el ezeket az itt töltött órákat, amelyek a mi legszebb emlékeink közé fognak tartozni. Isten áldja meg a nagyváradiakat." A művészeket - és magát a kiállítást - Dutka Ákos mutatta be: „A véres lángoló világ közepén most ez a terem a derűs életöröm s a boldogság békés szigete. Ebben a kis világban örök harmóniák zengenek. Ezen a kis szigeten a kívül hagyott valóság letisztult igazságai, boldogságról szőtt álmai élnek. Ezen a szigeten örökké cseng az életöröm. Ez a sziget nem ismeri a Halált. Ezen a szigeten kapcsolódik a véges halandó ember az örökkévalóságba. Ez a sziget a művészet szigete... ... Ma ebben a teremben egy csomó kép, harmóniákba fogott színek és formák sugározzák felénk a mi korunk művészetét. Ezek a képek a mi korunk álma a szépségről s ezek a képek a mi korunk üzenete az örökkévalóságnak. Mi elmúlunk, véres, keserves harcaink vergődő és mindig boldogságot áhító életünk is elmúlik, el az egész világunk, hitünk, akaratunk s egy eljövendő új hitvallású ifjú világnak