Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Juhász Magdolna: A Barcsi Borókás növényzete - Vegetation of the Barcs Nature Reserve (Hungary)

132 JUHASZ MAGDOLNA Vízi, mocsári és lápi növényzet A különböző mértékben vizes élőhelyekhez kötött összes lágyszárú növénytársulást ebben a vegetációs egységben foglaltam össze. A kategória mintegy 35 növénytársulást foglal magában (Id. 1. táblázat). Természetes úton keletkezett vízi élőhelyek a láptavak. Közülük méretével és a vízi élőhelyek sokféleségével tűnik ki a darányi Nagyberek. Hínárvegetációja rendkívül gazdag, jellemző hínártársulása a tündérrózsa-hínár (CeratophylloNymphaeetum albae). Emellett változó területi kiterjedéssel számos más hínártársulás (Lemno minoris - Spirodeletum, Salvinio-Spirodeletum, Lemno-Utricularietum vulgaris, Hydrochari-Utricularietum vulgaris) található. Parti övezetében harmatkásás {Glycerietum maximae), békabuzogányos (Sparganietum eredi), keskenylevelű gyékényes (Typhetum angustifoliae), mételykórós (Oenantho aquaticae-Rorippetum amphibiae) növénytársulások találhatók. A déli irányban szétterülő Nagyberek sekély vízzel borított parti övezetében él a békaboglárkás-csikorgófüves savanyú iszaptársulás (Ranunculo flammulae - Gratioletum), melynek ez az egyetlen ismert termőhelye hazánkban (BORHIDI-JUHÁSZ 1985). A Nagyberekhez csatlakozó, kissé sekélyebb öblözetek (Totyogó, Máté-Lidi-gödre) főként zsombékosok és magassásrétek (Caricetum elatae, Caricetum paniculatae, Calamagrostetum canescentis, Caricetum vesicariae) élőhelyei. A Totyogóban található az átmeneti lápok ritka fajának, a gyapjasmagvú sásnak (Carex lasiocarpa) változó nagyságú állománya. A mesterséges vízpótlás következtében a Nagyberek középső részén időnként jelentős a vízmozgás, emiatt a víz lápi jellege csökkent. A víz jobb oxigénellátottságát jelzik a más lápmedencékben nem található növényfajok, mint pl. a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a réti kakukktorma (Cardamine pratensis). A kisebb láptavak jellemző hínártársulásai a békalencsés úszóhínárok (Lemnetum trisulcae, Riccietum fluitantis, Lemnetum minoris) és a békaliliom-hínár (Hottonietum palustris). E társulások fajai alkotják az „égerlábak" közötti víz hínárnövényzetét is. A nyár közepére visszahúzódó víz által szabadon hagyott parti sávban, napsütötte helyeken tömeges lehet a tóalma {Ludwigia palustris). Csapadékos években számos időszakos vízállás keletkezik mindenfelé a területen, egyes helyeken a víz visszahúzódása után iszapfüves társulás (Elatini -Lindernietum procumbentis) is kialakul. A vízi, mocsári és lápi növényzet által borított terület nagy részét a Rigóc-patak felduzzasztásával létesített, majd felhagyott mesterséges halastavak teszik ki. Ezek nagy része mára már növényzettel benőtt, a nyílt víz mellett alárendelt szerepet játszanak a lebegő és gyökerező hínártársulások (Lemnetum minoris, Potametum pectinati, Potametum crispi, Polygonetum natantis, Trapetum natantis) is. Főként mocsári növényzet, nádasok (Phragmitetum australis, Typhetum latifoliae) és magassásosok (Caricetum acutiformis) nőtték be az egykori halastó-medreket. Aszukcessziós folyamat a vizsgált tíz éves időszakban is jelentősen előrehaladt, a partok felől több helyen rekettyefűz (Salix cinerea) és éger (Alnus glutinosa) csoportok nyomultak előre. Égeres láperdők (Carici elongatae - Alnetum) Az égeres láperdőknek a felmérés idején mintegy tíz állománya volt a vizsgált területen, számuk és kiterjedésük korábban jóval nagyobb lehetett. A társulás területi kiterjedése a vizsgált tíz éves időszakban több mint felére csökkent. Egyes állományok a kiszáradás miatt, mások az erdészeti művelés következtében degradálódtak. A darányi Nagyberek körül a mesterséges vízpótlás következtében, a lápi jelleg csökkenése miatt tűnt el a társulás. Jelenleg délen a Mocsila-domb déli-délkeleti lábánál sorakoznak a legszebb állományok (Púpos-kút, Fekete-tó, Nagy-Nyírkút), a terület északi felén pedig a Nagyberektől keletre található deflációs mélyedésekben (Rekettye-tó, Kaburgya). A terület égeres láperdeiben összesen 46 cönológiai felvételt készítettem, a társulás jellemzését az alábbiakban ezek alapján adom meg (JUHÁSZ 1997a). A lombkoronaszintet ezekben az erdőkben az enyves éger (Alnus glutinosa) alkotja, mellé helyenként elegyedik a közönséges nyír (Betula pendula) és a kocsányos tölgy (Quercus robur). Az igen ritka szőrös nyír (Betula pubescens) is előfordul a lombkoronaszintben, egyes helyeken a vénic szil (Ulmus laevis) és a rekettyefűz (Salix cinerea) is megtalálható. A cserjeszint borítása 5-60%