Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Józan Zsolt: Újabb adatok a Zselic fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunájának ismeretéhez - New data to the Aculeata fauna of the Zselic hills (Hymenoptera, Aculeata)

ÚJABB ADATOK A ZSELIC FULLÁNKOS HÁRTYÁSSZÁRNYÚ (HYMENOPTERA, ACULEATA) FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ 173 fészkelőhelyén (öreg faoszlopokon, deszkakerítéseken, gerendákon), vagy mézharmatos fák lombozatán gyűjtöttük. Mellinus arvensis (Linnaeus, 1758) - Kaposhomok: községi szőlő, 1991. 08. 16., 19 - A Dráva völgyétől a Balaton partjáig találjuk dél-dunántúli lelőhelyeit. Az őszi hónapokban még sokfelé várhatjuk előkerülését. Mimumesa dahlbomi (Wesmael, 1852) - Kaposkeresztúr: falu területe, 2005. 08. 06., 1er" BAJÁRI (1957) csak három hazai lelőhelyrő említette előfordulását. Az utóbbi évtizedekben számos lelőhelyét találtuk meg Dél-Dunántúlon és a Bakonyban. Előkerült még az Őrségben, a Velencei-tó mellett, Sárospatakon és a Nyírségben. Passaloecus clypealis Faester, 1947 - Szenna: falu területe, 2001. 08. 21., 19 - Első hazai lelőhelyeit BENEDEK (1970) közölte. Később megtaláltuk Dél-Dunántúl kilenc pontján, a Tihanyi-félszigeten. Kimutatták Ujfehétón és Nyírturán is az alamültetvényekben folytatott gyűjtések alkalmával. Passaloecus corriger Shuckard, 1837 - Bőszénfa: falu területe, 2002. 07. 13., 19 ; Gödreszentmárton: falu területe, 2001. 08. 26., 3 o"; Szilvásszentmárton: falu területe, 2001. 08. 21., 1er - Dél-Dunántúl számos pontján sikerült gyűjteni, főképpen a levéltetűvel fertőzött gyümölcs- és hársfákon. Passaloecus gracilis (Curtis, 1834) - Gödreszentmárton: falu területe, 2001. 08. 26., 6o"; Szenna: falu területe, 2003. 08. 9., 3o"; Szilvásszentmárton: falu területe, 2001. 08. 21., 2o"; Zselicszentpál: falu területe, 2001. 08. 24., 19 3o" - Elterjedése, gyakorisága és életmódja az előző fajhoz hasonló. Pemphredon clypealis Thomson, 1870 - Szenna: falu területe, 2001. 08. 21., 1o" - Dél-Dunántúlon inkább Belső-Somogyban és a Dráva mentén került elő, de kimutattuk Külső-Somogy három pontján is. Mindenütt ritka. Szintén a mézharmatos fák lombozatán lehet legkönnyebben megtalálni. Pemphredon lugens Dahlbom, 1842 - Szenna: falu területe, 2001. 08. 21., 1o" - Nedvesebb, hűvösebb biotópokban élő ritka faj. Dél-Dunántúlon is kevés helyen került elő. Pemphredon morio Vander Linden, 1829 - Simonfa: túristaház környéke, 1998. 06. 10., 19 -AP. clypealishoz hasonlóan ez a faj is ritka. Lelőhelyeinek száma még alacsonyabb, életmódja megegyező. Psenulus laevigatus (Schenck, 1857) - Gödreszentmárton: falu területe, 2005. 08. 25., lo" - Dél-Dunántúl minden tájegységében előkerült, de sehol sem gyakori. Főleg levéltetves fák lombozatán gyűjtöttük. Rhopalum austriacum (Kohl, 1899) - Zselicszentpál: falu területe, 2001. 08. 21., 1o" - Közép-Európából ismertté vált ritka kaparódarázs. Dél-Dunántúlon a Dráva völgyétől Külső-Somogy északi részéig gyűjtöttük. Lelőhelyeinek száma eléri a tizenhatot. Előkerült a Bakony és az Őrség egy-egy pontján is. Szinte kizárólag mézharmatos fák lombozatán hálóztuk. Sceliphron curvatum (Smith, 1870) - Simonfa: túristaház környéke, 2001. 06. 10., 19 - Ez a lopódarázs faj a leírását követő időszakban a Himalája területén, Pakisztánban és Tádzsikisztánban vált ismertté. 1979-ben váratlanul felbukkant Ausztria déleketi részén. Ezt követően gyors terjedéséről számoltak be számos publikációban (DOLLFUSS 1987, EBMER 1995, GOGALA 1995). A faj európai terjeszkedéséről, etológiájáról és az európai Sceliphron fajokról részletes összefoglalót közölt SCHMID-EGGER (2005). Az elmúlt negyed évszázadban ez a faj invazív módon terjeszkedett Európa déli és középső területein a Földközi-tenger térségében, a Balkán-félszigeten, Közép-Európa nagy részén, eljutva Németország középső és nyugati részéig. Magyarországon elsőként 1995-ben gyűjtöttük Dél-Dunántúlon Őrtilosnál és Mernyén. Ezt követően egyre több helyen találtuk meg a Mecsekben, a Bakonyban, az Őrségben, a Villányi-hegységben, a Dunántúli-dombság számos más pontján (JÓZAN 1998, 2000, 2002) Más gyűjtők megtalálták a Duna keleti partja mentén és az Északi-középhegységben. A szerző gyűjtései során előkerült a Kiskunságon is. A lelőhelyek elterjedését a 2. ábra mutatja be. E faj invazív terjeszkedését a kedvező környezeti feltételek tették