Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Juhász Magdolna: A Barcsi Borókás növényzete - Vegetation of the Barcs Nature Reserve (Hungary)

138 JUHÁSZ MAGDOLNA Kocsánytalan tölgy ültetvények (Quercus petraea) Ez a vegetációtípus nagyon kis területi aránnyal képviselt a területen, egyetlen kisebb állománya van. A kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) termőhelyidegen fafaj ezen a homokos, síksági területen. Az állomány kora a felmérések idején 60-70 év körüli volt, a második felmérés idejére részben letermelésre is került. Fenyő ültetvények (Pinus sylvestris, Pinus nigra, Picea abies) A tájidegen fafajok közül az erdeifenyő (Pinus sylvestris) ültetvényei foglalják el a legnagyobb területeket. Az első ültetések „kopárfásítás" címén a 19. század végén kezdődtek, a 20. század eleji üzemtervi leírások már számos előfordulást említenek. Eleinte főként buckákra, később szinte mindenféle termőhelyre, az utóbbi évtizedekben égeres láperdő helyére is ültették. A fekete fenyő (Pinus nigra) is előfordul, főként az erdeifenyővel elegyítve. Néhány lucfenyő (Picea abies) állomány is van. A fenyő ültetvények aljnövényzete különböző. A fiatalabb állományok alatt - az egész évben sűrűn zárt lombozat miatt - lágyszárú növényzet egyáltalán nincsen. Az idősebb állományok alatt jelentős lehet a mohaszint borítása, a ritkásabb részeken a homoki gyepek fajai kerülnek előtérbe, a tápanyagban gazdagabb termőhelyeken nagy foltokat borít a szeder. A rejtőké (Teesdalia nudicaulis) hosszú ideig egyetlen ismert előfordulása a területen egy erdeifenyvesben volt. A bolygatásnak kitett helyeken gyakran tömeges a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a seprence (Stenactis annua), a betyárkóró (Erigeron canadensis), az amerikai karmazsinbogyó (Phytolacca americana). Gyakori elegyfa a fenyvesekben a kései meggy (Prunus serotina), melyet az 1950-1960-as években kezdtek a fenyvesek alá telepíteni. Azóta - mint spontán újuló, inváziós fafaj - minden növénytársulásban megjelent a területen (JUHÁSZ 2004a, b). Akác ültetvények (Robinia pseudo-acacia) A fenyők mellett az akác (Robinia pseudo-acacia) ültetvények területi aránya is jelentős. Főleg régen telepített, többször sarjaztatott állományok vannak, de előfordulnak újabb telepítések is. Az akácosok aljnövényzete a fenyveseknél fajszegényebb, természetes növénytársulások fajai szinte egyáltalán nem fordulnak elő. Ritkás aljnövényzetét honos gyomok (Rubus sp., Chelidonium május, Bromus sterilis) mellett tájidegen, agresszív fajok (Prunus serotina, Phytolacca americana, Ambrosia artemisiifolia) alkotják. Egyéb tájidegen fafajú ültetvények A tájidegen fafajok közül kisebb területi aránnyal jelen van a vörös tölgy (Quercus rubra) és a mocsártölgy (Quercus palustris) is. Kisebb homogén állományok is vannak, de főleg egymással és/vagy a kocsányos tölggyel elegyben fordulnak elő. Az első felmérés idején még három helyen volt nemesnyár (Populus x euramericana cv.l-214) ültetvény, amely később letermelésre került, újabb állományokat nem telepítettek. Csupasz felszínek A csupasz felszínek kategóriájába soroltam a növényzet nélküli és a szántóként hasznosított, lágyszárú haszonnövényekkel bevetett területeket. A szántókon (vadföldeken) kívül ide tartoznak a tájidegen faültetvények friss tarvágásai, illetve minden olyan növénytakarótól megfosztott terület, amely aktuális állapota alapján nem sorolható egyik más növényzeti típusba sem. Mivel a tarvágásokat a vizsgált területen rendszerint szántás követi, a nemrég tarvágott területek nagy része ebbe a kategóriába került besorolásra. A növényzet változásai tíz év aíatt Az első vegetációtérképezést követően tíz év múlva megismételtem a felmérést. A két azonos léptékű és hasonló módon készített vegetációtérkép (2. és 3. ábra) segítségével lehetőség van a növényzet változásainak elemzésére. A két vegetációtérkép térinformatikai rendszerben történt összemetszésével megállapítható egyes vegetációtípusok területi kiter-