Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Lanszki József: Automata képkészítés alkalmazási lehetőségei emlőstani vizsgálatokban - Application possibilities of remote sensing cameras in examination of mammals

210 LANSZKI JÓZSEF A fényképezőgép helyének kiválasztása kulcsfontosságú, a felvétel készítés esélyének szempontjából kritikus. A váltókra helyezett felszereléssel végzett felmérés eredménye nem random mintavételből származik, ezért eredménye félrevezető lehet, pl., ha populációsűrű­séget akarnánk a felvételekből megállapítani. Mindenkor a cél faj(ok) viselkedéséhez iga­zodva javasolt a berendezést kihelyezni. A vizsgálat célja szerint, az automata kamera elé az állatok be is becsalogathatok (pl. MACE et al. 1994). Ez történhet a cél faj egyedének gyűj­tött vizeletével, mely pl. domináns hímtől, vagy ivarzó nősténytől származik (KOERTH 2002), esetleg kombinált vizuális jelekkel (pl. szarvasféléknél: agancstisztítás utánzással). A terri­toriális állatfajok különösen a szaporodási időszakban élénken reagálnak fajtársak szagje­leire. Nyestnél azt tapasztalták, hogy az idegen fajtárs szagjelével ellátott területen a hím nyest sokkal többet mozog, és intenzívebbé válik a területjelölése (SEILER et al. 1994). A ragadozók állati tetemekkel, vagy préda fajok kihelyezésével (pl. házi egerek zárt fé­szekben) is becsalogathatok. A csalétket úgy célszerű elhelyezni, hogy azt kutyák, házi macskák és rágcsálók ne érhessék el, azért hogy ne a táplálékkereső háziállatokról készül­jenek a képek. Erre legmegfelelőbb lehet a lakott területektől viszonylag távoli, sűrű növény­zettel fedett, vagy nehezen megközelíthető, utakról nem belátható heiyszín. Természetesen olyan pontot kell választani, ahol a megfigyelni kívánt állat előfordul. Meglepetést okozhat, hogy nemcsak ragadozók és mindenevők (pl. vaddisznó), hanem akár növényevők (pl. őz) is megközelíthetik az állati csalétket, amint azt a sakálmegfigyelésre kihelyezett fényképe­zőgép rögzítette. Az egész nap során készenlétben álló fényképezőgép (tulajdonképp a szenzor) látóteré­ben, a nyári időszakban felmelegedő és a szélben mozgó levelek exponálást váltanak ki, így néhány perc alatt feleslegesen kifogy a film, megtelik a memóriakártya. Hasonlóképp prob­lémát okozhatnak a többségében éjszaka aktív kisrágcsálók, vagy nappali madarak melyek a kihelyezett csalétekre gyülekezve megelőzik a megfigyelni kívánt állatainkat. Nyári idő­szakban a nagyobb rovarok, így például a lódarázs is elegendő az exponáláshoz. Tapasz­talatok szerint, a kábeleket úgy célszerű elhelyezni, hogy azokat rágcsálók és nyulak ne rág­hassák meg. A ragadozók (pl. róka, borz) kotoréka közelében elhelyezett fényképezőgép zavarást jelent, így kicsi az esély arra, hogy néhány napon belül sikerül használható képet készíteni. Ez nem is etikus, ráadásul védett és fokozottan védett fajoknál törvénybe ütközik. Az automata kamerák jól alkalmazhatók a vadgazdálkodás gyakorlatában is, így a nagy­vad fajok, pl. szarvasfélék egyedszámlálására. Legegyszerűbb felhasználási lehetőség az áthaladás számlálás. Ekkor kép nem készül, viszont a megfelelő magasságban, váltó mel­lé rögzített készülék számlálja az áthaladó példányokat. Az automata fényképezőgépeket változatos környezeti feltételek között alkalmazták, így félsivatagtól egészen hideg égövi er­dőkig (JACOBSEN 2002). A tapasztalatok szerint, az infravörös automata kamerák alkalmazá­sával az állományfelmérés pontosabban elvégezhető, mint más módszerekkel. Különösen a téli időszakban kapott eredmények bizonyulnak megbízhatónak, az őszi felméréseket azonban jelentős hiba terhelheti (pl. dús vegetáció miatt). A felvételekkel nemcsak a bikák számát lehet meghatározni, hanem a trófea hozzávetőleges minőségét is. Megállapítható továbbá az ivari és korösszetétel, a borjas tehenek aránya. így a módszer alkalmazása elő­segíti az állományszabályozást, a bikák hasznosítását, vagy megőrzését. Az etetőhelyek, illetve vadföldek használatának hatékonysága (intenzitása) is tesztelhe­tő. A táplálkozó helyeket látogató fajok megfigyelésével kiszűrhetők azok melyek nem cél­fajok, viszont fogyasztanak a kihordott takarmányból (ROLLINS 2002a). Ezek, ha pl. ragado­zó emlősök, egyszerű élvefogó csapdázással eltávolíthatók a területről. A táplálkozó helytől kb. 10 méter távolságra helyezik el a kamerákat. Az első, jó fényviszonyok mellett készített fotón a megfigyelt terület szerepel. Felmerülhet annak a kérdése, hogy ugyanazokat az egyedeket fotózzuk, ezért a random mintavételhez, két expozíció között legalább 30 perces időkésleltetéssel beállított fényképkészítési mód lehet szükséges. Ezzel az időzítéssel egy 36 expozíciós film akár 2-3 napig működhet. A beállítás lehet rövidebb, pl. 10 perces is, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom