Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Szabó István, Kercsmár Vilmos, H. Szőnyi Éva, L. Nyéki Erika: Florisztikai és vegetáció tanulmány a Jaba völgyében (Külső-Somogy) - Floristic and vegetation studies in Jaba valley (Hungary, Somogy county)

78 SZABÓ I. - KERCSMÁR V. - H. SZŐNYI É. - L. NYÉKI E. Cirsiumok taxonómiai vizsgálata A Cirsium nemzetség fajai a tüskés-serteszőrös levélfelületű Eriolepis, és a pelyhes szőrös vagy kopasz Cirsium szekcióba tartoznak. Különösen nehéz csoport mindkettő, a taxonok igen változékonyak, és többüket átmeneti alakok kötik össze. A gyakori köztes alakok valószínűleg hibridek. WERNER (1993) szerint a Cirsium sorozatban a hibridek a szülőfajok jelenlétében egyedileg fordulnak elő, és számos kísérlet bizonyítja státuszukat. Az Eriolepis sorozat hibridjei populációként mutatkoznak a feltételezett szülőfajok jelenléte nélkül, introgresszió eredményei lehetnek, de erre nézve nincs meggyőző bizonyíték. A legtöbb határozóbélyeg alaktani, minőségi jellegű, és több taxonban megjelenik. Nem egyszerű a bélyegek között korrelációt megállapítani, következésképpen a taxonok elhatárolása nehéz, vagyis státuszuk megállapítása kétséges lehet. A Flora Europaea kulcsa (WERNER 1993) is figyelembe veszi a fajok változékonyságát, de a köztes alakokat nem tartalmazza. A nemzetség legmarkánsabb megjelenésű fajának a pókhálós aszat, a C. eriophorum (L.) Scop. tekinthető, amely európai, hegyvidéki, montán szubalpin elterjedésű, számos alfajban és változatban létezik (HESS-LANDOLT-HIRZEL 1972). Alapjaiban ezzel megegyezik Hegi (WAGENITZ 1987), a német (SCHUBERT et al. 1990) és az osztrák (ADLER et al. 1994) Exkursionsflora is. А С. eriophorum elterjedési területének déli-keleti határán egyéb dél-európai, balkáni, dácikus, kelet-európai fajokkal hibridizálódik. A hibridek egyes bélyegei a sorozatokban párhuzamosan megjelennek, ezért a határozókulcsok bonyolultak, nem egyszer ellentmondásosak. Nálunk az első határozókönyv Cnicus eriophorus W., illetve Carduus eriophorus L. néven hozza (DIÓSZEGI ÉS FAZEKAS 1807). Annak ellenére, hogy BORBÁS (1900) már felsorolja a gyapjas fészkű fajokat, a CSEREY (pl. 1904) és a „HOFFMANN-WAGNER" (1903) határozókönyvek a C. eriophorumol hozzák, s az utóbbi jelzi, hogy „van több eltérése". A nemzetség alapműve F. PETRÁK 1912-ben megjelent Cirsiotheca-ja. BORBÁS (1900) balatoni flóraművének enumerációja szerint: 573. C. eriophorum L. 823 sub Carduo (C. decussatum Janka) csak a var. platyonychinum Wallr.: Sched. 1822, 448, Keszthely (Carduus erioph. SzHW, Cirsium e. Simk; Keszthely és Füred közt! a parton bokros helyeken, a páhoki kőfejtőnél. - 574, С Boujarti Pill, et Mitt. Iter 1783, 143, t. 13! sub Cnico, Szentkirály-szabadja és Vörösberény közt ritka (206. о.). A C. spathulatum Moretti pl. Ital, dec. 3, 6, 1822, mind a kettőtől kopasz (nem gyapjas) fészkére nézve tér el. Borbás idézi Simonkait, aki szerint a C. Boujarti a Dunántúl bennszülöttjei közé tartozik, de felülbírálja őt, felsorolva a faj olasz, dél-tiroli és több magyar lelőhelyét. JÁVORKA (1925) a nálunk szóba jöhető fajok (furiens, Boujartii, eriophorum, és az eriophorum 2 alfaja) mellett adja a balkáni, dáciai fajok kulcsát és jellemzését is. JÁVORKA-SOÓ (1951) flóraművében Magyarországra nézve az eriophorum, Boujartii („Mecsek: Pécs m.f), furiens fajok és eriophorum subsp. degenii alfaj szerepel, de a Boujartii mint egykor fajként leírt átmeneti alak. Soó (1964-1980) szinopszisában: hazánkban (1320.) C. eriophorum (L.) Scop. - subsp. eriophorum (vulgare Petr.), és subsp. Degenii (Petr. p. var.) Jáv.; valamint (1321) C. furiens Gr. et Sch. fordul elő. A két faj között álló C. Boujartii (Pill, et Mitterp. 1783) szerinte az 1870es évek óta eltűnt. Magyarország vörös könyvében (RAKONCZAI 1990) a C. boujartii az eltűnt, kiveszett fajok listáján szerepel. Gyakorlatilag ezt a szemléletet követi SIMON (2000) határozója: furiens (Lösz gyomnövényzetben. Pusztulóban lévő pannon-kelet-kárpáti, védendő bennszülött faj.), eriophorum, eriophorum subsp. degenii (Tomai-hg., Bükk, Mátra, Budai-hg.), Dt (SopronTolna, Balaton-v.), A (Kis-A, Duna-v., D-T, Tt: igen szórv., Ny, Dráva-v.). Vágásokban, legelőkön, szikár gyomnövényzetben. Aug.-szept.). A Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának példányainak revíziójával újabban Csiki J. foglalkozik: C. boujartii (Degen, Károlyi, Papp, Petrák, Wagner), C. eriophorum (Bauer, Böhm, Moesz és Thaisz, Petrák rev), С. Grecescui (Borbás), С spathulatum