Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)

Gáspár Ferenc: Mesterek kiállítása. Nagyvárad, 1916. február Újabb adatok Rippl-Rónai József és Nagyvárad kapcsolatához - Exhibition of the Masters. Nagyvárad, february 1916. Recent datas to relationship of Rippl-Rónai József and Nagyvárad

130 GÁSPÁR FERENC A korabeli helyi tudósításokra alapozva nagy pontossággal rekonstruálhatjuk az események menetét, a résztvevők körének formálódását és a tárlat elnevezésének alakulását. 1916. január közepén a Nagyváradi Napló bejelentette, hogy „országos művészi esemény" lesz a városban: Rippl-Rónai, Mednyánszky, Csók és Kosztolányi Kann hozzák el műveiket, Rippl előadást tart a „háborús francia életről". Ugyanott olvashattunk az indítékokról. Akár elfogadjuk a magyarázatot, akár nem, idézését érdemesnek tartjuk, mert - beleillik azoknak a történeteknek sorába, amelyek színesítik a Rippl legendárium tárházát. „A magyar művészet súlyos veszteségeket szenvedett a háború alatt, Szamovolszky, Sámuel Kornél szobrászművész, meg az új magyar festőgárda nem egy tagja esett el és a fiatal magyar művészgeneráció majdnem minden tagja a harctereken teljesít szolgálatot. Olyanok is, akik műtermükben föltétlenül nagyobb szolgálatot tudnak tenni a magyarságnak, a mi jövendőnknek, mint a harctéren. Ezért, kizárólag a legértékesebb fiatal magyar művészek életének megóvására, a jövendő munka számára való megőrzése érdekében báró Hazai Samuhoz fordultak a nem hadköteles korban lévő Rippl-Rónai, Mednyánszky, Csók és Kosztolányi Kann, és hivatkoztak arra, hogy a háború miatt már eddig is óriási a művészélet vesztesége, kérték az öt legtehetségesebb magyar művésznek a katonai szolgálat alól való felmentését. Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter elismerte a magyar művészeti kultúra féltőinek természetes aggodalmát és a kérelem jogosságát, nemzeti érdekből fölmentette az öt művészt a katonai szolgálat alól. Ez a nagyváradi nagy kiállítás tulajdonképpeni előzménye. Mert a kollégáik felmentését kérő művészek úgy éreztek, hogy a honvédelmi miniszter előzékenységével és jóságával szemben föltétlenül le vannak kötelezve, ezért a maguk ereje és tehetsége szerint ki akarják fejezni hálájukat azzal, hogy a háborús jótékony célok támogatására kiállításokat rendeznek négy-öt megértő magyar városban. ...Nagyváradon kívánják rendezni a művészek az első kiállítást, melynek teljes bevétele a Vörös Kereszté lesz."

3 pillanatig legalább: láthassa a világ legszebb tájait, hallgathassa a legnagyobbak szavát és élvezhesse, amit ember a művészetben a legszebbet produkált...nem végkielégítésül az elvesztendő jövendőért, az életért, hanem mint bíztató ígéretet: Légy erős, vitéz, rettenthetetlen hős, védd meg azt a földet, amelyen annyi öröm, jóság és szépség terem, és gyér haza, hogy minden a tied lehessen. Igen, sem az elmenőknek, sem az itthon maradóknak soha annyi szükségük nem volt arra az élettartalékra, arra az örömre és arra az erőre, amit a művészet ad az embernek, mint éppen most, az uj idők történetének legválságosabb idején. Mert most kell a legtöbb erő, a legtöbb életkedv, a legtöbb bátorság és a legtöbb hit. ...És most a kiállító művészek (betoldás tőlem!) elhoztak mindent ide, hogy szent megalázkodással és hálával bekötözzék a magyar katona sebeit, aki vérét ontotta a hazáért, aki megszenvedett a magyar nép jövőjéért, aki a maga egészségét adta oda, életét kockáztatta azért, hogy itt minden időkön által magyar legyen az élet, magyar legyen a kultúra, magyar legyen a művészet. Ezért nem csak a művészetnek, nem csak a hazaszeretetnek ünnepét üli ma Nagyvárad népe, hanem részt vesz a legnagyszerűbb magyar szertartáson: amikor a kultúra nagyjai, a művészet apostolai meghódolnak a magyar katona előtt. Urak, hölgyek, polgárok, munkások, Nagyvárad népe! Ha van egy katona, aki közel van szívetekhez, ha érzitek, hogy köszönni valótok van, ha erősek, bizakodók akartok lenni, gyertek el mind. Maga a Szépség vár benneteket." Nagyváradi Napló. XIX. 1916. 36. 1. Az írás szerzője Antal (Adler) Sándor (1882-1944) a lap helyettes szerkesztője, író, újságíró, költő, szobrász, éremművész, Teles Ede tanítványa. Sajtó alá rendezte A Holnap című antológiát. 3 Nagyváradi Napló. XIX. 1916. 13. 7. A hivatkozott művészek: Szamovolszky Ödön (1878-1914) a fiatal szobrásznemzedék ígéretes tagja. 1911-ben Münchenben a Bajor aranyérmet, 1913-ban a Magyar állami művészeti aranyérmet nyerte el. Épületdíszítő szobrászattal is foglalkozott, az ő munkája - többek között - a budapesti Szent István-bazilika kőkapuját díszítő tizenkét apostolt ábrázoló relief.