Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Köhler Kitti: Őskori tömegsír embertani leletei Balatonkeresztúrról

94 KÖHLER KITTI törések stb.) megfigyelése nyújthat segítséget. Anya­gunkban azonban erre utaló nyomokat sem találtunk. Felmerül a lehetősége annak is, hogy esetleg valami­lyen járványos betegségben pusztultak el a tömegsírba temetett egyének. Ezeknek azonban csupán egy része jár a csontokat érintő elváltozásokkal, továbbá ha a kórfolyamat gyors, akkor a szervezetnek egyszerűen „ideje sincs" létrehozni ezeket a csontelváltozásokat. Ilyen betegségre utaló elváltozásokat szintén nem ta­láltunk a csontokon, ezzel azonban még nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy valamilyen járvány áldoza­tait temették el a tömegsírba. A balatonkeresztúri cson­tokon megfigyelt elváltozások elsősorban a fejlődési rendellenességek (csípőficam, csigolyaív záródási hi­ány), illetve fokozott terhelés (pl. sok gyaloglás stb.) eredményeként létrejövő elváltozások (entesopathia) kategóriájába sorolhatók. Tipológiai szempontból a balatonkeresztúri leletek egyértelműen és kizárólagosat' a brachymorph típus­variáns körébe tartoznak, melyen belül a planoccipitális (S-17), illetve a curvoccipitális tarkóprofilú (S-15) típus is előfordul. Ezek közül a curvoccipitális tarkóprofilú al­pi típus már az őskor korábbi szakaszaiban is jelen volt a Kárpát-medencében, így megtalálható a késő neoliti­kus lengyeli, továbbá a késő rézkori badeni kultúra po­pulációjában is. 14 A planoccipitális tarkóprofilú taurid („Glockenbecher") típus kárpát-medencei megjelené­sét a kutatás ugyanakkor a kora bronzkorban megjele­nő harang alakú edények népcsoportjához köti. 15 A ha­rangedények népével régészetileg bizonyítottan kap­csolatban álló északnyugat kárpát-medencei Gáta­Wieselburg kultúra népességében a domináns gracilis mediterrán és alpi típus mellett jelenik meg e kompo­nens. 16 Ugyancsak kimutatható jelenléte a dunántúli kisapostagi kultúra populációjában is. 17 Ez pedig, a ré­gészeti adatokkal ellentétben, arra enged következtet­ni, hogy a harangedények népessége keveredhetett az 1 Fábián 2004a; Fábián 2004b; Fábián 2005. 2 Az antropológiai anyag rendelkezésemre bocsátásáért Fábián Szilviának, a feldolgozás során tett igen hasznos tanácsokért és észrevételekért K. Zoffmann Zsuzsanná­nak, Bondár Máriának és Mende Balázs Gusztávnak tartozom köszönettel. A fotókat Fenyvesi Róbert, a táblákat Réti Zsolt készítette el, munkájukat ezúton is szeretném megköszönni. 3 Éry-Kralovánszky-Nemeskéri 1963. 4 Nemeskéri-Harsányi-Acsádi 1960; Sjrvold 1975; Miles 1963; Perizonius 1981. 5 Schour-Massler 1941; Stloukal-Hanáková 1978. 6 Ferembach-Schwidetzky-Stloukal 1979. 7 Martin-Saller 1957. 8 Aleksejev-Debec 1964. 9 Sjrvold 1990. autochton lakossággal, illetve felveti annak lehetősé­gét, hogy a kisapostagi népcsoportok körében találha­tó taurid típusú egyedek a Harang alakú edények nép­ének leszármazottai lehettek. 18 A Vörs-Battyányi disz­nólegelő 19 és az Ordacsehi-Csereföld 20 lelőhelyen fel­tárt és feldolgozott kisapostagi embertani leletek arról tanúskodnak, hogy a dolichokran agykoponyájú egyé­nek mellett mind a curvoccipitális, mind a planoccipi­tális tarkóprofilú brachykranok megtalálhatók. A mini­mális leletanyag alapján azonban még nem eldönthető, hogy a kultúra népességén belül mely típusok, milyen részesedési aránnyal fordultak elő, illetve mely típus te­kinthető a legáltalánosabbnak. A szintén kora bronzko­ri Somogyvár-Vinkovci kultúra népességének taxonó­miai képe is viszonylag kevés lelet alapján ismert. Az Ordacsehi-Csereföldek lelőhelyen 21 feltárt embertani maradványok valamely brachymorph típusvariáns kö­rébe tartoztak, míg a 61-es út Kaposvárt elkerülő szakaszán 22 feltárt leletek a gracilis, alacsony termetű, alacsony arcú eurydolichomorph típust képviselik. Habár a balatonkeresztúri tömegsírban feltárt csont­maradványok esetében kérdéses, hogy mely kultúra népességét is reprezentálják, tekintettel a planocci­pitális tarkóprofilú brachykran, ún. taurid típusú kopo­nya előfordulására - mely a kora bronzkort megelőző időszakban nem fordult elő a Kárpát-medencében -, a feltárt tömegsír kronológiai, kulturális hovatartozását az antropológiai párhuzamok alapján inkább a kora bronz­kori populációk valamelyikének körébe lehetne sorolni. Ezt a megállapítást úgy tűnik az is alátámasztja, hogy a késő rézkori (bolerázi) baden kultúra embertani lele­tei között ilyen típusú koponyák (az újabb feltárt és fel­dolgozott leletek figyelembevételével) még nem fordul­tak elő. A tömegsír kulturális / kronológiai hovatartozá­sát illetően (késő rézkor? kora bronzkor?) a megnyug­tató választ a C-14-es vizsgálati eredmények adhatják majd meg. 10 Manchester 1983. 11 Hauser-De Stefano 1989. 12 Finnegan-Marcsik 1979. 13 Amennyiben lehetőségünk lesz rá, a későbbiekben szeretnénk a DNS vizsgálatokat megcsináltatni az MTA Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriumában. 14 Nemeskéri 1956; Zoffmann 2001. 15 Gerhardt 1978; Zoffmann 1998-1999; Zoffmann 2000; Zoffmann 2001. 16 Ehgartner 1959; Zoffmann 1999; Zoffmann 2001. 17 Zoffmann 2000; Zoffmann 2001. 18 Zoffmann 2004. 19 Zoffmann 1998-1999. 20 Zoffmann 2004. 21 Zoffmann 2005, előkészületben. 22 Zoffmann 2002. Jegyzetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom