Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Balázs Ildikó: Nagygombák vizsgálata a Kaposvár melletti Tókaji-parkerdőben - Macrofungi examination in Tókaji Park forest near Kaposvár, Southwest Hungary

NAGYGOMBÁK VIZSGÁLATA A KAPOSVÁR MELLETTI TOKAJI-PARKERDŐBEN 29 gek kialakulni. Önmagukban mindkét lucos xilofág gombakészlete közösségként viselkedik, de valószínűleg a csemeték származása, az ültetés körülményei miatt más-más gombafajoknak volt lehetőségük az egyes közösségek kialakítására. A talajlakók esetében is igaz a fenti megállapítás, de a talajjellemzők erős befolyásoló hatása miatt a többletvíz-hatástól független élőhelyek között szorosabb a hasonlóság, mint a xilofágok esetében. Összefoglalás Összefoglalásként megállapítható, hogy a Tokaji-parkerdőben az antropogén hatások ellenére jelentős fajgazdagságú xilofág és talajlakó gombaközösségek alakultak ki. Számos veszélyeztetett faj is termett, de számuk és arányuk kisebb, mint a csak erdészetileg kezelt erdőállományoknak és jóval kisebb a rezervátum jellegű erdőállományokénál. Mind fajszám, mind adat- és veszélyeztetett fajszám alapján az őshonos zonális gyertyános-tölgyes bizonyult a legértékesebbnek természetvédelmi szempontból. Az ültetett lucos tájidegen volta ellenére jelentősen növeli a terület fajgazdagságát. A három mintaállományban a három különböző nagy funkció (xilofág szaprotróf, talajlakó szaprotróf és mikorrhizás) különbözőképpen szerepel, ezek mindegyike dominál egy-egy élőhelyen. A nekrotróf paraziták aránya nagymértékben függ az antropogén hatások mértékétől, ezáltal indikálja is azt. A talajlakó és xilofág közösségek kialakításában különböző hatótényezők dominálnak: az elsőnél a talaj; a másodiknál a honos voltuk és a fafajösszetétel együttesen. Az antropogén hatások - egy bizonyos mértékig - negatívan befolyásolják ugyan, de nem változtatják meg drasztikus mértékben a gombaközösségek összetételét. A tájidegen ültetvények gombaközösségei önmagukban stabilak lehetnek, de általánosan jellemezhető és összehasonlítható közösség-típus nem alakul itt ki. Az antropogén hatásokat számos faj indikálja, ezzel párhuzamosan a természetes állapotok indikátorainak száma csökken. Mivel a nagygombafajok adott élőhelyen való előfordulásának bizonyítása több évet vesz igénybe, ezért szakdolgozatom adatai még nem mutathatnak teljes és valós képet az adott élőhely gombafaj-összetételéről, de kiváló alapot adhatnak egy, a jövőben ezen a területen végzett részletes gokmbafelméréshez, illetve kutatáshoz. Irodalom ARNOLDS E., KUYPER TH. W., NOORDELOOS M. E. 1995: Overzicht van de paddestoelen in Nederland. Nederlandse Mycologische Vereníging. pp. 871. BENEDEK L, PÁL-FÁM F., RÍMÓCZI I. 2003: Conservation of Macrofungí in Hungary: possibilities and perspectives. Fritschiana (Graz) 42: 3-8. BORHIDIA. 1984: A Zselic erdei. Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 4, Pécs. pp. 145. BOROS V. 2004: Kaposvári nagygombák felmérése. Szakdolgozat, KE Állattudományi Kar, Növénytan, pp. 27. BREITENBACH J.,KRÄNZLIN F. 1981, 1986, 1991, 1995: Fungi of Switzerland. Vol.1-4. Mykologia, Luzern, pp. 310,411, 359, 367. CETTO B. 1989-1993: I funghi dal vera Vol. 1-7. Saturnia, Trento. pp. 658, 692, 722, 727, 754, 758. FODOR L, PÁL-FÁM F. 2003: A Szigetközben előforduló ritka, veszélyeztetett fajok élőhelyi jellemzése és hazai elterjedése- Mikológiái Közlemények 42/1-2: 15-44. HANSEN L.,KNUDSEN H. eds, 1992: Nordic Macromycetes II. Nordsvamp, Copenhagen, pp. 444. HANSEN L., KNUDSEN H. eds, 1997: Nordic macromycetes III. Nordsvamp, Copenhagen, pp. 437. HEILMANN-CLAUSEN J.,VERBEKEN A.,VESTERHOLT J. (1998): The genus Lactarius. Fungi of Northern Europe vol. 2. Mundelstrup. pp. 287. JUHÁSZ M., HEGEDŰS A. 2002: Természetes erdő aljnövényzetének megváltozása tájidegen fajok ültetése esetén. Somogyi Múzeumok Közleményei XV, Különlenyomat, Kaposvár, pp. 107, 112. JÜLICH W. 1989: Guida alla determinazione dei funghi Vol. II. (Die Nichtblätterpilze, Gallertpilze und Bauchpilze). Saturnia, Trento. pp. 597. KREISEL H. 1978: A mikoflóra jelenlegi változásai a Német D.K.-ban. Mikológiái Közlemények 1978/3: 111-114.