Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)
Z. Horváth József: Adatok somogyi tájak flórájához - Data to the flora of landscapes in Somogy county, Hungary
ADATOK SOMOGYI TÁJAK FLÓRÁJÁHOZ 59 vizét, mely Zselickisfalud előtt éri el a Berki-patakot, majd elfolyva Kaposszerdahely alatt táplálja Tokaj tavait és Szarkavár után ér a Kapósba. A Dennai-erdőben (Szenna) eredő patak Bánya és Lipótfa vizeivel találkozva a Bárdi-patakban összesítve viszi vizét a Kapósba. Az Almás-patak már a Drávába folyik. Kirándulásaink során a Zselicet jártuk a legtöbbet Somogy megye tájai közül, ezért ennek a dombvidéknek a természeti adottságait az alábbiakban részletesen ismertetem. Határai: Belső-Somogy, Ormánság, Kapós völgye a külső-somogyi résszel, a DombóvárSzentlőrinc vasútvonal közt a Mecsek-hegység. Alapkőzete a pannon üledékre rakódott lösz. Kisebb homok halmozódások foltokban fordulnak elő a völgyek nyugati oldalába ágyazódva. Az erdei barna vályogtalajok a szántókon, az öntéses agyagos rész a patakvölgyekben található. Észak-déli irányú dombjai hosszan húzódnak, 240-280 m magasak, széles háttal, az északi oldalak hirtelen meredeken végződnek. A keleti részeken a völgyek keletnyugat irányúak és délre törnek le meredeken. Az északi Zselic legmagasabb pontja a Ropolyi-erdőben van (278m), míg a déli részen a Hollófészek magassága 359m. A csapadék átlagos évi mennyisége 740-780 mm, klímájában mediterrán jelleg mutatkozik. Nem kétséges, a Zselic összefüggő hatalmas erdőrengetege még ma is őrzi régi arculatát. Az országnak így egyedülállónak mondható, vadregényes, változatos vidéke. Mivel se vulkáni, se mészkőhegység nincs a területen, öröm, hogy mégis több hegyvidéki növény található. Erdei ma túlnyomórészt gyertyános-tölgyesek, de hasonlóan uralják az ezüsthársasbükkösök, völgyei mocsarasabb részein a mézgás égeres díszlik. Az erdők legmagasabb részein foltokban (pl. Lucsis) még az őshonos erdei fenyő megtalálható (ezt BORHIDI A. is igazolja). A kedvező éghajlat és a csapadékviszonyok összessége következtében az erdők és aljnövényzetük igen gazdag. Mintegy összegyűjtötte és megőrizte a nyugat-balkáni (illír), kelet-alpesi, kelet-balkáni és dél-erdélyi jövevényeket. A Ropolyi-erdőben védett génbank állománya van az itt díszlő ezüsthársnak, mely a gyönyörű szálas bükkel alkot társulást. A Zselicben sok helyi elnevezés csak szájról-szájra terjed, néhány még megmaradt, de kiveszőben lévő szót, fogalmat szeretnék az alábbiakban felsorolni. Bokros rész: rezula, remic, csihatagos, csiharos, süre, csepités, dzsumbuj, zanócás, kökönyés, zuganyos. Erdei út: ösvény, pirsut, vadcsapa, rézsjárás, taposat, nyomulat, patacsos, vadtiprás, keskönyös, nyúlút. Szurdok:" bemetszés, nyiladék, vízmosás, vőgy, szakadék, hordásos, hasíték, rogyasztott, mállásos, csuszamlás. Faág: bot, rőzse, csihar, vagdaíózó, mukucshajigáló, suháng, sujtogatő, fütykös, szalasztó, csetepetélő, csappantó, hajtics, ugrasztó, abrikt, görcsiny. Ferdén: sréhen, rizsót, oldalkost, fézsódérosan, siskán. Növényfajok előfordulási adatai Somogy megye területét, de főként a Zselic erdeit, rétjeit járva a botanikai kutatások során fellelt, ritkábbnak vélt növényeket szeretném felsorolni. Sajnálatos látvány, hogy csak pár évtized alatt is mennyi erdő, rét, élőhely tűnt el, vele az ott élt s tán többé nem található növények. A Zselicen kívül a megyében több rezervátum, természetvédelmi, botanikailag értékes terület található (pl. Boronka-mellék, Baláta-tó, Barcsi Borókás, Babócsai Basa-kert, Lankóci-erdő, őrtilosi Szent Mihály-hegy, csurgónagy ma rtoni Ágneslak, stb.). NOVACSEK Péter barátomnak Belső-Somogyban is több szép és ritka növényt sikerült találnia. Most az én pár adatommal ezt szeretném bővíteni a térség más helyeiről. Bátyám, HORVÁTH Lajos csurgói gimnáziumi tanár átadta adatait, hasonlóan HORVÁTH BÉRES János barátom. NATTÁN Miklós három szegfű lelőhelyét mutatta meg 1949-ben. Ezeket most nevükkel jelezve közlöm az alábbi rövidítések szerint: NP: Novacsek Péter; HL: Horváth Lajos; HBJ: Horváth Béres János; NM: Nattán Miklós. A növényfajok meghatározásához a botanikusok számára közismert határozókönyveket használtuk (JÁVORKA-CSAPODY 1958, 1991, SOÓ-KÁRPÁTI 1968). A földrajza neveket a Zselic turista térképe (CARTOGRAPHIA szerk. 1985-86) alapján állapítottuk meg. Ezen túl néhány esetben saját elnevezést alkalmaztam, melyeknek magyarázata a következő. Piripiós-part: Szenna község előtt, a pálinkafőző épülete mögötti felhagyott homokbánya területe. Kelta