Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Juhász Magdolna: A Barcsi Borókás növényzete - Vegetation of the Barcs Nature Reserve (Hungary)

A BARCSI BORÓKÁS NÖVÉNYZETE 125 Az élővilág részletes kutatására - a terület védetté nyilvánítása után - a pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya szervezésében került sor. A munka eredményeként négy kötet született (szerk. UHERKOVICH 1978, 1981, 1984, 1985). Ezekben a kötetekben főként zoológiai kutatások eredményei kerültek publikálásra, de néhány botanikai témájú tanulmány is készült. A Rigóc-patak és egyes láptavak vizének algaflóráját UHERKOVICH Gábor tanulmányozta (UHERKOVICH 1976, 1978, 1981, UHERKOVICH-KÁDÁR 1983, UHERKOVICH-SZILVÁGYI 1985). A zuzmóvegetációt GALLÉ László (1978) vizsgálta. A mohaflóráról GALAMBOS István készített egy összefoglalást (GALAMBOS 1982), majd a lista újabb fajokkal egészült ki (GALAMBOS - JUHÁSZ 1985). A terület magasabbrendű flórájáról szerző készített egy összefoglalást (JUHÁSZ 1984), majd a florisztikai kutatásokba SZOLLÁT GYÖRGY és SZERDAHELYI TIBOR is bekapcsolódott (JUHÁSZ - SZERDAHELYI - SZOLLÁT 1985a, 1985b). A Barcsi Borókás Rubus taxonjairól PETROVICS Zsuzsa készített egy tanulmányt (PETROVICS 1985). Növénytársulások vizsgálatára is sor került, ebben az időszakban történt a békaboglárkáscsikorgófüves savanyú iszaptársulás (Ranunculo flammulae - Gratioletum) leírása (BORHIDIJUHÁSZ 1985), mely mostanáig az atlanti-boreális tóparti gyepek egyetlen ismert hazánkban élő társulása. Szerző 1984-85-ben vegetációtérképet is készített a területről, mely hosszabb ideig kéziratban maradt, s csak 1996-ban került publikálásra (JUHÁSZ 1996a,b). Ugyanekkor egy florisztikai elemzés is készült, mely a környezeti tényezők és a flóra változásai között kereste az összefüggéseket (JUHÁSZ 1996c). A táj történetére vonatkozóan is készült egy összefoglalás (JUHÁSZ 1997), a tágabb környék talajtani adottságainak elemzése során a Barcsi Borókás termőhelyi viszonyairól is történt említés (MARKÓ-JUHÁSZ 1997). A növényzet ismételt térképezése és a két térkép egységes térinformatikai rendszerben történt összevetése után a tíz év alatt megfigyelt vegetáció szintű változások vázlatos elemzésre kerültek (JUHÁSZ 2004C). Egyes inváziós növényfajok természetvédelmi szempontú monografikus feldolgozása kapcsán szerző a Barcsi Borókás területén élő állományok előfordulási és viselkedési sajátosságait is vizsgálta (JUHÁSZ 2002, 2004a, 2004b, BALOGH-JUHÁSZ 2004, 2006a,b). A védett és ritka növények újabb részletes térképezése PFEIFFER Norbert (2003) nevéhez fűződik. Termőhelyi adottságok A Barcsi Borókás a belső-somogyi homokvidék déli-délkeleti részén található, területe része annak a nagy kiterjedésű homokvidéknek, amely széles sávban húzódik végig a DélDunántúlon, a Balaton medencéjétől egészen a Dráva folyó árterületéig. A vizsgált terület átlagos tengerszint feletti magassága délről észak felé haladva fokozatosan nő. A legmagasabb pont északon 145 m tengerszint feletti magasságú. A legmélyebb pont délen, a Dráva-völgy határvonalán található, tengerszint feletti magassága 105 m. A felszínen a futóhomok területekre jellemző geomorfológiai formakincs figyelhető meg (LÖKI 1981). A vizsgált terület északi részét deflációs eredetű nagyobb lapos felszínek és különböző nagyságú deflációs mélyedések (Rekettye-tó, Nagyberek, Kaburgya, stb.) jellemzik (1. ábra). Helyenként széllyukak (Kerek-tó, Máté-Lidi-gödre, stb.) is megfigyelhetők. Az uralkodó szélirányoknak megfelelően a déli-délkeleti részeken kiterjedt akkumulációs mező húzódik (Mocsila-domb). Az éghajlatra az alapvető mérsékelt égövi kontinentális jellegen túl szubmediterrán és szubatlanti hatások jellemzők. A vizsgált terület környékére jellemző éghajlati adottságokat a legközelebbi mérőállomás (Homokszentgyörgy) adatai alapján ismertetem. Barcs klímadiagramjával összehasonlítva (BORHIDI 1961, HAJDÚ szerk. 1989) az éghajlati adottságok teljesen hasonlóak. Az éves csapadékmennyiségek sokévi átlaga 742 mm, azonban ennek ingadozása jelentős: maximális évi csapadék 1221mm, minimális évi csapadék 452 mm. Az évi középhőmérsékletek átlaga 10,4°C. Legnagyobb gyakoriságú az észak-északnyugati szél, második leggyakoribb a délnyugati. A tenyészidőszak átlagos évi relatív páratartalma 72%. Az általában jellemző klímán belül egyes termőhelyeken jelentős szélsőségek tapasz-